Visszatérés

A könyöklőkre hullott esőcseppek egyenletes kopogása verte fel a hajnali csendet. A sűrű, sötét felhők esőfüggönyt terítettek az ablakszemek elé. Áldani illene a Teremtőt, hogy öntözi a földet, élteti a magot, melyből kenyér lesz. Ezen a reggelen még sem tudott örülni az égi áldásnak. Tekintete a csomagokat pásztázta. Nem tenne jót a tisztára mosott textíliának és a keményített, vasalt terítőknek, ha eláznának. Évtizedekre visszasomfordált a múltba, a hétvégi hosszú ügyeletekhez, oda, ahol két beteg között a terítőkön szaporodtak az öltések. Nagy divatja volt akkoriban a népi hímzésnek, varrt öreg és fiatal, ha tehette. Egymás között cserélgették a mintákat. Szebbnél szebb hímzések díszítették a szocreál szekrénysorokat, tették értékessé az egyszerű bútorokat. Abban az időben ritkán lehetett látni tarka, műszálas bóvlikat, amivel ma tele vannak a kínai diszkontok. Álmosan a fürdőszobába ballagott. Pár tornagyakorlat után, elkortyolta a kávéját, az óriási ebédlőasztalnál. A termoszba menta teát töltött, és szendvicseket csomagolt. Az úton majd megpihennek, elfalatoznak az unokával. Elzárta a gáz-, és vízcsapokat, még egyszer mindent leellenőrzött, majd a pakkokat az ajtó elé húzta.

- Mi a csoda lehet ebben, ami ilyen nehéz? – méltatlankodott.

Ki kellett volna bontani még este, de Emma ráparancsolt, csak akkor szabad megnézni mit tartalmaz a szatyor, ha megérkezik. De, mi van, ha nem is szeretné magával vinni, ami benne van? A zsebkendőnyi helyre jól meg kell nézni, mit visz az ember, zsörtölődött magában. Lehet, hogy azok a könyvek sorjáznak benne, amit évek óta nem tudtak beszerezni? Csak a könyveknek lehet ilyen súlyuk, akkor meg, tényleg hasznát veszi, mert amint kiolvasta, mehetnek a könyvtárba, ahol mások is rátalálnak. Végig ment mégegyszer a lakáson, ellenőrizte az ablakokat. A komód előtt megtorpant, az agyagvázát megsimogatta, és így szólt hozzá:

- Ne haragudj, most nem tudlak magammal vinni, de ígérem legközelebb velem jössz.

Szemébe könny szökött. Nem tudott ellenállni, visszament a vázáért.

Csengettek. Felkapták a pakkokat, s Levente óriási ernyője alatt baktattak az autóig. Amint a hátsó ülések megteltek, ők is elfoglalták a helyüket a bakon, és a lovak közé csaptak. Így szokták mondani egymás között. Az ablaktörlők nyöszörögtek a síkos üvegen. Ideje lenne kicserélni, állapították meg mind a ketten. Futott előttük az út, az égi dézsa nem akart ürülni. Megéheztek. Az erdőszélen félreálltak. A fölöttük elterülő szeretetsátor alatt belakmároztak. Tele bendővel folytatták az útjukat. Minden átmenet nélkül Levente megkérdezte.

- Mamikám, mit gondolsz Emese vár bennünket? Elárulok egy nagy titkot, amit csak veled osztok meg. Tiszteletem jeléül vittem a napokban egy csokor virágot, és sokáig beszélgettünk. Semmi személyes információt nem cseréltünk, még is annyi érzelmet véltem felfedezni a tekintetében. Nem tudod, nem hallottad, van barátja?

Tudott a csokorról, hiszen látta, de hallgatott róla, azt csak nem mondhatta, hogy az ablakból látta, még félreértené a fiú. Mi lesz, ha beleszeret az igazgatónőbe? A gondolattól megrettent. Alig fél éve végig kellett nézni a fiú világfájdalmát, majd beleveszett a bánatba, mikor szembesült barátnője viselt dolgairól.

- Annyit tudok, hogy a hétvégét a barátaival tölti. Ilyen okos, és csinos nőnek biztosan van barátja. Egész héten az Ezüstszekeret irányítja, gondolom, Ő is várja a hétvégét.

Pár perc csend következett, majd a világ dolgait kezdték boncolgatni. Miszlikre szedték az aktuális eseményeket, mire begördültek a parkolóba. Emese autója mellé parkoltak. Örömmel tapasztalták az eső is elállt. A napocska kukucskálni kezdett a felhők mögül.

Az irodában frissen, kipihenten fogadta őket az igazgatónő. Szemében száz csillag ragyogott, amikor rájuk nézett. Gyönyörű ez a lány, állapította meg magában Ilonka. Ahogy Levente mellett állt, elnézte őket, szép pár lenne belőlük.

Felhordták a csomagokat. A búcsú ölelésnél tartottak, mikor a hátuk mögül a folyosón megjelent az igazgatónő, és búgó hangján megszólalt.

