Tegnap játszották Győrben a Bajnokok Ligája-selejtezőt. A Győri ETO vezetőedzője, Pintér Attila ezúttal nem a kispadról, hanem a lelátóról nézte a mérkőzést, ott jegyzetelt, és bizonyára aggódott, amikor látta, hogy a vendégek bevetnek minden elképzelhető durvaságot, és szinte átgázolnak a magyar csapaton.

Még így is a Maccabi hálója rezgett az első félidőben, de sajnos az osztrák játékvezető les miatt nem adta meg Völgyi gólját. (Sajnos tényleg les volt…)

A pálya gyönyörű gyepszőnyegén durva sérülések látszottak már a meccs elején. Megtudtuk, hogy az izraeli csapat az előző napon ott edzett, és ők tették tönkre, szántották fel a pálya talaját…

Az első félidő 0:0 eredménnyel zárult, de a második félidőben mintha megvesztek volna a sárgában játszó vendégek és a 76. percben Jicaki 15 méterról gólt lőtt a magyarok hálójába. Kamenar a magyar kapus több sikeres védése után, ez a gól mégiscsak bement…

Az osztrák bíró lelkesen osztogatta a sárga lapokat mindkét csapat részére, így a mérkőzést három perccel meghosszabbította.

A második gól a hosszabbítás végén, sőt három és fél perc elteltével érkezett a magyar hálóba, Alberman „jóvoltából”…

Örülhettek a Maccabi játékosai, mert hatalmas szerencséjük volt ezen a mérkőzésen. Trénerük: Paulo Sousa – korábban a Videoton edzőjeként

működött Magyarországon – majdnem tökéletesen megtanította nekik a támadó játékot, (mégpedig mindenáron).

El kell ismerni, hogy tényleg mentek, mint a buldózer, és legázoltak mindent, mindenkit, nemcsak a stadion füvét…

Egyik szurkolójuk a Maccabi hivatalos oldalán az interneten még halálosan meg is fenyegette a magyarokat, hogy mi fog történni velük Izraelben.

A Győri ETO vezérszurkolói távol maradtak a mérkőzésről, mivel kitiltották onnan az árpádházi zászlót (amely pedig történelmi zászlónk), ill. a történelmi Magyarországot ábrázoló feliratokat. (ez utóbbit nem tudni miért, hiszen Izrael számára ez semmiféle sértést nem jelent). A szurkolók távolmaradása érthető, hiszen szektoronként figyelőket állítottak be, akik az esetleges antiszemita megjegyzésekre vadásztak. Ezúttal nem hangzott el egyetlen ilyen megjegyzés sem, úgyhogy a figyelőknek nem akadt dolguk…

Nem állítom, hogy boldog voltam, ahogy ezt a mérkőzést végignéztem, de egy tanulsággal mindenképpen gazdagodtam: a sporthoz nem elég a felkészültség, ahhoz szükség van az önfeledt örömre és a szurkolói biztatásra is. Ez pedig a győri meccsen nagyon hiányzott!