| Vers : TAKAR A SZÓ KIMONDATLAN |
TAKAR A SZÓ KIMONDATLAN
miner 2012.04.07. 00:33
Takar a szó, engem, téged,
pedig nem pajzs mi elszáll,
de, mert bármi kimondható,
elfed a homályok függönyébe.
Akarni mindent úgy sem akarhatsz,
csak tagadni csöndesen mi van,
és érezni hatalmát némaságnak,
hisz még a gondolat is lebeg,
és érvényes kimondatlan,
ha benned megérett ereje,
csak őrizd, mint kell, míg
szeretni tudsz öntudatlan.
Egyszer minden napvilágra tör,
s te itt állsz mellettem,
hogy helyettem mondd hangosan.
Szeretni szép, noha oly nehéz.
Nehezebb, mint élni e földön,
végtelen úton jár ki belekezd,
s meg nem áll, halad rajta
akkor is, ha megvakult és sánta.
Nem érez fájdalmat, nem vádol,
noha szomjas ás fáradt. Tántorog
kinyújtott kéz után kutatva,
hátha eléri végül, hogy megölelhet.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
*
ember
