Nagyon hideg van, az emberek fagytól festett rózsapírral az arcukon érkeztek. Azt gondoltam ilyenkor a meleg szobában maradnak, de egyre többen lettünk. A záró meditációra körbeültük a nagyterem felét.
Klubunk tagjai minden korosztályt képviselnek, és férfiak is szép számmal vannak. Nincsenek tabuk, korlátok, mindenről beszélhetünk, tagjaink 90 százaléka a tanítványom volt.

Napi témáink: a szingliség, és az önmegvalósítás...

Először nézzük, kit nevezünk szinglinek?

Első vélemény: azokat a nőket, akik önálló életet képesek élni, nem szorulnak mások támogatására.
Második vélemény: az önmagukat felépített nőket, akik nem élnek párkapcsolatban.
Harmadik vélemény: az öntudatos modern nőt, akinek igénye sincs szoros kapcsolatot létesíteni, mert az olyan kötöttséggel járna, amely az ő pozíciójában megengedhetetlen.
Negyedik vélemény: aki nem meri felvállalni a természet rábízott szerepét, helyette önbizalmat épít magának.

Véleményem:

Amint látjuk, abban mindenki egyetért, hogy a szingliség valójában társnélküli életvitelt mutat. A megszólalók szinglik. Különböző társadalmi réteget képeznek. Hárman elvált szülők gyermekeként nevelkedtek.

Miért választottátok ezt az életformát?

Megjegyzés: A válaszok sorrendje nem egyezik meg az előző személyek sorrendjével.

- Nem veszek nyűgöt a nyakamra, kapcsolataim azért mennek tönkre, mert nincs türelmem mások nyavalygásait hallgatni.
- Szüleim civakodása, majd válása rámutatott arra, hogy nem vállalhatok kötött kapcsolatot, mert ott vannak közös költségek és kiadások. Amennyiben a kapcsolat megszakad, az egyik fél mindig vesztes lesz.
- Szoros kapcsolatokban, együttélésekben az egyiknek fel kell adni önmagát. Általában azt várják el a nőktől, hogy a bejárónő szerepét öltsék magukra. A karrierépítéssel párhuzamosan ez nem megy.
- Irtózok arra gondolni, hogy jólfizetett munkámat és sikereimet feladjam, a háziasszony és anya szerepért.

Véleményem:

Ugye, milyen érdekes a "házasság" egyetlen egyszer sem hangzott el, a gyerek egyszer, akkor is irtózattal.

Boldogok vagytok?

-Igen, szabad vagyok és elégedett, magam válogatom meg, mire jusson időm.
- Nem tudom, néha magányos vagyok, azt hiszem nincs bennem annyi tolerancia, hogy hosszútávon kompromisszumot kössek. Lehet, hogy a túlzott önbizalommal leplezem a gyávaságom?
- Sokszor fáradt vagyok, olyankor magam alá kerülök, lehet, hogy mégis jó lenne valakivel megosztani a terheket.
-Nem vagyok boldog, de kényelmes ez az állapot, és még várok.

Amikor boldogtalanok és szomorúak vagytok, mi a gyógyír?

-Elmegyek, televásárolom a kosaram édességgel és megtömöm magam. Persze, hogy rosszul leszek és hányok, de legalább nem hízok tőle.
-Veszek egy-két új göncöt, rögtön elmúlik a rossz hangulatom.
-Filmet nézek, olyat, amin jól kibőgöm magam.
-Végig járom a barátaimat, és elmondom, hogy padlót fogtam.

Mi a véleményetek a házasságról?

-Elavult társadalmi forma. Felesleges hajcihő, úgyis válás lesz a vége. Egy szabad akaratot tiszteletben tartó ember nem korlátozhatja a másik szabad akaratát. Lejárt az idő, amikor egy emberrel kell leélni az életet. Örök szerelem nincs, csak örök elégedetlenség.
-Szerintem a ma embere nem alkalmas életfogytig tartó –egy személyhez kötött- együttélésre.
-Házasságot kötni ma úgy szoktak. „ha nem jön be, elválok”. Az elvált ember nehéz helyzetbe kerül, ha együtt szerezték a vagyonukat, az osztozkodásnál nem lehet igazságos felezés.
-Nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá.

Véleményem:

A mai fiatalok valóban önmagukat építik fel. Én-sémájuk magukra csúcsosodik ki. Nem keresik a hagyományos családi tradíciókat, hiszen az valóban felelősséggel és kötöttségekkel jár, amit nem vállalnak fel, nincs előttük szülői minta. Csonka családban nem ismerhetik meg a férfi és a nő szerepét a harmónikus családban. Szülői mintának az édesanyjukat látták, amint éjt nappallá téve törte magát, hogy felnevelje őket. Férfi szerepbe apjukra emlékeznek egy megromlott házasságban, rosszabb esetben az anya soros barátjára, vagy élettársára. Őket viszont az anya szeretetében konkurensnek tartották, így valószínű nem is valós a kép róluk. Csoda, hogy így vélekednek? Anyaság. Ezt a masszív ellenállást a gyerekvállalás gondolatától is ugyanerre vezetem vissza. Elképzelni sem tudják, hogy létezhet olyan család, ahol megoszlanak a feladatok, egymásba kapaszkodva a terheken megosztozva könnyebben haladnak előre. Az ilyen családban felnövő gyerek, pedig továbbviszi a megkezdett példát, mivel ismeri a családi közösség összetartó, segítő erejét, mely képes megújulni, a szeretet és megbocsátás alázatával, felnőttként ők már nem a mindent elsöprő önbizalomra, hanem egy összetartó családra vágynak.

