A fiatalkorúak által elkövetett szabály - és törvénysértések kezelése, társadalmi visszhangja, valamint a nagykorúság jelenlegi helyzetének közmegítélése

A fiatalkorúak által elkövetett szabály - és törvénysértések kezelése, társadalmi visszhangja, valamint a nagykorúság jelenlegi helyzetének közmegítélése, egymástól merőben eltérő, gyakran igen szélsőséges nézetekhez, parttalan vitákhoz, szakszerűtlen rendőri intézkedésekhez, sok esetben a fiatalok emberi jogainak megsértéséhez, vagy éppenséggel cselekedeteik túlságosan elnéző megítéléséhez vezet.

Mint ahogy nincs két teljesen egyforma virág, úgy két teljesen azonos fejlettségű gyermek sem létezik. Két azonos korú fejlettsége között, lehet akár többszörös, vagy - ritkábban - nagyságrendi eltérés.

Mindezekből adódik egy sor gondolat. Nézzük tehát!

Ugye abban már az elején megállapodhatunk, hogy egy kevésbé individualizálódott fiataltól nem várható el ugyanannyi, mint egy nálánál sokkal érettebb gondolkodásútól.

Az sem lehet senki számára kétséges, hogy míg a nagykorúsággal járó körülményekhez az egyik gyermek játszi könnyedséggel alkalmazkodik, addig kevésbé érett társa az akkori saját képességeivel csak nagy nehezen, vagy egyáltalán nem tud felnőni.

A felnőtté válás mindenkinél másképp és más életkorban megy végbe. Van, aki már kamasz fejjel komoly döntésekre képes, és vannak későn érők, harmincon túl is gyermeteg gondolkodással.

Azt hiszem többen rájöttek már fenti gondolataim céljára, mely a következő.

A társadalom felelőssége túl nagy, a jelenleg hatályban lévő, a nagykorúságot meghatározó, valamint a fiatalkorúakra vonatkozó igazgatásrendészeti és büntetőjogi törvény mellett.

Ennek lényegi eleme nem más, mint a gyermekek eltérő egyéni fejlettségi szintjéhez alkalmazkodó

Alternatív Nagykorúsági Törvény.

A munka szakbizottsági előkészítése, lakossági megvitatásra bocsátása, hatályba léptetése, mindannyiunk számára égető fontosságú, sokáig már nem halasztható történelmi feladat.

Ennek vonzatairól majd a következő alkalommal szólnék.