- Levente, ha úgy ért a motorhoz is, mint a lélekhez, biztos vagyok benne, megtalálja a hibát, mi baja a kocsimnak. Néha akkorát rántott, azt hittem valamelyik kerék futott ki alólam. Persze csak akkor, ha az ideje engedi.

- Jöjjön kedves, nézzük meg azt a járgányt. Ráérek bemenni. Azt nem ígérem, hogy meg tudom javítani, de megpróbálom.

Elköszöntek egymástól, a fiatalok a parkoló felé vették az irányt. Ilonka kétszer is az ablak felé indult, de félúton megállt, legyőzte a kíváncsiságát. Leült az ágya szélére, és a képre szegezve tekintetét, mesélni kezdett.

- Tudod papa, nagyon hiányoztál, képzeld el mi történt abban a pár napban…

És csak mesélt, semmit nem hagyott ki. A beszámoló végén az ablakhoz lépett. Már csak egy kocsi állt a parkolóban, Emeséé.

A gong reggelire hívta a lakókat. Hallotta a folyóson elhaladó lépteket, és a vidám hangfoszlányokat. Nem ment le, hiszen ők már túl voltak a reggelin. Csomagolni kezdett. Először Emma ajándékát vette górcső alá. Amint kibontotta, támasz kellett neki, hogy el ne ájuljon. A csodafazék. Alig pár hónapja szájtátva nézték, mennyi mindent tud. A recepteket is végig böngészték, mielőtt az árra kattintottak. Az a hír járta, a bemutatókon száz fölött „járnak az árak”, így nem is gondolhattak rá komolyan, hiszen az egy havi nyugdíj, hiába incselkedett velük… Most itt van előtte, egy levél kíséretében. Reszkető kezekkel bontotta ki a levelet, szeme egyre homályosabb, amint a sorokat olvassa.



Drága Ilus!

Tudom, meglepődsz, ha kibontod a csomagot. Képzeld el, milyen szerencsében volt részem. Addig nézelődtem a neten, még rátaláltam egy szakboltra, ahol viszonteladókat kerestek. Tárcsáztam és hívtam a megadott számot, telefonon érdeklődtem. Elmondtam, hogy nyugdíjas vagyok, semmi üzleti érzékkel nem rendelkezem, de szívesen vennék egy főző automatát, megspórolva a viszonteladók hasznát. Nem számítottam megértésre, nem divat az manapság. Jócskán meg is lepődtem, amikor egy kedves úr közölte, akciós áron megkapom, és a szállítást is átvállalja. Két nap múlva a fazék megérkezett. Ki is próbáltam azonnal, kocsonya főtt benne huszonkilenc perc alatt. Mindez magától… Beállítottam hány órára kérem az elkészült ételt. Beletettem mindent, ami kellett hozzá, közben végeztem a dolgomat. Pontban az általam megjelölt időben sípszó jelezte, a feladatot elvégezte. Soha ilyen szép tiszta és finom kocsonyát nem főztem. Aztán elgondolkodtam, minek kettőnknek a 6 literes főzőautomata. Becsomagoltam és feltettem a kamrában, a polcra. Meséltél a teakonyháról, és az új barátaidról, akkor jutott eszembe, biztosan megörülnél egy ilyen ajándéknak. Mindig szeretted megvendégelni a barátaidat, a fazékkal megkönnyíthetném a helyzetedet. Nem kell hozzá sok edény, nagy hely, ez konyha, tűzhely és fazék egyben. Fogadd tőlünk szeretettel!

Baráti szeretettel ölelünk: Emma és Sándor

Megtörölte a szemét, és hálát adott az Úrnak, hogy ilyen barátai vannak.

Örült az ajándéknak, hogyne örült volna. Ennél praktikusabbat el sem képzelhet az, akinek se helye, se edénye, csak barátai vannak, akiket néha megvendégelne. Gondolatpókjai hálójukat fonták, azon munkálkodtak, miként hálálja meg, a figyelmességbe csomagolt, drága ajándékot. Emmáék sem gazdagok, két értelmiségi nyugdíjból tengetik az életüket, nem dőzsölnek, nem utaznak évek óta, a pénzüket okosan beosszák, néha még egy kicsit félre is tesznek belőle. Éppen a múltkor említette hány éve nem vett magának új kosztümöt, pedig már nagyon elkelne. Az is igaz azonban, ebben a korban az ember örül, ha elkoptatja azt, amit felhalmozott. No, azért kitalálja a módját, miként rója le a háláját, nyugtatta magát, és simogatni kezdte új "családtagot", a legkisebbet, a legtökéletesebbet. Nevet kell adni a jövevénynek, de jól meg kell fontolni, nehogy megsértődjön, és bosszút álljon. Bár ez nem valószínű, mert igen csak intelligens, úgy is hívják, hogy intelligens fazék. Mi lenne, ha mondjuk, Fincsikének becézné? Ez olyan jól hangzik, és étvágygerjesztő. A keresztelő ünnepélyes keretek között megtörtént. Fincsike egyelőre felköltözött az üvegezett konyhapolc tetejére. Kalapot is kapott a fejére, nehogy a por rátelepedjen.

folyt. köv

Előző részek >>>