SZEMBENÉZÉS.

Végre rádöbbentek a politikusaink, és a szervezetek vezetői, hogy szembe kell nézni a múlttal. Ez így rendjén is van, és mivel mindenki házában van tükör, abba is bele szabad nézni. Az embertelenség, a meghurcolás,  az emberek otthonából való kilakoltatás kimeríti az emberiség elleni bűntetteket.

Tagadhatatlan, hogy a háború magában hordozza a kegyetlenséget,  hogy az ember kegyetlen tudjon lenni, és hogy egyáltalán elfogadja a háború gondolatát, mindenkor erős oknak kell lenni, és ha nincs, akkor csinálni kell. Alátámasztásként csak megemlítem: 19O9-ben  a Rotschildok megválasztott pápa jelöltjét  Ferencz József  Apostoli király megvétózta, erre Rotshild Úr megígérte, hogy tönkreteszi, szétszedi Magyarországot. Tehát, nem volt véletlen a szarajevói merénylet, várható volt, hogy az Apostoli Király nem hagyja válasz nélkül. Mikor a németek a háború leállítását ajánlották, azt hiszem 1916-ban, hogy maradjon minden a régiben, a hitelezőknek vesztes kellett, akivel megfizettetik a költségeket.  Amerikát be kellett vonni a háborúba, de erre okot kellett kreálni, hogy a Kongresszus megszavazza.  A Lusitaniát  német kontroll vizekre irányították, hiába volt a New York Timesban oldalas hirdetés, hogy a személyszállító hajók teherterében ne szállítsanak hadianyagot! Egyetlen torpedó felrobbantotta, ma sem szabad a roncsokat kutatni... bosszúért lihegő tüntetés Amerika szerte, és az USA belépett a háborúba, friss erővel, hadianyaggal a mérleg nyelvét az angol-francia oldalra billentve.  Nem kis része volt ebben Tibor Hercognak, aki Palesztinát kérte a zsidó állam megalapításához.
Hitler hatalomra jutásához eliminálni kellett a kommunistákat, akik az uljanovi eszmék hatása alatt többségben voltak a gazdasági válság sújtotta Németországban. Maguk a nácik gyújtották fel a német Parlament épületét, ráfogva a kommunistákra, és ezzel elérték a kommunisták likvidálását. (ami nem volt kár) A már öreg, és megfáradt kancellár meghalt, ekkor a Parlament megszüntette a Kancellári titulust, és ezzel teljhatalomra jutottak a nácik, élükön Hitlerrel.
Létrejöttek a paktumok, Molotov-Ribbentrop, az angol –német szerződés, melyek aláírói nem bíztak a partnereikben, csak időnyerést láttak benne. Churchill tisztán látta, hogy nincs esélye háborút nyerni, és miután hatalomra került,  a véreskezű Sztálinnal szövetkezett, és hogy bevonja az USA-t a háborúba, feláldozta a legnagyobb amerikai tengeri támaszpontot Pearl Harboud-ot. Az ok meglett, hogy a Kongresszus megszavazza a háborúba való belépést.
Tovább nem is megyek, a legújabb kori okokat már mindenki ismeri, maradjunk tehát a II Világháború eseményeinél. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem, mint történész írok csak az általam ismert tényeket jegyzem, ahogy én látom, ahogy az átélőktől hallottam, tehát a legjobb tudomásom szerint írok, ahogyan a különböző forrásokból megpróbáltam megérteni a „miértet.„

Magyarország a Bécsi döntésekkel némi területeit visszakapta, ezzel kötelezték maguk mellé a németek Magyarországot. Ennek ellenére, Teleki Pál ellenállt a háborúba való belépésre, ezért kellett megbombázni Kassát orosz bombákkal. Felségjelzés nélküli repülők bombáztak, és az orosz bombákat román repülők tudták kioldani. Világos? Hitler nekik is megígérte Erdélyt fizetségül. Teleki Pál tarkón lőtte magát, hasraesve találták meg halva... Világos? Felteszem a mindenkori detektívi kérdést, -kinek volt érdeke Teleki likvidálása? Azt hiszem, könnyű kitalálni. Magyarország hadat üzent a Szovjetúniónak. A hadüzenet átadásakor szinte könyörgött az orosz, hogy ne adják át, gondolják meg, nem ők bombáztak, és a háború után, ha semlegesek maradnak, visszakapják Kárpátalját, és Erdélyt... Erről azonban Horthy csak valamikor 1943-44-ben értesült...

