Vers : NEM TUDOM MENNYIRE.... |
NEM TUDOM MENNYIRE....
miner 2012.04.10. 21:40
Keresztbe rakva, mi egykor egymást takarta,
megszűnt az egyformaság jóleső hatalma,
emberek vagyunk-e még, szerelmesek, szépek,
vagy eldobtuk magunktól az isteni hevületet?
Éled a természet, nem fogja vissza magát semmi,
virágzik a fa, párosodik a madár, himnusszát zengi.
Kik vagyunk mi? Kinek a szerepét fogjuk játszani,
ácsceruzával írt forgatókönyvet fogunk betanulni.
Én mégis legyek, aki voltam, itt az igazi költészet,
itt csobog patak, eme szép tiszta forrásból itt ered.
Itt tanultam e nyelvet, itt leltem társat, mindent,
József Attila is itt írta meg a legmagyarabb verset.
Nem tudom, mennyire hasonlítunk, nem tudom, csak érzem,
olyan vagyok, mint ő, szerény, alulfizetett igénytelen.
Írok naponta és bízom a jövőben, ahogyan ő is tett,
Egyszer majd kinyílik az ég, és az igazság eljövend
|