| Vers : ÉSSZEL CSAPJUNK ELLENSÉGRE |
ÉSSZEL CSAPJUNK ELLENSÉGRE
miner 2012.02.17. 22:20
Vasfejű vagyok, fényben kongó nehézség,
mint a harang lehajtva viszem az emlékek ércét,
és meg sem szólalok, bereked, villámlik az égbolt
el sem konghatom, mind tudják, hogy elég volt.
Kinek nem nehéz e kötél, rángassa nyakam,
cibálja rozsdázott kolompként dacosan,
mondja azt, hogy szitává lőné koponyám,
mert nem lettem acél, titánok homlokán.
Vasfejű vagyok, ütésektől behorpadt arcéllel,
nézem a világot, s nem vetnek villámok széjjel.
Noha viharokban állok, hideg a lelkem, mint a jég,
melyet vasba öntött a magyar büszkeség.
Nincs bennem mocsárból származó kőolaj,
nem kormoz belül a láng, titkos elmebaj!
Élek józanon, és hidegen látom a sorsom,
puskagolyó és szurony döfhet belém, tudom.
Vasak népe, kemény és hideg bátorság nemzete,
ó, magyar minket ne kohó olvasszon egységbe.
Legyünk a fémek féme, dísztelen buzogány,
ésszel csapjunk ellenségre utolsó szó jogán.
Minket vonz a mágnes, miénk e nagyszerű erő,
Nekünk dolgozik a mélység, tervünk onnan jön elő.
És miénk a jövő antennája, mit hordani kell,
csak így nyerhet csatát, sok sok vasfejű ember.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
