|
NYISS MÚZSÁM UTAT
miner 2012.05.01. 22:39
Árad felém a szépség, nyiss Múzsám előttem utat,
lássam, hogy kebledből naponta szerelem pirkad.
Nyiljon a büszkeség szentélye, mosolyok műhelye,
forrjon az élet vize, hisz mézédes az íze.
Ne rejtsd vak homályba szemek csillanó zafírját,
mindig úgy nézzen, mint angyal, s elámít e jóság.
Kezednek érintő varázsa, két oldalt, ha átfog,
torokban dobogó szívem örömtől visong.
Az erkély min állok, most arra késztet, lenézzek,
nem te jössz, neked fönt, magasan a helyed.
Másfélnyi emelettel mindig följebb, s följebb
lássalak, nehogy álmaim le, a porba öntsed.
Alul a távolság, messzi út vonzások rajza,
nézek le, s ámulok, milyen szürke az az ábra.
Se remény se mérték, nem tudni hova
és meddig halad még, kinek nincs célja.
Nekem csak te vagy, s veled ez éneklő játék,
lerajzollak, formás léted számomra ajándék.
Nem vagyok se vándor, se bogár, nem vágyodom el,
jó veled te édes asszony, csak időm ne fogyna el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