Közben Horthy találkozgatott Hitlerrel, aki közölte, hogy lerohanja, és lesöpri Belgiumot, Csehszlovákiát.... Horthy: „ebben én nem akarok részt venni! Hitler: Aki nem vesz részt a főzésben, az a lakomán sem  vehet részt!”
Ennek ellenére, Horthy megnyittatta a legyel-magyar határt, Hitler legnagyobb dühét kiváltva. A oroszok Katyinban végeztek az általuk elfogott lengyel tisztekkel, a németek elől sok ezer lengyel tiszt, és katona menekült át Magyarországra. A Kormányzó Úr Menekültügyi biztost nevezett ki id. Antall József személyében.  Lengyel iskolák működtek, többek között Balatonbogláron,  minden menekülő kapott a kérésének megfelelő úti okmányokat, és aki akart, tovább utazhatott. A menekülő zsidók, ha elfogadták, kaptak keresztleveleket, és aki ragaszkodott a vallásához azt is védelemben részesítették.
Közben nem szűnt meg a német fenyegetés, a politikai nyomás, Hitler ordítozott, Horthy: ”ne feledje, hogy én egy ezer éves országnak vagyok a kormányzója!”  Nem volt abban az időben Horthyn kívül senki, aki ellent, mert volna mondani Hitlernek. A zsidótörvényeket meghozták huzakodva, és a végrehajtásukban is csúsztattak amennyire lehetett.
A szembenézéskor, nem kerülhetjük el a munkaszolgálatosok ügyét. Minden háborúnak megvannak a beosztásai. Ha jól meggondoljuk, az útászok,- vagy a Jugó hadseregben az inzsinjérija- is munkaszolgálat. Kell hidakat, utakat, bunkerokat, futóárkokat, sőt budikat építeni... Nem lep meg, hogy az adott időben, ezekre a munkákra a megbízhatatlannak számító zsidókat, szakszervezetiseket, kommunistákat, cigányokat fogtak, alkalmaztak. Ugyanezeket a személyeket használták a hadiüzemekben is munkaerőnek. Felrobbantott vasutak helyreállítása, fel nem robbant lövedékek, gránátok hordása stb, volt a feladatuk.
Amikor én a kötelező katonai szolgálatomat teljesítettem a JNA-ban, igyekeztem műhelybe jutni, mert ott mégis jobb az eshetőség a túlélésre, mint a fronton.

