Kedves Péter! Aki Hippokratész esküjének eleget tesz, annak alázattal teljesíti kell(ene) a hivatását. Érdekes, a betegágy mellett soha nem éreztem teendőimet munkának. Legszebb emlékeim az intenzív osztályhoz fűznek, ahol minden mozdulatunkban az életért harcolunk. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a team esküjéhez hű szolgákból tevődött össze. Egyként igyekeztünk legyőzni a settenkedő halált.

Amikor az ágy másik oldalára kerültem, én kaptam új születés napot, tudtam Isten a tenyerében tartva mosolyog rám, mert kiérdemeltem... Remélem nem hangzik nagyképűségnek.

Hálás vagyok mindennap és órában, hogy ilyen szép hivatást adott, és a betegek szolgálatába állított...

Szeretettel ajánlom első könyvem Pdf-jét amiben erről írok...

//ekpafat-kistarogato.gportal.hu/portal/ekpafat-kistarogato/upload/513529_1318880567_03721.pdf

Barátsággal: Gizus

Kedves Péter!

Igen ! Az orvos a hivatását gyakorolja amikor abortuszt végez..Amire egy nő odakerül, hogy ezt a természetellenes műveletet elvégezzék rajta már szerintem nagyon sokszor átgondolta a lehetséges megoldásokat. Én azt gondolom, hogy a gyermek csoda. Olyan csoda , ami minden alkalommal, minden születéskor megismételhetetlen.

Kétszer sikerült átélnem ezt a csodát, és emlékszem minden pillanatára a gyermekeim születésére. Szeretem Őket tiszta szívemből.

De el kell fogadnunk, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor BŰN megszülni a magzatot! Ilyenek, ha beteg az anya, a magzat olyan károsodást szenvedett, hogy az élettel összeegyeztethetetlen, vagy olyan életkörülmények között él, hogy nem tudja felvállalni még a megszületését sem.

Sajnos azt kell mondani, hogy nem azokat a nőket kell ostorozni, akik elvetetik a gyermeküket, hanem azokat az embereket, akik olyan helyzetbe hozták a nők sok ezreit, hogy nem tudnak IGEN-nel válaszolni erre a csodára.

Nem szabad csak az egyik oldalt látni! Én nőként, anyaként, egészségügyi dolgozóként  és magyar állampolgárként is csak azt látom, hogy addig, ameddig a magyar ember kétségbeesetten kapaszkodik a szakadék szélén, hogy le ne essen, addig nem törhetünk pálcát felette.

Én elhiszem azoknak a nőknek akik elvetetik a gyereküket, hogy komoly bajban vannak, és az orvos is elhiszi - ezért végzi el.  Az  más kérdés, hogy nem szeretik csinálni. Ez tény. Én  is láttam már műtőben milyen keservesen végzik a szülészek ezt a munkát.

Kedves Péter!

A világ nem csupán fekete meg fehér, hanem ott van a palettán a szivárvány minden színe. Csak észre kell vennünk.

Üdv: Yolla