Vers : KÖNNYEZNEK A VIRÁGOK |
KÖNNYEZNEK A VIRÁGOK
miner 2012.05.09. 20:48
Könnyeznek a virágok, előttem harmatosak,
ölelj csak, meg nem bánod, erőtlen várlak,
mint kiültetett vénség, bútora az utcáknak.
Hideg kőre fárad az esti hold fénye, házak
küszöbén lakik a tétovaság, belépni nem mer,
fél, hogy nem vagy már ott, s tán könnyezel.
Egy lépés, egy sóhaj és minden jóra fordul, siess
az utcára, terekre, karon fogni egymást szépen.
Vígan sétálgat már az összehajtogatott kettes.
Otthonülő voltam, de már van büszkeségem
és kigyalogolok a közönyből, megyek megnézem,
mások is szeretnek-e még eme néptelen téren?
Analóg személyek vagyunk csupán, megnéznek
bennünket idegen szemek, s nem kívánnak megismerni.
Nem keresnek felismerhető vonásokat. Merevek,
mint a farkasszemet néző, kottát olvasó zseni,
Menjünk hát haza, tiszta párnahuzatot felhúzni.
|