Vers : VÉGÜL MEGBÉKÉL MINDEN |
VÉGÜL MEGBÉKÉL MINDEN
miner 2012.04.19. 22:54
Naphiányos lett és borus minden szombat,
mióta nem látlak, fejemben felhők gomolyognak,
hol vagy éltető napocska, hol tüzeknek fénye,
hol vagy szerelmem, létem éltető tüneménye?
Mint madárka, úgy vágyok repülni feléd,
rendezem szárnyaim, s várom elüljön a szél,
nem riadok vissza ködbeborult messzeségtől,
erőt gyüjtök én a szélből, viharfellegekből.
Hallgatom, mit dalol sok madárszív vígan,
szeretnék én is úgy dalolni, bátran, boldogan,
örülni még e tavasznak, megújulás májusának,
hisz nemsokára itt is szép, gyöngyvirágok nyílnak.
Végül megbékél minden, s akkor e tavaszi csöndben
valaki átölel majd, és megszorít szerelmesen,
én meg csak hallgatok, mint legyőzött vihar öledben,
hagyom hogy csókjával a hajnal mégegyszer körülöleljen.
|