I. FERENC PÁPA

A várakozásnak megfelelően, gyorsan döntöttek a bíborosok. Én ezért fohászkodtam, hogy Dél Amerikából vezéreljen a Szentlélek pápát a katolikus Egyház élére.
Nagyon helyesek azok a vélemények, akik a tapasztalt, idős, bölcsességet tartják fontosnak.
A  Szentatyánk szerény viselkedése nagyon megnyerő, különösen az, hogy nem szakadt el a bíborosoktól, velük együtt utazott a vacsorához.
Számomra fontos, hogy  olyan országból érkezett, ahol a szegénységet maga is közelről ismeri, sőt megkockáztatom, mint bevándorló olasz szülők gyermeke táthatta a szülei küzdését, és maga is átélhette a nélkülözést, vagy a küzdelmes megélhetést.
A Ferenc név minden esetre utal arra, hogy a szegények pápája kíván lenni, és ezt már a korábbi életvitele is bizonyítja, szerényen élt, és elutasította a fényűzést.
Számomra két  fontos témára várok választ, megoldást. Az egyik a világi papok cölubátusának kérdése. A görög katolikus papok a felszentelés előtt megnősülhetnek, és családjuk lehet. Aki ezt a lehetőséget elmulasztja, a cölibátust választja. Az elválás nem megengedett a számukra. Tehát a két irányzatot egyeztetni kellene. Valójában a magyarság előbb találkozott a keleti kereszténységgel, mint a rómaival.
A visszásságot igazolja az, ha egy görög katolikus pap átlép a rómaiba, akkor viheti magával a családját, és nem vonatkozik rá a cölibátus...
Nem vagyok teológus, csak, mint „gyalogos hívő” vetem fel a gondolatot.
A másik fontos terület, a pedofil esetek tisztázása. Szerintem, helytelen 3O-4O évvel ezelőtti eseteket manapság bíróságon tárgyalni, különösen olyanokat, amelyeket, annak idején nem jelentettek. Egyszerűen kivédhetetlen vádak ezek, és csak azért kerülnek a bíróságok elé, mert anyagi kártérítést követelnek a sértettek. Jó üzletnek bizonyul az ügyvédeknek főleg.
Helytelen, hogy bizonyítékok híján az Egyházra hárítják a milliós jóvátételeket, szerintem kevesebb lenne az ilyen vád, ha magát a személyt, a megvádolt papot  terhelné a kártérítés. Egy vagyon nélküli papot biztosan nem perelnének, ha nem vállalná át a pénzbüntetést az Egyház. Ezt nem is tudom megérteni, hogy miért is vállalják. Én sem vállalom át az alkalmazottam pénzbírságát. Azt sem tudom elfogadni, hogy azért, mert az Egyház takargatta az eseteket. Ez a civil bíróság dolga, tehát már régen nincs olyan ereje az Egyháznak, hogy a bíróságot befolyásolja.
Bizonyos vagyok abban, hogy a püspökök tisztában vannak azzal, hogy mely estek valósak, és melyek fabrikáltak.  Van erre módja a vallási rendtartásnak, a kánonjognak…
Azt hiszem, hogy remélhetjük, hogy a Szentatya, I. Ferenc  megtalálja a módját, hogy hasonlóan megújítja az Egyházat, mint ahogyan tette Argentínában.
Imádkozzunk érte mindannyian, keresztények, és keresztyének egyaránt, hiszen így vagy úgy mindannyinkat támadnak az ateisták.
 

Vinczer S. Péter