Mindenki másképp csinálja… a halászlét! Jómagam a bajai elkészítési mód nagy rajongója vagyok, a folyó-, és tómentes Kanizsán tettem szert erre még gyerekkoromban, szüleimtől ellesve.
Ez csakis bográcsban készülhet, ha netán mégis másban főzzük a halászlevet (ne adj’ Isten fazékban), akkor azt titokban kell tartani, vagy nem szabad halászlének nevezni. 4 személyre ezzel a mennyiséggel dolgozom: 2-2,5 kg megtisztított ponty, 3 nagy db vöröshagyma, só, kb. 4 evőkanál édes-nemes piros paprika, 2-2,5 liter víz, 1 evőkanál konzerv paradicsompüré vagy 1 dl száraz vörösbor, 4-5 db erős cseresznyepaprika, s végére a „hab”, vagyis házilag gyúrt 10 tojásos gyufatészta.
… és eképp készítem el: A három darab halat nagyon gondosan megtisztítom, majd a hasát felvágom, és a gyomrát óvatosan eltávolítom úgy, hogy az epe el ne fakadjon. (Ha mégis elfakadna, a halat azonnal gondosan, folyóvízzel mossák át). Az esetleges halikrát vagy haltejet félreteszem, és a hal végbélnyílását kivágom. A hasüregében összefolyt vért benne hagyom. Ezután a hal fejében található kopoltyút eltávolítom. A halat sűrűn, egyenletesen, fél centiméterenként beirdalom, közben a halfejet levágom, a keserűfogát eltávolítom. A beirdalt haltörzset 3 centiméter széles szeletekre vágom, majd a feldarabolt szeleteket besózom. A 30 dkg megtisztított hagymát hajszálvékony szeletekre vágom és a halszeletek közé keverem. Az egészet hűtőszekrénybe teszem 1-2 órára (minél hosszabb ideig — akár 8-10 óráig is — tartjuk a hűtőben, annál jobb lesz az íze). Az így elkészített halat 4 liter vízzel bográcsba teszem (ha mégsincs bográcsunk, megfelelő méretű fazékban, óvatos keverés mellett gáztűzhelyre is feltehetjük főni). Az edénybe a vízzel együtt beleteszem a megmosott 5 db cseresznyepaprikát. A forrás megindulásakor az előre kimért édes paprikát beleszórom az edénybe. Erős forrás mellett maximum 30 percig főzöm. A forrás megindulása után- miután a paprikát beleszórtam- 10 perc elteltével kóstolom meg.

A halászléhez rögtön az után hozzá kell látni, hogy lekerült a tűzről, tilos a késlekedés. A lehető legmélyebb tányérban, a levet a tésztára kell szedni, és bár egyesek szerint ez eltér a régi hagyománytól, sokan először csak levet esznek és a halat csak a második "körben" javallják. Minimum kétszer illik szedni a bográcsból, de a nagy halevők négyszer-ötször is szednek, tudniillik, Fekete István jó öreg Matulája is megmondta: "Halall ember még sosem rontotta el a gyomrát!"

És végül, de nem utolsó sorban sose feledjük a bölcs mondást:- Maledictus piscia in tertia aqua- vagyis: Átkozott a hal a harmadik vízben. Az elsőben úszik, a másodikban fő (fől), a harmadik víz már átkozott, szóval bort kell rá inni, abból is lehetőleg valamilyen helyi pincészetből származó fehéret.
Vállvetve osztom azt a véleményt, hogy a halászlé főzése közben nem kell figyelni az időt, ugyanis ha az ember tízpercenként megiszik egy kisfröccsöt, akkor úgy a negyedik után kell a paprikát beletenni a lébe, és úgy a hatodik, hetedik táján már lehet tálalni az ételt. Utána el lehet kezdeni borozgatni.
Még annyit, amit már régóta tudnak sokan, hogy miért is eszik tésztával a halászlét a magamfajta ínyencek? 
Ennek a régi időkre visszamenő hagyományai vannak. Eredetileg a vízimolnároktól származik. Tudniillik, a vízimolnárok a fizetésen felül egy tányér étellel is el kellett, hogy lássák az alkalmazottakat, a fiatal, jó étvágyú molnárlegényeket. Adott volt a hal, adott volt a liszt. A legegyszerűbb az volt, ha a hallevesbe, a halászlébe gyúrt tésztát is főztek. A molnárné feladata volt mindez. Így lett aztán Kalocsa, Paks, Baja környékének híres étele a halászlé (szerintem).