.

Barátaimhoz csatlakozva igyekeztünk a torontói tüntetés helyszínére, őszintén némi aggodalommal, mert a magyaroknak mindig van okuk a távolmaradásra... Ha vasárnap akkor azért, ha hétköznap akkor azért.

Azonban örömmel tapasztaltuk, hogy aggódásunk alaptalan volt, eddig még soha nem látott tömeg láttán igazán örömmel csatlakoztunk a több mint ötszáz testvéreinkhez.. Vittem magammal a  magyar zászlót amely minden horvát tüntetésen hirdette a magyarok szolidaritását a horvátokkal a szerb agresszióval szemben.

A székely magyar Társaság elnöke Bánhegyi Zoltán, és Erzsébet régi barátok, alapító tagok is a KMMSZ-ben, és közösen vettünk részt az Emigrációs vezetők kerekasztal értekezletein.

Sok-sok székely zászló volt, találkoztam egy hölggyel, aki éjfélutánig varrta a zászlókat, de volt aki otthonról szerezte be. Természetesen a magyar trikolor sem hiányzott, és a kanadai is lengett.

Megérkezett öt kerékpáros rendőr is, hogy az esetleges provokátorokkal törődjenek, de csak annyi dolguk lett, hogy az egyirányú utcában a román konzulátus előtt a fél utca szélességében leállították bringáikat, és biztosították a forgalmat.

Bánhegyi Zoltán üdvözölte a megjelenteket, és felolvasta a jól megfogalmazott beszédjét, melyet több esetben tapssal helyeseltünk.. A feltett kérdésekre hatalmas hangerővel válaszoltunk.

Elénekeltük a Székely Himnuszt, utána Sziki Károly színművész elmondta a Hun imát, majd Wass Albert: A láthatatlan lobogó című versét.

Tamás János a Székellyföld feldarabolásával kapcsolatos nézeteit fejtette ki, amelyek az egybegyültek helyeslésével találkozott.

A gyalogjárdán haladva megkerültük az épülettömböt, rendőri kísérettel.  Beszélgettünk, nem hangoskodtunk, és  semmi incidens nem volt.

Visszaérkezve Bánhegyi Erzsébet felolvasta magyarul a petíciót, melynek tartalma megegyezik a Székely Nemzeti Tanács által megfogalmazott követelésekkel.

Zárómondatként, Bánhegyi Zoltán kijelentette, hogy ha kell naponta összegyűlünk, hogy a céljainkat elérjük.

Bálint Ibolya kérésére elmondtuk a Miatyánkot, majd elénekeltük a kanadai, a magyar, és a székely himnuszokat.

Örülök, hogy megértették sokan, hogy a történelmi lehetőséggel élni kell, ne kerüljön a Székelyföld a Délvidéki magyar választó kerületek sorsára, melyeket szerbek összecsatoltak a Tisza Bánsági oldalán lévő szerb körzetekkel.

A rendőrök megelégedésüket fejezték ki, hogy ilyen kulturált és szép tüntetést még soha nem biztosítottak,  habár nem értették, de tetszett nekik a székely, és a magyar himnusz.

A szervezők ma adják át a petíciót románul a Román konzulátusnak.

Még beszélgettünk búcsúként  a régi ismerősökkel, de sok ismeretlen fiatalt láttam, ami jelzi az elvándorlást.

A rendőrökhöz fordulva  megdícsértem az  olcsó üzemanyaggal működő járműveiket..

-Igen, a legolcsóbb de néha fársztó..

-De egészséges.

 - Viszont a kerékpárról jobban lehet megfigyelni. Mint az autóból...

Nem mulasztottam el, hogy ez volt  Pattantyús magyar professzornak is a véleménye,  aki még a régifajta nagykerekű kerékpáron  kerekezte be Olaszországot, mondván, hogy ezen  a sebességen utazva még lehet élvezni a táj szépségét.

Szép napsütéses és kellemes idővel jutalmazott meg bennünket a jó Isten. Jó volt együtt lenni!

Videó a kanadai tüntetésről. Teljes anyag: http://blip.tv/magtv-torontos-hungarian-channel/t%C3%BCntet%C3%A9s-a-sz%C3%A9kely-auton%C3%B3mi%C3%A1%C3%A9rt-toront%C3%B3ban-6550730

Vinczer S. Péter