A hadianyag gyárakban dolgozni, csak a szövetségesek bombázásaitól  lehetett félni. Állítólag Auswitz környékén harminc hadiüzemben dolgoztak a zsidó, és más munkaszolgálatosok, és a Vöröskereszt riportja szerint, 1O órakor már a második reggelit kapták a munkások. Állítólag Gőring megparancsolta, hogy mindent adjanak meg a dolgozóknak, hogy az utánpótlásban fennakadás ne legyen. A kantinban mindent lehetett kapni, olyan árút is ami a német népnek elérhetetlen volt. Tábori márka volt a fizetőeszköz, és a kupikban három márka volt a tarifa, ebből egyet a német őr kapott. Közben foci csapat, és más spotágak működtek, zenekar, színház... Ne háborodjon fel kedves olvasóm, nem zavarodtam meg, mert mindez csak addig tartott, amíg a németek képesek voltak kellőképpen védeni, és ellátni a táboraikat, hiszen ez érdekük volt az utánpótlás miatt. Amikor az ország területét elérte a front, akkor a szövetségesek mindent lőttek, ami az utakon mozgott, és a bombázások semmit nem kíméltek. Fő célpont volt a hadianyag utánpótlást gyártó vállalatok bombázása, és a vízierőművek szétverése, amelyek az villanyáramszolgáltatás nagy részét biztosították. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy egy-két hónap élelem kiesés, a vízellátás megrongálása mit eredményez a táborokban. Mondhatnánk, hogy ez nem a mi dolgunk, de mivel Magyarországról is voltak ott szép számmal, mégis beszélni kell róla. Amikor a szövetségesek megérkeztek  az egyik táborba, Eisenhower körülnézett, és kijelentette: Na,  most készítsünk riportot. Meg volt elégedve az előre kitervelt eredménynek. Dachauban kiütött a tífusz, a németek messze elbújtak, és a katolikus papok és civilek, akik zsidó bújtatás miatt voltak ott, ők ápolták a betegeket. Ez is a szembenézéshez tartozik.

Csupán egyet nem értek, hogy miért kellett oda vinni az öregeket, és a gyerekeket. Nem válasz a kérdésre, hogy Madagaszkárra akarta Hitler a zsidó családokat telepíteni. Ezt otthonról is megtehette volna egy győztes háború után.
És most térjünk vissza Magyarországra. 1944. március 15.-én  az Operaházban a német nagykövet átadta Hitler meghívását Horthy Kormányzó Úrnak. Másnap a Várban nehéz döntésen tanácskoztak, ha nem utazik Horthy, kiváltja Hitler haragját. Az osztrák határon, ugrásra készen állt egy igen jelentős német katonai egység... miért? Hosszas töprengés után, Szombathelyi rábeszélésére Horthy döntött: „megyek, még ha az életembe kerül is, és engedélyt kérek az I. Hadsereg visszahozására.” 1944. március 16.

Csapda volt ez.  1944. március 19-én Hitler közölte Horthyval, hogy egységei már Magyarországon foglalják el a pozícióikat. Horthy felugrott, „azonnal indulok vissza,” kirohant, fel a szobájába. Hitler le akarta tartóztatni, Szombathelyi meggyőzte Hitlert, hogy ez nem tesz jót a németeknek. Horthy visszaindulhatott, de a Turán motoros állandó légiriadó lassításokkal, átlag 2O km sebességgel alagutakban vesztegelgetett útban hazafelé.  Március 2O-án a Nyugati pályaudvarra befutott  a Turán. Ezen a napon már Magyarország nem volt független, a Gestapo megkezdte a németellenes emberek letartóztatását, a jól felszerelt német egységekkel az a kevés magyar katonaság nem vehette fel a harcot, miközben a szép magyar nevek mögött sváb származású főtisztek voltak.
Közben, államközi szerződést kötött Magyarország Vatikánnal a zsidók védelmében. XII Piusz pápa a németek szerint zsidó pápa, aki a Magyar Futár karikatúristájának célpontja lett.  Magyarország pápai nunciusa Angelo Rotta volt. Hozzá kopogott be egy napon Baranszki Tibor kispap, egy kassai zsidó családnak menlevelet  kérve.  Baranszki Tibor fellépése, megjelenése megtetszett  Angeló Rottának, és ebédre marasztalta. Ebéd után beszélgettek:
- Tetszik az Ön fellépése nekem.. ha vállalja, megbízom Önt a Vaticán által védett terület felügyeletével, és használatra odaadom az új Opelemet.
- Köszönöm a bizalmat, vállalom, de nekem a Roys Roys kell!
- Miért?
- Mert a németetek másként néznek rám, ha a főhadi szállás előtt egy Roys Roysból pattanok ki!És Baranszki Tibor ezzel a Roys Roysszal érte utol Győrben a vonatot, amelyet visszafordított!