Olyan családban, ahol gyakori a válás, a következő generációban sem rögzül a család iránti elkötelezettség, a házasság értéktelen korlátnak számít.

Gondoljunk bele, ha harminc éves korig egy nő nem ismeri meg a társas életformát, később kit talál? Vagy házasságban élő „kiruccanni vágyó” egyéjszakás kalandorokat, vagy elvált embert, aki bőrönddel érkezik, és gyakran távozik.

A demorizálás leghatásosabb módja a családrombolás, mely generációkon át leépít, érdektelenné tesz.
Kik a legjobb fogyasztók? Azok, akik nem gyűjtögetnek, nem halmoznak értékeket, vagyont, a munkával megtermelt javaikat a legrövidebb idő alatt elköltik.

Erre épülnek fel azok az „önfejlesztő” tematikák, amelyek az elbizonytalankodókat is képesek meggyőzni arról, hogy senkinek nem tartoznak felelősséggel, csak önmagadra figyelj, mert így leszel boldog és szabad.

Kukkantsunk bele a tematika egy részébe. Nézzük az idézeteket, és gondolkodjunk el, milyen boldogságra tanítanak.

„ÖNMEGVALÓSÍTÁS

Az élet szép! Viszont ha nem magadtól élsz, hanem mindig másoknak megfelelve, nem fogod élvezni igazán. Légy önmagad! Ne másra akarj hasonlítani, hanem magadra!
Csináld azt, amihez kedved van és ne azt, amit mások elvárnak tőled! Ne gátoljon senki abban, hogy a személyiséged tovább fejlődjön! Azonban te se akadályozz senkit…

"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból… A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.
A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."
(OSHO)

EGYEDÜLLÉT

Ne szomorodj el, ha egyedül vagy, mert attól, hogy nincs melletted senki, még nem leszel magányos. Te sosem leszel magányos, ha ráébredsz önmagadra. Csendesítsd el az elméd! Fedezd fel az értékeidet! Legyél önmagad legjobb barátja!

"A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte."

(OSHO)” eddig a tananyag

Az idézet részletek forrása: Klikk ide


Aki végigolvasta a NAGY MESTER ÜZENETÉT, már is tapasztalja, hogy egy ilyen kurzuson résztvevő gyenge fiatal milyen EGÓVAL felruházva érkezik vissza oda, ahonnan elindult.

Mit tanult?

1. „Csináld azt, amihez kedved van és ne azt, amit mások elvárnak tőled! Ne gátoljon senki abban, hogy a személyiséged tovább fejlődjön! Azonban te se akadályozz senkit…”

Véleményem:
Tehát minden korlát megszűnik, ezzel a felelősség másokért, mások iránt ismeretlenné válik. Családi kötöttség, ha volt ezek után nincs rá szükség. Hűség, ugyan már? Az egy elvárás csupán, ami másokhoz való kötöttséget eredményez…

2. „A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.
A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."

Véleményem:

Az átlagember számít tömegnek, aki még hisz a hagyományos társadalmi formában, pl. házasságban, vagy heteroszexuális életformában él. Hogy semmi kétség ne legyen, hogy azok járnak rossz úton, kikiáltják őket boldogtalanoknak, mondván, hozzászoktak a boldogtalanságukhoz, ezért tűnik idegennek számukra a másság.
Kijelentik, hogy az a megvilágosodott ember, akinek nincs (Istene Hazája Családja), senkije, és nem engedi korlátozni magát.

Ez a legártalmasabb TAN, amellyel már nem csak pár ember, kis csoportokat, egy egész nemzetet képesek gyurmaemberré átnevelni.
Teszik ezt az emberek tömegeivel, szabadságot, önbizalmat, karrierépítést hirdetve.

Következmény szerintem:

A kiégett, csalódott magára maradt ember pszichoszomatikus betegségtől szenvedhet, majd később depresszióssá válhat. főleg akkor mikor rádöbben, hogy öregségére egyedül maradt. Fél az elmúlás milyenségétől. Súlyosbítja a helyzetét, ha látja, hogy a környezetében -a családban élők egymásra figyelnek, segítik egymást- tudja, hogy neki hasonlóban nem lehet része, egy kórházi elfekvőn, vagy szociális intézményben készülhet fel az útra, amelynek végén számot kell adni…

Figyeljünk családtagjainkra, ne az ÖNMEGVALÓSÍTÁS irányába menjen, hanem erősödjön benne a család, hit, haza szeretete, mert akkor megelégedetten mehet majd számadásra az Úrhoz.

Tudatosan tartottam magam távol a tudományos, pszichológiai magyarázattól, így eredetiben szerettem volna bemutatni a véleményeket.

Várom a TI véleményeket. Köszönöm szépen.


2010. január 28.
Ekpafat