A mostani történet, amit leírok kb. hat hétig tartott.

A hitel csapdájába esve kénytelen voltam munkát vállalni otthonomtól nagyon messze.2 hetente váltottuk egymást kolleganőmmel, akivel egy idős néni gondozását vállaltuk.

Julius végén én is súlyos beteg lettem, újraélesztés történt bizonyos beavatkozás következtében.Leállt a szívem, de hála a jó Istennek és Kedves Tárogatós Barátaim imáinak, - ami meghallgatásratalált, visszajöttem. Nem engedte az Úr, hogy ott maradjak a fényben, mert feladatom van még  itt a földön.

Felgyógyulásom óta 6 hetente megyek. Szeptember elején, hazajövetelemkor találkoztam Zsuzsival,ki itt lakik a házban. Tudtam, hogy a férje - Zoli - 3 éve küzd a gyilkos kórral. Megkérdeztem tőle, hogy van Zoli. Mondja, hogy már közeledik a vég, de itthon ápolja, nem akarja kórházba vinni.

Felajánlottam neki, hogy ha segítségre van szüksége, akkor szívesen segítek, sőt fiam is felajánlotta segítségét, aki mentőtiszt.Elkezdtük a közös ápolást. Mi Zsuzsival a mosdatást, tisztába tételt, felügyeletét stb. végeztük,Lackó pedig a kötözést, injekciózást, infúzió adását végezte, de besegített az ápolásba is, ahogy a munkája engedte. Zsuzsi a feleség / csak csodálni tudom/ méltósággal, nagy szeretettel, türelemmel, fáradságot nem ismerve végezte éjjel és nappal ezt az emberfeletti küzdelmet és munkát.

Lackó fiam beteghez való hozzáállását csak néhány ismerősöm visszajelzéséből ismertem, de közös ápolásunk során megismertem igazi emberségét.Minden beavatkozásnál Zolitól bocsánatot kért, hogy fájdalmat okoz, de neki ezt el kell végezni, hogy könnyebb legyen a fájdalmakat elviselni. Erre Zoli a kezével intett, hogy köszöni, mert a műtét következtében nem tudott beszélni.

Közeledett a hatodik hét vége. Zsuzsi kétségbe volt esve, mi lesz, ha én elmegyek, és akkor következik be a legrosszabb.Mondtam neki bízzunk a jó Isten gondviselésébe, és a jó Isten segített. Elérkezett az idő…

Mentünk fiammal a szokásos esti teendőket végezni, amikor láttuk eljött az idő. Hamarosan el kell válni.Elvégeztük a teendőinket, Laci elment éjszakára dolgozni, mi Zsuzsival virrasztottunk.Elmúlt az éjszaka, jött a szombat reggel, /4 hete/ ½ kilenc, amikor megszűnt dobogni a szíve .

Szóltunk a fiának és lányának, akik már a szülői háztól külön élnek családjukkal, és eljöttek elbúcsúzni.Jött a háziorvos, megállapította, amit már mi is tudtunk. Közben én felvettem a kapcsolatot a temetkezési vállalkozóval. Ez a szombat munkanap volt és a család elment, kiválasztotta a végső nyughelyet, és mindent el tudtak intézni a temetéssel kapcsolatosan.

Ez alatt az idő alatt a fiammal felkészítettük utolsó útjára.

Nem tudom mi adott erőt, de rájöttem ezt csak Isteni segítséggel tudom végigcsinálni, ez a küldetésem.Aztán jöttek a temetkezés emberei már a kiválasztott koporsóval és el tudtuk helyezni végső helyére.

Elbúcsúztunk tőle még egyszer, és elvitték.Zsuzsi nagyon köszönte a segítséget. Mondtam neki, ne köszönje, mert a jó Isten minket választott ki ehhez a feladathoz. Sőt az is megadatott, hogy ott lehettem a temetésen szerda délután. 1 óra múlva pedig utaztam…  Megnyugvással, mert segíthettem.

Zoli nyugodj békében!

admin fotó