.

Dobos Marianne

Lengyel fiatalok kezdeményezése

"Orbán miniszterelnök úr, szeretnék bocsánatot kérni öntől azért, ami ebben a teremben zajlik. (…) Biztos vagyok, hogy Európa alapító atyái most forognak a sírjukban. (…) Ami itt folyik, az bosszú az ön sikeres konzervatív kormányzásáért.

Orbán úr, a nemzetközi tőke utálja önt, mert megadóztatja.

A baloldal utálja önt, mert a keresztény értékeket beleírták az alkotmányukba.

A szocialisták utálják önt, mert ön egyértelmű diktatúraként ítélte el a szocializmust.

De ami nem öli meg önt, az csak erősíteni fogja. (…) Minden jót kívánok önnek, éljen a szabad Magyarország!" Jacek Olgierd Kurski, Strasbourg - 2013. VII. 2-án, a Tavares-ügy tárgyalása során.

Csak néhány óra, vagy annyi sem telhetett el a szavak elhangzása után, amikor ’56-os emigráns barátom boldog örömmel továbbította azokat negyvenkettőnknek. Ugyanis nemcsak nekem, de mondhatom, szerte a világba, a titkos másolatok még negyvenegy címzettjének.

Köszönet illeti őt azért, hogy amint tudomására jutott, azonnal megosztotta azt velünk, amit azután a Magyar Televízió, és Rádió híradásában csak órákkal később hallottunk. Azt pedig pontosan nem tudom, hogy mikor és mennyire lett hírértékű a világ különböző médiumaiban.

Az ötvenhatos pesti srác a felnőttséget jelölő életkort a tengerentúlon töltötte be. A menekült forradalmárból a haza, Európa és a világ sorsáról felelősen gondolkodó értelmiségi lett. Az értelmiségit itt nem abban az egyszerű értelemben használom, hogy diplomás ember.

Az értelmiségi létnek ugyanis nem alapfeltétele a magas iskolai végzettség. Az értelmiségi az az ember, aki kreatív gondolkodó, cselekvő alkotó, aki egyéni érdekeit alá tudja vetni a magasabb szintű kollektív érdekeknek, következetes a környezetével szembeni kritikai állásfoglalásaiban, aki meg tudja különböztetni az egyedit az általánostól, az értéktelent az értékestől.

Mai lengyel, mai varsói srácok, korban talán még innen, vagy csak éppen túl a felnőttségen, hallották, illetve olvasták:

„Panie premierze Orbán. Przepraszam Pana za to, co się dzieje w tej izbie. (…) Jestem pewny, że ojcowie założyciele Europy przewracaj± się dzisiaj w grobie. (…) To jest zemsta za skuteczny konserwatyzm, jaki Węgry i premier Orbán wprowadzaj± na Węgrzech. Nienawidzi Pana wielki kapitał za to, że zmuszony odbudowywać kraj po rz±dach socjalistów opodatkował Pan firmy energetyczne, hipermarkety, banki, kapitał zagraniczny. Nienawidzi Pana lewica, bo zamiast odżegnywać się od warto¶ci chrze¶cijańskich z dum± wpisał Pan je do konstytucji. Nienawidz± Pana socjali¶ci, bo zacz±ł Pan rozliczać zbrodnie komunistyczne i nazwał jasno komunizm tyrani± w swojej konstytucji. Jest takie powiedzenie, co Pana nie zabije to Pana wzmocni. Chcę, żeby Pan w imieniu Solidarnej Polski usłyszał słowa pozdrowienia i życzeń jak najlepszych dla wolnych Węgier. Niech żyj± wolne Węgry!”

Jacek Olgierd Kurski, Strasbourg, 2 lipca 2013, w czasie debaty nad raportem Tavaresa.

És akkor többen az ilyen értelemben értelmiségi fiatalok azon kezdtek gondolkodni, hogy mit tennének ők. Kreatív elhatározásra jutottak, szimpátia tüntetésre hívnak:

2013. július 15-én, hétfőn 17:30 perckor a Varsói Magyar Nagykövetség elé.

Facebook közösségi oldalon szerveznek, és hogy milyen eredménnyel, hogy mennyien lesznek ott, ma még nem tudhatjuk.

Lehet, hogy most még csak kevesen. De ők, és a hozzájuk hasonlóak alkotják majd azt a civil társadalmat, amely a mindenkori hatalomtól képes magát teljesen vagy viszonylagosan függetleníteni, tehát nem elkötelezettje. Nem alávetett, és nem zsarolható. Népben, nemzetben, emberiségben gondolkodik. Morális, nem globális tőkével bír.

forrás: http://mkdsz.hu/