A Vaticán védelmében álló területen kilenc ezer zsidó tartózkodott.  Csöngött a telefon, a német a számok után érdeklődött. Kilenc ezer zsidó!? És beleröhögött a telefonba. Ilyen nagy a Vaticán, hogy el tud tartani ennyi zsidót!? Elég maguknak a jegyrendszerben három ezer is. Ez a létszám mától!  Baranszki Tibor élete legnehezebb feladata lett, közölni hat ezer emberrel, hogy a védettségük megszűnt.  Az emberek szétszéledtek, és a magyarok bújtatták őket az életük kockáztatásával. Baranszki  Tibor pedig tette a dolgát, háromnyelvű megbízó levéllel a zsebében. Tibornak ekkor más feladata is lett, élelmet kellett juttatni oda, ahol rejtegették a zsidókat. Az élelmiszerigénylésből tudta, hogy léteznek. Nem volt ez könnyű feladat, jegyrendszer volt, sokan a magukét osztották meg. Ez is a szembenézéshez tartozik.
A földszinten a németek parancsoltak, és likvidáltak, a szövetségesek meg a levegőből  szőnyegbombázással fizettek, amiért a magyar ipar német felügyelet alatt gyártotta a hadianyagot.
A németek a zsidóság teljes deportálását követelték, a rendőrséget erre alkalmatlannak találták, ezért a csendőrséget akarták erre felhasználni, tudva róluk, hogy a parancsot az esküjükhöz híven minden körülmények között végrehajtsák. Mikor erről a Kormányzó Úr tudomást szerzett, magához hívatta vitéz Koszorús Ferencet, és parancsot adott neki, hogy a páncélosaival foglalja el a fő csomópontokat, akadályozza meg a németek terveit. Ezzel kapcsolatban adjuk át a szót a magyarországi zsidó származású néhai Tom Lantos Szenátor Úrnak:

"Ideje szó szerint idézni Tom Lantost és Montgomery nagykövetet Horthyról és arról, milyen szerepe volt a budapesti zsidók egy részének megmenekülésében. Lantos képviselő oly mértékben érzett hálát a magyar zsidóság egy részének megmentéséért, hogy Horthy Miklós parancsnokát – és így rajta keresztül a kormányzót – külön méltatta az Egyesült Államok törvényhozásában. Erre 1994. május 26-án került sor, amikor a demokratapárti képviselő ezzel kezdte méltató beszédét:„Elnök úr, az idén van a magyar holokauszt 50-ik évfordulója. Azért emelkedek ma szólásra, hogy a magyar holokauszt egyik nagy hősének adózzak. Koszorús Ferencnek, aki saját életét is súlyosan veszélyeztetve több ezer magyar zsidót mentett meg a náci haláltáborokba történő deportálástól. 1944 nyarának viharos idején a szövetséges erők Berlinhez közelítettek, míg Hitler felgyorsította a végső megoldás, a zsidó faj elpusztításának végrehajtását. Sok hősi együtt érző és emberséges tettet hajtottak végre abban az időben. El szeretném mondani Koszorús Ferenc ezredes történetét, ami az akkori idők bátor tettei közül az egyik leginkább figyelemre méltó.1944 júniusában a nácik Európa zsidó lakosságának legnagyobb részét bezárták és likvidálták. Budapesten, Magyarország fővárosában mintegy negyed millió zsidó maradt élve. Budapest még mindig a magyar rendőrség irányítása alatt állt. A nácik úgy vélték, hogy ez az erő nem elég kegyetlen és brutális ahhoz, hogy Budapest jelentős, még élő zsidó lakosságának teljes elpusztítását megfelelően el tudja végezni. Koszorús Ferenc a magyar hadsereg ezredese volt és alá tartozott a Budapesten és körülötte állomásozó első magyar páncélos hadosztály. Megtudta, hogy Baky László államtitkár,  a hadseregen kívül valamennyi biztonsági erő vezetője államcsínyt akart végrehajtani, hogy a náciknak teljes mértékben lojális rendőri erővel váltsa fel. Ők azután, gondoskodtak volna róla, hogy Magyarországot megtisztítsák az összes, még életben maradt zsidótól.” (…)Felmérve a helyzetet, Koszorús ezredes tanácskozott a kormányzóval és megkezdte az előkészületeket Baky és csendőri zászlóaljainak megállítására. 1944. július 5-én 11:30-kor Koszorús ezredes az első páncélos hadosztály egységeit Budapest stratégiai pontjaira parancsolta, lezárva a városba vezető valamennyi Budapest stratégiai pontjaira parancsolta, lezárva a városba vezető valamennyi utat. 1944. július 6-án 7 órakor már valamennyi egység a helyén volt és Koszorús ezredes tájékoztatta Bakyt, hogyha csendőrsége nem távozik, és nem oszlik fel, megsemmisítik őket. 1944. július 7-én Baky kapitulált és kiürítette erőit. Koszorús ezredes páratlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ennek a rendkívüli bátor erőfeszítésnek eredményeként – amire egy különlegesen ingatag helyzetben került sor, nagy kockázat vállalása mellett – Budapestnek a nácik által történő későbbi átvételét 3 és fél hónappal késleltették. Ez a rés több ezer zsidónak tette lehetővé, hogy Budapesten biztonságot találjon és így megmenekültek a biztos kivégzés elől. Lehetővé tette a híres Raoul Wallenbergnek – aki 1944. július 9-én érkezett Budapestre -, hogy sikeres és hatékony mentő küldetését teljesítse. 1944 októberében, miután a németek elfoglalták Budapestet, Koszorús ezredes bujkálni kényszerült, mert ellenkező esetben a Gestapo feltétlenül kivégezte volna.”Ezek voltak a néhai Lantos képviselő szavai."

