Barátnőm olvasásra ajánlotta és kölcsönözte Csókay András professzor úr legújabb könyvét. Szorgalmasan szántottam végig a sorokat a betűk mezején, biztos voltam benne, minden kérdésre választ kapok, ami az anyaggal, tudattal, és a lélekkel kapcsolatos. Egy agysebésznél pontosabban, hitelesebben senki nem tudhatja, mi zajlik az emberi agyban, - mint anyagban, hiszen naponta szoros kapcsolatban állnak egymással.
Minden mondatra, részletre különösen nagy gondot fordítottam. Közel éreztem magamhoz a témát, hívatásomból adódóan a kórbonctani részletek sem tűntek idegennek, értettem, "láttam", a vizualizálás sem esett nehezemre. Tanulmányaim során kedvenc tantárgyaim közé tartozott az anatómia - élettan, és a kórtan. Azok közé a szerencsések közé tartozom, akinek megadatott, hogy pályáját az intenzív osztályon kezdje, és ott, egy életre szóló tapasztalatot szerezzen. Rendkívül örömmel töltött el a professzor úr kijelentése, miszerint a lélek önálló, létező, és nem az agyban keresendő, mert nem az anyag „terméke”. Az érzelmeket sem az anyagban kell keresnünk, mivel azok az agyunkon kívül, a  lélekben kelnek életre. Egy szerveltávolításra váró (agyhalott) donor viselkedésének példáján mutatja be a bizonyítékot.
 A professzor úr könyvét minden útkeresőnek kötelező olvasmányként ajánlanám, hogy senkit ne tudjanak megtéveszteni demoralizáló „tudományos és áltudományos” kreálmányokkal. Nem értem, miért van az, hogy a lélek létét, a benne való hitet szinte kivétel nélkül a vallásokhoz kötik az emberek. A nem hívő, ateista még kimondani sem szereti, csak az anyagot ismeri el. Talán egyszer, ha érdeklődésük kiterjed a könyvben leírtak megismeréséhez, belátják a tévedésüket.
Mi már tudjuk, az ember három részből áll. A test, lélek és a szellem alkotják az egészet. Az alkotóelemek harmóniája esetén egész-ségről, míg diszharmóniában betegségről beszélünk. A lélek,mint a legérzékenyebb lény, képes a problémát jelezni akkor, amikor nem jelentkeznek még a fizikai tünetek. A fizikai testben megjelenő tüneteket/ tünetegyüttest képesek vagyunk enyhíteni, végleges gyógyulást azonban akkor érhetünk el, ha a lelket is rendbe tesszük, és nem kizárólag a panaszokra koncentrálunk. A modern orvoslás a betegséget fizikai tünetek szerint osztályozza. Ilyen módszerrel csak rövidtávon érhetők el sikerek. Amennyiben az alapprobléma továbbra fenn áll, az egyensúly nem következhet be. Az általános orvoslás a kemikáliákra hagyatkozik, és tiltakozik az alternatív gyógymódok ellen, ezért kap az ezoterika határtalan szerepet. A baj ott kezdődik, amikor egymásnak ellentmondó, tematikájukban eltérő, sőt jelentősen demoralizáló forgatókönyvet építenek be a tanfolyamok tantevébe gyógyítás címén. Ebben az ágban óriási pénzek forognak, és minden eladható. A hívő ember Istenhez fordul segítségért, a hitetlen gyakran az ezotériához. Pedig, hit nélkül semmi nem működik. A zavaros ezoterikai ágaktól akkor lehet leválasztani a beteg embert, ha biztosítjuk számára a holisztikus gyógyítás lehetőségét. Vannak az ezoterikának hasznos tanai, ágai, azokat érdemes magunkévá tenni, de meg kell találnunk az alázatra és Istenhitre alapuló tematikát, a tiszta forrást, és a hiteles embert, tanárt.
Magamról: közel harminc éve élek olyan betegséggel, miről a szakirodalom maximálisan 10 éves túléléssel számol be.  Abban az időben fordultam az ezoterika felé. Vallásos neveltetésemnek köszönhetően, kizárólag az értékrendemnek megfelelő irányzatot  fogadom el, ennek ellenére kialakult bennem is egy elfogadható kettősség, a kereszténység és ezoterika ötvözetében.
Az egyik műtétem során, pár perces klinikai halál állapotában betekintést nyerhettem a létező másik világba. Azóta hiszek a reinkarnációban, de nem abban a formában, ahogyan azt egyesek tanítják. Hanem a családon belüli visszatérésekben, amiben valóban génjeikben hordozhatjuk őseinket…
Az általános ezoterika, úgy tanítja, hogy a lélek mielőtt leszületik, tervszerű feladatához keres magának szülőket. A lélek inkarnációi során gyakran változtat földrészt, bőrszínt, és rasszt.
