Vers : VÁGYAT SZÜLT A CSEND |
VÁGYAT SZÜLT A CSEND
hana 2011.08.19. 16:48
Napsugár arany ecsetje festett szép napot,
árnyat adó fák tövében, öled ringatott.
Átöleltél, szemed izzott, csókra nyílt a szád,
hangszereden játszottam a kedvenc muzsikád.
Megcsókoltál, rám hajolva, vágyat szült a csend,
tested ringó zátonyában lelkem megpihent,
szárba szökött sárga kalász csiklandozna még,
érett zöld gyep selyme alant felitta a fényt.
Elpihentünk, s gondolatom a jövőbe tévedt,
szememben a nap is kihunyt, s láttam sötét képet,
kimondatlan szavak súlya nyomta a lelkemet,
azt hittem, hogy könnyebb lesz, ha mindent feledek.
Belém szorult oly sok bánat, ám szemed nevetett,
két karodban élveztem a legszebb perceket,
nem kaphattam volna jobbat, a mennyekben jártam,
gyönyör útján veled együtt felhők fölött szálltam.
Boldog óra tovaröppent, vonat füttye szállt,
búcsú csók, majd isten veled, jaj, de nagyon fájt,
eltűntél az alagútban, azt hittem így könnyebb,
a nevetés édes ízét elmossák a könnyek.
|