Vers : TÍZ ÉS SZÁZ LÉPÉS A JÖVŐ FELÉ |
TÍZ ÉS SZÁZ LÉPÉS A JÖVŐ FELÉ
miner 2012.03.30. 17:24
Súlyos könnycseppek potyognak a lágy selyemre,
mélyül az emlék, noha semmi nem moshatja fényesre.
Mint feltöltött árokba ülepedő hordalék,
rakodik sok élmény egymásra, s te ott vagy még.
Mindenhol érzem kezed nyomát, látom a csodát,
rendezd a rendezetlent át, mérd kettőnk súlyát.
Add mindig a remény érzületét, miként szoktad,
és én megőrzöm e szürkeségben igazi arcodat.
Kövérek a könnycseppek, lágy selymeken rezegnek,
úgy fáj sok emlék, ékes részei egy fejezetnek.
Érzések tárában felgyűlnek a szenvedélyes képek,
élmények fűzödnek egymásba, mióta szemedbe nézek.
Minden lapon tíz és száz ölelés, éltető erőnk,
átéltem azt is, hogy elvehetik a veled töltött időt.
Építettem a remény szép igéretét, miként mások,
nem voltam egyedül, elkisért utamon arcvonásod.
|