Megérkezés

Véget értek az átvirrasztott éjszakák, átadta magát a cselekvő szeretetnek. Gondolatai, mint vad kancák a prérin, hátrahagyva a múltat vágtattak a jövőbe előre. Lelke az Úrtól kapott szabad akarat mámorában lubickolt. Hosszú sínre állították egykor a sok vagonból álló sorsvonatát. Nehezen, de mindig eljutott addig az állomásig, ahol átszállhatott az aktuális cél felé tartó szerelvényre.
Halasztás nem tűrő teendőit feljegyezte, majd kicsomagolni a laptopját. Nincs szüksége pipere asztalra, sem tükörre, ezért úgy döntött, ha lehajtja az asztalka tetejét, pont úgy fog kinézni, mint egy íróasztal. Gyógyszertárban összeállított vitaminkrémje, némi olíva olajjal elvegyítve az éjjeliszekrény fiókjában elfér, a hajkefe és szarufésű társaságában. A mosdókagyló fölött van polc és tükör, így semmiben nem szenved hiányt.
A parányi fülkében, falra szerelt kisszéken ülve lezuhanyozott. Gyorsan végzett a tisztálkodással. A kikészített hófehér frottírlepedőben megtörölközött, hátára terítette a kellemes illatú, finom tapintású, fürdőköpenyt. Hetente kétszer cserélnek fürdőlepedőt, közepes, és kisméretű törölközőt, valamint egyszer fürdőköpenyt. Mint egy szanatóriumban. - mosolygott elégedetten.
Márkás szabadidőruhát öltött magára, az unoka karácsonyi ajándékát, és kényelmes papucscipőbe lépett. Elfoglalta helyét az egyik fotelban, lábát maga alá húzva, épp úgy, ahogy otthon megszokta. Kezébe vette a prospektusokat és a házirendet tartalmazó dossziét. Falta a betűket, a vége felé sem érezte, hogy valami megakadna a torkán, amit nem tudna lenyelni.
Kopogtak. Lilike, a szolgálatos nővér jelent meg, nagyméretű tálcával a kezében, amelyen illatos tea gőzölgött, mellette kistányéron linzerkarika, és egy mosolygó alma. Jó étvágyat kívánva, így szólt:
- Tessék, elfogyasztani az uzsonnát, és pihenni a hosszú út után. Majd később elintézzük a formaságokat, mindent megmutatok. Ebédelni ki tetszik jönni, vagy bent tálalhatok? Este vacsora előtt lesz az Ön ünnepélyes bemutatása. Ha bármire szüksége lenne, vagy kérdése van, tessék jelezni, a csipogó állandóan üzemképes. – kacsintott kedvesen.
- Köszönöm Lilike, ma bekérem az ebédemet, talán így lesz a legjobb, addig, amíg ki nem ismerem magam az itteni szokásokban.
- Rendben van Ilonka néni, azonnal hozom az étlapot, amiről választani tud. A mikróban meglehet melegíteni a teát, ha kihűlne. – mosolygott barátságosan.
Megköszönte a gondozónő kedvességét. Étel helyett, a biztonság zamatát ízlelgette élete alkonyán. Nem lehet annál jobb érzés, mint amikor az ember boldognak láthatja a családját, leveheti róluk a bizonytalanság bilincsét, és a kétségbeesés keresztjét. Hiába ólálkodik a küszöbön a kényszer, már nincs szükség hitelre, kölcsönre. A nem szívesen látott vendég, nem kap helyet az életükben. Szüleitől kapott örökséget, a gondoskodó-, és cselekvő szeretetet, tovább adta családjának. Azt, amit nem csak szavakban vagy ígéretekben mérnek, hanem felelősségteljes, léleképítő áldozatvállalásban. Elégedett volt magával, remélte, hogy az Úr előtt is jól vizsgázott. Egyszer csak megzörrent a zsalugáter, és a függöny táncra kelt a szellővel. Abban a pillanatban érzékelte, már nincs egyedül. Egy lány fuvallat homlokon csókolta. Orrában felsejlett a borotvahab diszkrét illata. Az elkövetkező percekben finom kis keszkenővel törölgette tükörfényesre a homályos üveglapot a képkeretben. A megsárgult képről, csillogó szemeivel élete párja mosolygott vissza, suttogva megszólította:
- Látod, Papa! Megérkeztünk, ahogyan megbeszéltük.
A ruhák következtek. El sem tudta képzelni, a kicsi szekrény milyen mélységet rejt magában. Sok minden elférne még benne, de egyelőre nem lesz megtöltve. Hátrahagyott holmijai a saját bútoraival együtt érkeznek majd meg. Eltervezte másnap feltérképezi a terepet. A kápolnával kezdi, és a könyvtárral folytatja. Számára ez a két legfontosabb szentély. Hétvégét a családdal tölti. Innen bármikor eltávozhat, csak kell bejelentenie mikor, kivel, hová megy, és meddig marad. Valami hasonló lehet ez, mint egy nyugdíjasház, csak sokkal bővebb szolgáltatással. Számolgatni kezdett. Három és fél millióért élete végéig bérli a garzont, hozzájön havi hetven, ha minden szolgáltatást igénybe vesz. Tizennyolc milliót kap a házért, és másfél millió van a bankban. A végösszegből ötöt saját kiadásaira szán, no, és hozzájön még havonta a nyugdíja. Ajjaj! Még el sem tudja költeni. Jut belőle ajándékozásra is, ha jól gazdálkodik. Soha nem volt pocsékoló, megbecsülte a fillért, ami hálából forintot fialt. Egy pillanatig sem sajnálta a nagy házat, a kertet, de még az autót sem, ami egyébként a családban maradt. Ezek tárgyak, kényelmet szolgálnak. Amint fogyott az ereje, szükségtelenné váltak. Csípője, dereka nem bírja az ásást, gyomlálást, a szemével sem lát jól, a reflexe sem a régi, ami vészhelyzetben nagy hátrányt jelentene számára. A gyerekeket a világért sem vonná be a kerti munkába, lánya, és veje plusz munkával alig képes előteremteni a megnövekedett kiadásokat. A gyerekekkel szerencséjük van, jó tanulók voltak, egyiküket sem kellett nógatni. Levente két diplomával a zsebében három helyre jár dolgozni, hogy ne kelljen külföldre mennie szerencsét próbálni, vagy mosogatni. Megbízható, jó gyerek, többször felajánlotta a kert gondozását, a munkák átvállalását. Szegény gyerek a hétvégéit áldozta volna fel. Arra való hivatkozással sikerült hárítania, hogy ne vegyék el tőle az egyetlen hobbiját.
A nyitott szekrény előtt állva fülében Lilike szavai visszhangzottak, az ismerkedő esttel kapcsolatban. Mit vegyen fel? – töprengett magában. Szeretné illendően megtisztelni azon társait, akikkel sorsközösséget vállalt. Végigböngészte ideiglenes ruhatárát. Két kosztüm, négy blúz, két nadrág, két blézer, két pulóver, egy kardigán és a féltve őrzött, szülétől örökölt gyapjú kendő. Kettő szabadidő ruha, három pizsama, és fehér neműk sokasága. A rozsdabarna kosztüm mellett döntött, hozzá egyszerű vanília színű blúzt választott, és kényelmes trottőrsarkú cipőt. Leemelte vállfáról a kelmét, kezével végigsimította. Milyen szerencse, hogy gyapjúszövet, jól bírja a gyűrődést, - suttogta, csak úgy maga elé. Azért előkereste a noteszét és bejegyezte: vasaló.

*

folyt. köv.

1

1