|
BÁTOR SZILVESZTER
miner 2011.12.20. 16:36
Fél marék por csupán, mit világ szemébe
szor háttérhatalom, soha ne vedd észre,
míly bonyolult a rend, míly fondorlatos már,
hiába törekszel, jaj, előbb elbuktál,
mint hinnéd. Törődj bele, vagy kűzdj, amint kell,
mérd fel végzeted és lépj pástra ezerszer.
Tudod hány hős esett, mint derék fenyő, le
hány dalia hullott, bátor szívvel földre?
Volt köztük egy, kit a gazok karja, kénye,
mégsem bírta sosem, mint jót, vinni térdre.
Volt egy, kinek neve ím, Bátor Szilveszter,
egy erdélyi fiú, szép vadonban nőtt fel.
Erdő az otthona, fa lombja a sátra,
madárdal altatta, mohás köve, párna.
Édesanyja egykor bitorlók miatt
költözött a zöldbe. Ott nevelte fiát
igazságra, jóra. Titokban adta át
néki a parancsot, hogy élete során,
jó Szilveszter védje, akár élte árán.
Ne hagyja veszni, mit őseink szereztek,
vérükkel oktatta, képezte edzettnek,
majd, ha küzdeni kell, megállja a helyét.
És nőtt ám a fiú, erősnek, mint a bérc
tetején, viharban dacoló fenyőfa,
s midőn édesanyja haldoklott, megfogadta:
Le nem tér, se jobbra, se balra, hűen véd,
szent hazát és magyart. Kardja nem ont ki vért,
csak ha bánt valaki vad ellenség.
Másnap eltemette, egy tölgy alá, sokszor
megsíratva e nőt, indult a világba
szerencsét próbálni, nem volt maradása.
Ment falvakon átal, ment maga sem tudta,
hol, merre találja a szerencsét, mintha
az egy darab kenyér, vagy jó falat lenne,
úgy kutatta, mint az aranyásó, körbe-
körbe pislantva, míg egy napon zajt hall
amott, a piacon. Bús földművest rugdall
szilajon valaki. Hát egy hegyi tolvaj,
kihez senki nem mert kérdéssel fordulni.
Odament Szilveszter, s haraggal zengi:
Hé, te hegyitolvaj, várj előbb lássam,
késem hegyével rőt nyakadba ássam
ily dolgos parasztok súlyos bánatát?
Míly fura, míly téboly, erőszakot táplált,
de most leállítlak, védd magad, vagy annyi,
kardommal akarom e leckét feladni...!
És vívtak, mint nemes egy gonosz sárkánnyal,
szikráztak a kardok, kénporos robajjal,
de nem oly sokáig, a tolvaj elbukott,
minden fürgesége testéből kilábolt.
- Köszönöm te legény, legyőzted a gazemebert,
ám, de vigyázz, jönnek hóhérai rögvest.
Tedd el kardod, siess! Ezek itt megölnek!
- Ne félts engem öreg, Szilveszter a nevem,
akárhányan lesznek, kardom el nem rejtem.
És jöttek, és jöttek, de lám a legény sem rest,
úgy forgatta kardját, mint a mesebeliek.
Hamarosan csönd lett, csak a sok nép ámult,
hisz Bátor Szilveszter tudása kitárult.
Lejöttek falvakból kesergő legények,
Bátor Szilveszterben bízva gyülekeztek.
- Láttuk hogyan vívtál, bajban most az ország,
vezérnek megteszünk, hűek vagyunk hozzád.
- Engemet vezérnek? - szólt a hős meghatva. -
Ó nem, másként képzeltem, hétvezért válasszunk,
mert, hol egy van csupán, eladhatja sorsunk.
- De hiszen, te minket sosem adnál, légy fő! -
Vállald csak el, hisz vár itt a sok követő.
Sokan akarták, őt de ellenállt mégis,
s akkor kérésére tettek még hat vezért, így
az egyik matyóké, a másik alföldi,
harmadik palócvér, negyedik soproni,
ötödik felvidék, hatodik dunántúl,
hetedik Szilveszter, ki sosem volt nagyúr.
Elkezdte aztán a hét vezér a harcot,
túlerővel szmben sem érték kudarcok
egymást jóra intve kiűzték a rablót,
a fosztogatót, a sok kufárt, árulót.
Nemsokára aztán fellélegzett a nép,
hisz akkor látták győzelmük dicsfényét.
Íme, mégis lehet szabadon élni?
Éljen a hős Szilveszter, az igazi férfi.
Hej, azóta eltelt bizony sok, sok idő,
de amikor meghalt, éppen az évvégén,
összeült mindenki, nevét emlegetvén.
Azóta annyi év feldésbe ment,
de az ő neve itt még számunkra is szent.
Mondjuk ki sokszor nyíltan, hétvezér volna jó
megszűnne a sok baj, kifutna sok rabló.
Szabadon élhetnénk békében napjaink,
bárcsak újévre majd sikerülne megint.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
*
ember