Számomra ez a tematika hiteltelen, elfogadhatatlan. Családi érték rombolásának tartom, amiben a szülők szeretetét, áldozatvállalását ledegradálják, kiszolgálói feladatra kárhoztatják, hiszen tanításuk szerint azért választja pont őket a lélek, hogy a tanuló folyamatát biztosítsák.
A kérdés második fele is sántít. Soha nem hallottam osztályos munkám során, haldokló betegeinktől, afrikai, ázsiai, hottentotta néven szólítaná azokat, akikkel, - ebben a fázisban - „beszélgetni, és találkozni szoktak”. Minden alkalommal az előrement családtagokkal "beszélgetnek" a nagy útra készülve.
Véleményem szerint, a zavaros „tanítások” olyan a célt szolgálnak, hogy ne keressük a gyökereinket! Hazánkhoz ne kötődjünk, a hazafiasságot, nemzeti öntudatot kimossák belőlünk.
Hallottam viszont nagyon gyakran, a hívatásom és szolgálatom során, haldoklókat, „elbeszélgetnek” régen meghalt szüleikkel, nagyszüleikkel, gyermekeikkel vagy éppen valamelyik őseikkel.
Ezen kívül saját családi körömben gyakran tapasztalom, hogy  „hasonlítanak” őseink közül valakihez, egy családtagot, mozdulatából, beszédstílusából vagy viselkedéséből.  Talán fel sem tűnik, amikor a családi összejövetelen elhangzik egy mondat.
„Mintha.. x.y.-t  látnám, vagy hallanám”, illetve, „tiszta olyan, mint Ő volt”.
A teremtő gondolatokról…
Hitem szerint, Isten az egyetlen, a megismételhetetlen, aki teremtő erővel rendelkezik. Őt lehet, szabad és kell imádni. Teremtett segítőit, az angyalokat, embereket, állatokat, és növényeket  is lehet szeretni, az életet segítő, - Isten teremtette – Földet, a legmesszebbmenőkig tisztelni kell. Ezen kívül, minden teremtett anyagot, óvni, védeni illik, a keresztény embernek.
Nem hiszek abban, hogy a gondolatainkkal mi is képesek vagyunk teremteni, ellenben hiszem azt, hogy az Úr ismeri gondolatainkat, szándékainkat, vágyainkat, és ha nem ellenkezik az isteni törvényekkel, és megérdemeljük, segíti azok megvalósítását.
Nem hiszek a kövek mesterében, urában, de hiszek a kövek gyógyítást segítő kisugárzásában, színe, összetétele, vagy programozás következtében. Mindannyian tudjuk, egy parányi kristályban mennyi információt lehet besűríteni, programozni. A tudós világban a kristályokat adattárolásra alkalmazzák. Köveket a gyógyításban elfogadom segédeszköznek, úgy, mint a sebész kezében a szikét, vagy a lézert.
Hiszek a szimbólumok erejében, ezért nagyon óvatos vagyok, és kizárólag azt alkalmazom, rajzolom le, vagy írok róla, amelyek a hitemhez, nemzetemhez, őseimhez kötődnek.
Hiszek a természetgyógyászatban, az alternatív gyógyításban, és legfőképpen Isten patikájában. Nem szeretem a boszorkány praktikákat, visszaélnek a teremtett elemek erejével, és gyakran nem jóra használják.
Szeretem kérni Isten gyógyító erejét, bölcsességét, és szeretetét, mert ez nem csak meggyógyít, de alázatra és hitre tanít.
Nem kérem soha az univerzum energiáit, mert abban minden  megtalálható, és az érkezik, ami legközelebb van hozzám, tehát ami alacsonyan van. Erre van egy megfigyelésen alapuló tapasztalatom. Bárki elvégezheti a környezetében.
Két csoportba osztottam a barátaimat. Egyikbe azokat soroltam, akik hívő emberként Istenhez fordulnak kéréseikkel, imáikkal, a másikba a nem hívő, de ezoterikus érdeklődésű barátaimat, akik rendszerint az Univerzumhoz küldik "sürgönyeiket", az elme teremtő erejében bíznak. Megdöbbentő eredmény született. Az első csoportba tartozókhoz, szinte kivétel nélkül megérkezik a várt segítség, szemben a másodikkal, akik ritkán számoltak be kedvező "válasszal". Barátom a második csoportból egy alkalommal segítséget kért tőlem. Természetesen a magam módján, értékrendem szerint imával léptem az Istenhez vezető hídra. Bűnbocsánatot kértem számára, mielőtt a kérését az Úr elé tártam, és számára  segítségét kértem. Azonnal megéreztem, hogy közbejárásom nem volt hiábavaló. Barátom nem értette az Ő kérése miért nem talál soha meghallgatásra, hol akad el, amikor rendszeresen az Univerzumhoz fordul. A válasz egyszerű, rosszul van címezve, igaz ugyan, hogy az Univerzumot is Isten teremtette, de a benne lévő lények, energiák, erők vegyesek, nem mind tiszták.

folyt. köv.

A tanfolyam anyaga elvihető megosztható a szerző nevének megjelölésével, és a forrásoldalra mutató linkkel.

Előző részek >>>