Lelkesen készültem a június 4-i konferenciára, mert Trianonról tényleg komolyan kell beszélni, és a jogászok személye erre garancia volt.

 Dr. Morvai Krisztina tevékenységét évek óta tisztelettel követem, és abban a szerecsében volt részem, hogy egy csoport tagja lehettem, akiket Brüsszelben vendégül látott. A csoport tagjai azóta is tartja a kapcsolatot, így örömmel láttam, hogy négyen is megjelentünk a konferencián: Orbán Éva, Péteri Attila Árpád, Elekes Tamás és jómagam…

Egymás után érkeztek az ismerősök és a távolról ismerősök (őket demonstrációkon, és egyéb nemzeti programokon láttam, ill. találkoztunk egy-két alkalommal).

Reiner Pétert, Szőnyi Kingát, Grespik Lászlót csak látásból ismerem, de mindegyiküket nemzeti érzelmű embernek tartom, így örültem, hogy itt láttam őket. Az igazi öröm azonban akkor jött, amikor Siklósi Andrást láttam meg, hiszen tőle rendszeresen kapok kiváló cikkeket, verseket, amelyeket folyamatosan publikálok lapomban, a Rekreátor Magazinban. Személyesen is találkoztunk már egy alkalommal, amikor előadást tartott Budapesten, akkor váltottunk néhány szót, így aztán most valóban örültünk a személyes találkozásnak, hiszen András Szeged környékén él, így nem könnyű túl gyakran beszélgetnünk.

Péteri Attila Árpád lelkesen fotózott, hiszen ez a szenvedélye, neki köszönhetjük a cikkhez mellékelt fotókat.

Orbán Éva beszélt arról a könyvéről, amit a közelmúltban írt, és szeretné Brüsszelbe eljuttatni az angol nyelvű példányokat. Éva írásait gyakran olvasom a nemzeti oldal lapjain, de személyesen Brüsszel óta nem találkoztunk, így szeretettel köszöntöttük egymást.

Krisztina a konferencia előtt igyekezett mindenkit köszönteni, de a szervezéssel és levezetéssel kapcsolatos teendők nagyon elfoglalták, így vele inkább a program végén lehetett beszélgetni.

Dr. Zétényi Zsolt előadását hallgattuk volna órákon át, ám az ő ideje is behatárolt volt, hiszen a konferencia valamennyi vendégének, előadójának szintén sok-sok mondanivalója volt.

A szervezést dícséri, hogy érkezett előadó az Őrvidékről, Erdélyből, a Felvidékről és Délvidékről, sőt Ukrajnából is kaptunk írásos anyagot, mert az ottani előadó nem tudott személyesen eljönni.

A konferencia után kötetlen beszélgetés és ebéd várta a megjelenteket, ekkor ért engem a legkellemesebb élmény, mert Elekes Tamás bemutatta Lenhardt Balázst, aki hátrább ült, így nem láttam őt eddig. Bemutatkoztunk és jót nevettünk a névazonosságon. Mondtam, hogy Brüsszelben sokan kérdezték, hogy az én fiam-e…

Kérdezte, hogy elfogadnám-e? Természetesen, – válaszoltam, és úgy beszélgettünk tovább, mintha réges régen ismernénk egymást. Gonda László is ott volt a társaságban, bemutatkozott, mire emlékeztettem, hogy találkoztunk már korábban, amikor Barta Piroska tárgyalásán vettünk részt. Nagy mosollyal emlékezett az esetre, hiszen Piroskát a 2006-os rendőrterror során azzal vádolták, hogy megverte a rendőröket. Piroska az évfolyamtársam volt, így jól ismertem őt, kb. 150 cm “magas”, kb. 40 kg-os hölgy, egy nagymama, aki az unokájához ment volna a kórházba, de a metróról leszállították a Deák-téren, azt sem tudta, hogy mi történik, mire lökdösni kezdték a rendőrök…

Gonda László tehát emlékezett a tárgyalásra, és így utólag már mosolyog rajta, hogy Piroska a “rendőrverő” nagymama.

Gaudi Nagy Tamás és Morvai Krisztina dedikálta számomra a Nemzeti Jogvédők nagyszerű könyvét, közben természetesen beszéltünk is egy keveset így alkalmam volt megköszönni, hogy ott lehettem ezen a konferencián.