.

Gondolatok Szent Miklós püspök liturgikus ünnepére

Szent Miklós – az őt körülvevő legendák ellenére – történelmi személy volt. 270 körül született Patarában, a mai Törökország területén. Szülei gazdag és istenfélő emberek voltak, akik sokat imádkoztak azért, hogy gyermekük szülessen. Az Úr meghallgatta kérésüket és fiúgyermekkel ajándékozta meg őket, aki gyermekkorától kezdve kitűnt éles elméjével, őszinte hitével és engedelmességével. Szülei halála után jelentős vagyont örökölt, amelyet jó szívvel osztogatott a szegények között. A mai napig ismert vele kapcsolatban a három leányról szóló történet, akik hozomány hiányában nem tudtak férjhez menni: Miklós titokban, az éj leple alatt pénzt dobott be számukra az ablakon keresztül.

Jóságának híre Myráig is eljutott, s a város lakói megválasztották püspöküknek. Miklós a rábízott egyházmegyét megfontoltan és bölcsen irányította. Híre ment életszentségének, bátorságának és a közbenjárására történt csodáknak (így a süllyedő tengerészek és az éhhalálra ítélt város lakói megmentésének). Egyes források szerint a 325-ben tartott niceai zsinaton is részt vett mint az igaz hit védelmezője.

350 körül halt meg Myrában, ahol évszázadokig őrizték testét. Az iszlám hódítás idején menekítették a dél-olaszországi Bariba, ahol mindmáig nagy tiszteletnek örvend.

„A jócselekedeteitek szolgáljanak számotokra alamizsnául” – írta egykor Szent Polikárp püspök, aki Szent Miklós előtt Kis-Ázsiának ugyanezen részén tevékenykedett. Szent Miklós püspök, az igaz hit védelmezője és a szegények gyámolítója évszázadokon keresztül az egyik legnépszerűbb szent volt. Lengyelországban háromszáz templomot szenteltek fel tiszteletére – többet, mint Szent Péternek és Pálnak együtt.

„Hírnevét” egyszerű, hétköznapi jócselekedeteivel érdemelte ki, hiszen nem volt sem vértanú, sem szigorú aszkéta, nem alapított rendet, és egyházatyának sem nevezzük. Tetteit mindig titokban, a világ nyilvánossága elől elzárva hajtotta végre. Éppen e csendes és alázatos szentet tisztelték és szerették a következő korok nemzedékei, akik elzarándokoltak sírjához és közbenjárását kérték – fogalmaz Arkadiusz Nocoń.

A XIX. század második felétől Szent Miklós alakját kezdték eltorzítani: reklámszakemberek hada üzleti célból megváltoztatta a szent nevét és hazáját, megfosztva őt életszentségétől és püspöki öltözetétől. Különböző nevekkel ruházták fel, mint Santa Claus vagy Télapó, akinek a fején pomponos sapka van és a rénszarvasok földjéről érkezik hozzánk szánkón. Szent Miklós történetének legnagyobb meghamisítása azonban személyének „áruba bocsátása” – hangsúlyozza a katowicei egyházmegyés pap. Így folytatja: mintha a jóságos püspökből – aki megtérésre buzdít és ajándékot osztogat – hirtelen a szemünk láttára egy nagyra nőtt törpét kreáltak volna, akinek alakja az egyre növekvő kereskedelmi igények kiszolgálására hivatott. Ezekben a napokban szó szerint találkozhatunk majd vele mindenütt: az utcán, a kirakatokban, a boltokban. Az ő képmása jelenik meg a csokoládékon, édességeken és a karácsonyfadíszeken. Nem, nem buzdít bennünket imára, alamizsnagyűjtésre, jó viselkedésre, egyedül csak a vásárlásra…, mert Santa Claus jobban gondoskodik a bevásárlóközpontok forgalmáról és bevételéről, mint a szegényekről… – fogalmaz Arkadiusz Nocoń.

Jól mutatja ezt egy mai édesapa elbeszélése:
„Amikor visszaérkeztem a hipermarketből, a bevásárlószatyromból kiesett az elemes kisautó. Nyolcéves kisfiam csodálkozva nézett rám.
– Na, jól van – csúszott ki a számon –, figyelj ide! Szent Miklós csak a mesékben és az egyháztörténelemben létezik, tudnod kell hát, hogy a felnőttek veszik az ajándékot…
Néhány pillanat csend következett, majd a gyerek szája sírásra görbült.
– Viccelsz? Mondd, hogy csak vicceltél!
A gyerek, aki játszi könnyedséggel ismeri ki magát a számítógépes játékok világában, keserves sírásra fakadt. Könnyei, mint megannyi borsószem potyogtak a pulóverére.
– Természetesen csak vicceltem!
És ez igaz. Rossz vicc volt, érzéketlen, meggondolatlan és felelőtlen. Soha többet nem teszek ilyet. Kisfiam lenyelte könnyeit, és leverten nézett a szemembe. Megkönnyebbült mosoly jelent meg arcán. Most már tudom, hogy még ha agyon is ütnek, akkor sem árulom el karácsony vagy Szent Miklós ünnepének titkát…” (Wojciech Wencel).

Ki ne emlékezne közülünk azokra a megható eseményekre, amelyeket gyerekkorunkban december 6-án, Mikulás ünnepén átéltünk? A nem hétköznapi vendég várására, aki egyetlen csokoládéval vagy naranccsal át tudta változtatni a telet és a decemberi estéket az öröm és a szeretet ünnepévé. Az évek múlása ellenére még mindig szeretjük Szent Miklóst és hiszünk benne, mert a belé vetett hit az emberi önzetlenségbe és jóságba vetett hit.

Ezért érdemes róla beszélni mindent előre kiszámoló világunkban, mert ezek az apró, jelentéktelen jócselekedetek időnként megmenthetnek valakit a kétségbeeséstől… – szerepel Arkadiusz Nocoń írásában.

Irgalmas Istenünk, Szent Miklós püspök közbenjárására őrizz meg minket minden veszélyben, hogy biztonsággal járjuk az üdvösség útját! A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Lengyelből fordította Szemere János

Arkadiusz Nocoń katowicei egyházmegyés pap, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció munkatársa. A Római Pápai Szalézi Egyetemen szerzett diplomát klasszikus és keresztény irodalomból. Szakterületei a liturgia, a patrológia és a hagiográfia, azaz a szentek, életszentségben elhunytak életének kutatása. E témákat feldolgozva már tíz könyvet és több mint 30 publikációt tett közzé. A szentekről írt sorozata a Vatikáni Rádió műsorában hangzik el.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

(gj)

forrás:http://www.magyarkurir.hu/hirek/gondolatok-szent-miklos-puspok-liturgikus-unnepere