Forrás: Internet - és még sok egyéb oldal:http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&kod=2588&rovat=&PHPSESSID=0e197737c2cd54bd22caaee6a20f660ba

Mai közvélemény előtt jól ismert Tom Lantos magyar születésű amerikai szenátor által 1994-ben, a Congressional Recordban leírtakra, mely utóbbiból kitűnik, hogy Tom Lantos életének megmentését is a parancsot végrehajtó vezérkari ezredes tette lehetővé (Ferenc Koszorus: A Hero of the Hungarian holocaust - HON. TOM LANTOS (Extension of Remarks - May 26, 1994)”
Remélem, nem vádolnak plágiummal, a macskakörmöket kitettem, de engedtessék meg nekem, hogy Lantos Szenátor Úr felszólalását hiányosnak tartsam Baranszki Tibor elhallgatása miatt.

A szembenézéskor érdemes volna, hogy a történészek felkutassák, és valós képet mutassanak be az akkori események, és lehetőségek tükrében.  Lantos Úr felszólaláshoz hozzáfűznék egy személyes tapasztalatot.  1991-ben volt a Csendőrség megalakulásának a száz eves évfordulója. A Magyar Csendőr Bajtársi Közösség megkeresett, hogy az emlékérmet elkészítsem. Az érmek átadására a csendőrmúzeumban került sor, ahol  az ünnepségre gyülekeztek a csendőrök, és a fent említett esemény is szóba került. Íme ahogyan tőlük hallottam az eseményt:
A Csendőrség főparancsnoka akkor,  v. Tölgyessy Győző volt. Az első felettese a német szolga Baky volt, aki parancsot adott, hogy a csendőrséget vonja be Budapestre, hogy a zsidóságot összeszedjék. Ahogy erről tudomást szerzett a Kormányzó Úr, egy motoros futárral parancsot küldött Tölgyessynek, hogy vezényelje vissza a csendőröket az állomáshelyeikre. Tölgyessy előtt két parancs állott: ha az első felettese Baky parancsát nem teljesíti, a parancsmegtagadásért főbelövés jár, de ha tejesíti, akkor a Főhadúr parancsát nem teljesíti, annak megtagadása is főbelövést eredményezhet.  Tölgyessy a felsőbb parancsot teljesítette, de ezért a Gestapo letartóztatta, és Sopronkőhidára vitte. Amikor a felesége bement az irodájába, a csákóját a fogason látva, kérdezte, hogy hol a férje? “Ha sokat érdeklődik, akkor maga is oda fog kerülni! A csákóját elviheti! Mondta a Gestapo embere.
Ahogy én a mozaikot összerakom, Koszorús Ferenc ekkor léphetett közbe, hogy megakadályozza a deportálást.
Ha szembe akarunk nézni a múltunkkal, akkor tegyük úgy, hogy köszönetünket és hálánkat is fejezzük ki azoknak, akik az életük kockáztatásával védték bújtatták az üldözötteket. A felelős bűnösöket már régen felderítették, a legtöbbjüket fel is akasztották, még a baktert  is felelősségre vonták, mert  átengedte a vonatot.
