IMAÓRÁN
miner 2011.12.26. 22:02
Terelt idő, végtelen zajban,
meg nem áll, s nem javít rajtam,
csak megy hideg, kegyetlen talpa
rám lép, elnyom, szinte készakarva.
Imaórák, tisztulás percei
pihentető, két taposás közt,
ám, de később hátamon érzem,
megroggyant újra, egészen.
Terelik rám, s rád, nincs kivétel,
egy szekénrnyom, amiben vérzel,
ma is egyszer, holnap is halad
testemen át, a kemény járat.
Nem nyögök, vállalom újra,
tereljen csak, ropogjon csontom,
mint mozsárban illatos fűszer,
szálljon fel az égbe hittel.
Nehéz idő, képtelen bajban,
meg se említ, átgurul rajtam,
présel, lapít laposra talpa,
döngöl földbe, formál elnagyoltan.
|