Én már átsiklok az egészségügyben történő olyan események felett, amit itt egy írásban is olvashatunk, hogy ne a kormányt szidjuk.  Azért olykor nálam is kiborul a bili. Mint például ezen az elmélkedésen ahol két társunk is rossz tapasztalatokat szereztek. De én akkor is azt mondom, hogy a fejétől bűzlik a hal.

Ettől függetlenül én is sokáig morfondíroztam, hogy lemerjem-e írni azt, ami a szívemen az a számon.

Félve már, de azért leírom, hogy az inzulinos cukorbetegeknek, ha nem megfelelőek az eredményei, azok nem kaphatják meg a modernebb inzulinokat.  Én, mint gyakorló cukorbeteg tudom, hogy ha fejre állok, akkor sem tudom azokat az értékeket produkálni, amit a nagy okosak előírtak, ha a környezetemben  minden akadozik, netán olyan az időjárás, és még lehet ezer féle oka még. Mi ez, ha nem tömegirtás?

Nem vagyok igazán rosszindulatú, de akik ezt a rendeletet hozták, azoknak kívánom, hogy egyszer próbálják ki.

Én is hallottam, hogy megszüntették a detoxikálókat merő spórolásból.  Nekem mindjárt az jutott az eszembe, ha e netán egy munkást bevisznek a sürgősségire, akinek leszakította a kezét a gép, annak igazán nem hiányzik, hogy még egy részeg ember a nyakába eressze a még nem felszívódott alkoholt.

Apropó. Erről jut eszembe, hogy a dédnagymama, amikor rosszul lett, és elvitte a mentő, egy újabb rendelet értelmében nem engedhették meg, hogy egy közelebbi hozzátartozó elkísérhesse. Tessék elképzelni, hogy milyen rossz lehet annak a betegnek, aki az utolsó óráit éli meg az úton, és még az sem adatik meg, hogy elkísérje és fogja a kezét a gyermeke, vagy a szülője. De ha csak rosszul van, akkor is sokat számít, ha szeretteink közül valaki mellettünk van. De ezt a rendeletet is ész nélkül hozták valakik.

Aztán beszélhetünk még arról, hogy fél évre adtak időpontot. Nem is egyszer. Hogy kihúzták a fogam érzéstelenítés nélkül, mert pont akkor kevés volt a lidokain, hogy órákat kell várni a „házi” orvosnál, a vérvételnél, a szemészetnél,  vagyis, mindenhol. Már nincs legalább egy éve támogatás a lúdtalpbetétre, és még sok más egyéb gyógyászati segédeszközre. Szintén érzéstelenítés nélkül végeztek el rajtam két vastagbéltükrözést. ( A harmadiknál, amikor a polipokat szedték le, már volt annyi eszem, hogy legalább benyugtatóztam magam előtte.)  És hiába fizettük negyven évig a levonásokat.

Tetszik tudni, hogy a középkorban a foghúzó mester foghúzás előtt először leitatta a pácienst?

Akkor még legalább ezzel törődtek. És ezeket az eseteket bezzeg nem mondják be a rádióban. Már talán azért sem, mert a szépen beszélő rádióbemondó már nem is létezik.

Ez sem tűnik fel az embereknek. Vagy nem mernek nyíltan beszélni róla. Se csúnyán, se szépen. Mert ki tudja?

Én csak hozzá szerettem volna szólni, ahhoz, amit két írótársunk megtapasztalt sajnos, hogy mi a valóság az egészségügyben.

Sajnos kapásból ennyi lett, így inkább egy külön kis hozzászólás lett belőle. Remélem, tapasztalataimat nem veszik rossz néven a cenzorok.

Mert ugye ezekért az esetekért nem szabad a mostani kormányt hibáztatni. A régieket meg úgy sem számoltatták el, inkább mindennap megkapják a lehetőséget, hogy minden adón mindennap megmagyarázhassák a bizonyítványukat.

Beteg társainknak meg kívánok szebb napokat, és jobb egészséget, mert ha lehet, otthon mindig biztonságosabban érzi magát az ember. Ha már egészséges!