Baranszki Tibort a németek kétszer akarták kivégezni. az oroszok letartóztatták, furcsának találom, hogy senki nem akadt a védelmére.  Hajtották Oroszországba,  két hét alatt négyszer kaptak valami ételt. Jártányi ereje nem volt, és belebukott az útszéli árokba. Egy orosz agyon akarta lőni, de egy öreg társa megfogta a fegyverét: hagyd, ez úgyis meghal. Akik rátaláltak istápolták és  állították talpra. Isteni csoda, hogy életben maradt. 1948-ban koncepciós perben 15 évet kapott  a harminc vádlottból kettőt kivégeztek, Ő 56’-ban szabadult, és beállt a Szabadságharcba.  Segélykérési küldetésében érte a november 4-ei támadás, ezek után a menekülteknek nyelvtanfolyamokat szervezett, és maga is az USA-ba emigrált. Buffalóban él, mint nyugalmazott egyetemi tanár, 9O éves, és készítjük a Fórum előadását tavaszra a torontói egyetemen, angol nyelven, hogy a fiatalok megismerjék a valós helyzetet a “ budapesti zsidó gettóról” .
1969. július 3O-án a Congressisban Hon. John World felszólalásában ismertette Baranszki Tibor tevékenységét a vészkorszak alatt annak kapcsán, hogy a Freedoms Foundationat Valey Forge kitüntetésben részesítette.  Conressional Record Vol. 115, No.128. 1969.

Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy a Magyar Kormány, a Magyar Parlament  Elnöke miért nem méltatja  válaszra sem a dokumentumok felajánlását? Wallenbergnek szobrot állítanak, a mi Baranszkinkról meg nem akarnak tudni. Nálunk nem érdemelne meg egy elismerő kitüntetést?
Szerény véleményem szerint nekünk magyaroknak nincs miért szégyenkezni, inkább azoknak, akik nem ismerve a tényeket minket tesznek felelőssé azért is amit  nem mi követtünk el. Ha a magyarság nem védte volna, nem bujtatta volna a zsidókat, ma nem volna, aki vádoljon bennünket, hogy  festékkel öntözze éppen annak a szobrát, akinek köszönheti a létezését.  Horthyt Nünbergben tanúként hallgatták ki, pedig az ügyész magyarországi zsidó volt. A  Montgomery által létrehozott alapítványba Chorin és más gazdag zsidók raktak be pénzt, amiből a Horthy család élt.   A náci rémuralom szerencsére csak   6-12 hónapig dühöngött, de kommunista rémuralom vagy 4O évig sanyargatta a magyarságot.  Ideje lenne már a kommunista a bűnösöket is felelősségre vonni, a még élő Biszkukat. A Wiesental iroda kiterjeszthetné erre az időre is a tevékenységét, hiszen a zsidók sem voltak kivételek az ÁVO markában.

Vinczer S. Péter