Szemem előtt színes gömbök sokasága egymásnak ütközik, miközben színt vált, én is ott lebegek közöttük, és amelyik véletlenül hozzám ér, azonnal elpukkan, abból valaki arca bukkan elő, akihez valaha közöm volt, vagy lesz, magam sem tudom.

Nincs súlyom, pille vagyok. Forgok a levegőben, most hiába mondaná bárki nekem, hogy híztál kedvesem, nem számít, itt nem érdekes, hogy kilencven kiló vagyok, hajlékony a testem, játszom, elsiklok a mozgó gömbök elől, de egyik-másik orvul támad, hátulról, s mire észreveszem, már nem tudok tovalebbenni, csak nézem a hozzám ütődő és szétpukkanó gömbből előbukkanó arcot, melyről eszembe jutnak a történések.

A forgó zöld gömbből barna, göndör hajú, mosolygós kislány kerül elő, akinek fején erős, kidolgozott férfikéz pihen. Jé, ez én vagyok apával! A Fertő-tónál kirándulunk és megmutatja nekem a barázdabillegetőt. Tetszik nekem a kismadár. Szabad akarok lenni, és olyan vidám, mint a madárka. Apa barátja is velünk van a családjával. Palika velem egyidős, szőke, kékszemű, dacos kisfiú. Mérgesen rugdos egy kavicsot a vízparton, itt akar velünk maradni, nyűgösködik, hogy ne menjenek étterembe ebédelni, hanem maradjanak velünk, együk együtt az otthonról hozott rántott csirkét. De el kell menni a szüleivel. Sírok, hogy mi is menjünk. Anya elmagyarázza, hogy nekünk van ételünk, otthonról hoztuk, egyébként az egyéves öcsémmel nehéz lenne az étteremben megfelelő módon ebédelni, és nincs felesleges pénzünk efféle luxusra. Apa, hogy elterelje a figyelmem, megfogja a kezem és leballagunk a víz széléig, megnézzük a sneciket, amelyek ott úszkálnak a sekély meleg vízben. Megfogadom, ha nagy leszek, nekem sok pénzem lesz. Több mint Palika apjának. Akkor én hívom meg őket ebédre. És annyi aranygaluskát ehetek, tejsodóval, amennyit csak akarok! Meg gesztenyepürét sok-sok tejszínhabbal, amitől fehér lesz a bajszom.

Az orromnak ütközik egy nagy sárga gömb, elpukkan, és Teri néni, a középiskolás osztályfőnököm szólít, hogy beszélni akar velem a nagyszünetben, vár a tanáriban. Palika izgul helyettem is, kérdezgeti, már megint mi rossz fát tettem a tűzre, most nem hiányozna egy intő, mert a harmadikos év végi eredmény már beleszámít a felvételibe. Biztosan a biológia szakkör miatt keres, válaszolom, és csak nevetek. Négy szakkört passzolok, mert azzal egy időben van a modellválogató és a barátnőmmel, aki csak százhetvennyolc centi, azaz két centivel alacsonyabb nálam, még benne vagyunk a legjobb nyolcban. Elég, ha erről csak mi ketten tudunk, sem Palika, sem Teri néni nem örülne, ha a kifutón látna bennünket. Nem szid le Teri néni, azt sem kérdezi, miért nem voltam szakkörön, csak megjegyzi, hogy sajnos, ezzel a mentalitással nem lesz belőlem orvos. Az leszek, biztosítom és sápadtan kikullogok a tanáriból. Barátnőm berángat a mosdóba, s idegesen faggat, ugye nem mondtad el? Neki fontos, hogy bejusson, idősebbnek hazudja magát, mert nem szeret tanulni, nem is akar, csak pénzt szeretne keresni, jól élni, és ehhez segítene neki a szépségipar. Sajnos, Teri néni húga stylistként részt vesz a verseny szervezésében és eldicsekszik a nővérének a tehetséges fiatalokkal, így rólunk is ejt néhány szót. Nagy botrány kerekedik, osztályfőnöki megrovást kapunk. Boldog az öcsém, mert otthon kemény büntetést kapok. Végre nekem is kijut a jóból, és innentől kezdve anya nem azzal kezdi a dorgálását, hogy bezzeg a nővéred.

 

Hirtelen minden gömb színe fehérre vált, és én úszom a levegőben, kergetőzöm velük, mígnem a legkisebb nekem ütközik.   Palika nevet rám, mindketten fehérben vagyunk! Hát persze, ez az esküvőnk! Harmadévesek vagyunk az egyetemen, Palika építészmérnöknek készül, én meg fogorvosnak tanulok. Az esküvői ruhám egy vagyonba kerül, hasonlóképpen Palika fehér szmokingja is. Kétszázhúsz fős az esküvőnk, igazi vidéki lakodalom. Anya és az anyósom fürödnek a dicséretekben, mert ilyen szép nagy lakodalom az elmúlt húsz évben nem sikeredik, csak ez, itt minden vendég azt ehet és annyit, amennyit csak akar. Több mint egymilliót hoz a menyasszonytánc, melyet aztán a nászutunkon eltapsolunk. Egyedül keresztanyámnak nincs egy jó szava sem, szerinte nem lesz tartós a házasságunk, de csak nevetek rajta. Eszembe sem jut, hogy igaza lehet. Fut a szekér ezerrel. Palika gyereket akar, legalább az első szülessen meg az egyetemi évek alatt, a második ráér, ha már lesz némi szakmai gyakorlatom is. Ingadozom, nem szeretnék kihagyni egy évet a gyerek miatt. Addig hezitálok, amíg apa megbetegszik, leszázalékolják, és nem tudják fizetni a tanulmányaimat, a kollégiumot, meg a megélhetésemet. Palika abbahagyja az egyetemet, majd befejezi később, levelezőn, de nekem csak nappalin van esélyem arra, hogy fogorvos legyek. Kiköltözünk a kollégiumból, Palika dolgozik és eltart engem.

Egy aprócska gömb pirosra változtatja a színét és direkt hozzám ér, hogy szétpattanjon. Bubus képe rajzolódik ki, amikor még magas, jóképű, ötvenes, a kórház igazgatója és egyben Casanovája is, akinek nem tud ellenállni sem nővér, sem orvosnő, ha egyszer szemet vet rá. Felesége körzeti gyerekorvos, a fiai is medikusok. Fogadok a barátnőmmel, hogy engem nem kap meg. Kacérkodom vele, miért ne tenném, nem kerül pénzbe. Palika sokat dolgozik, nem sok a fizetésem, paraszolvenciát se sokat kapok, de szeretek csinosan járni. Bosszantja Bubust, hogy nem kap meg, egyre többször úgy intézi, hogy kettesben legyünk. Játszom a tűzzel, eszembe sem jut, hogy égethet is. Nem esek teherbe, pedig harmincéves vagyok, és már jobban vágyom a gyerekre, mint a férjem. Palika kéthónapos munkát kap az osztrákoknál, immár vállalkozóként és egyedül maradok. Bubus úgy intézi, hogy az éjszakai ügyeleteink egybe essenek és udvarol ezerrel. Elmúlik a menzeszem, megint nem vagyok terhes. Végig beszélgetünk Bubussal egy egész éjszakát. Unalmas a házassága, a neje meg állandóan utazna, hogy változatosságot hozzon az életükbe, de Bubust már fárasztja a repülés. A következő ügyeletben nem érnek el bennünket, szeretkezünk, amely mindkettőnk számára olyan, mint sivatagi utasnak a hirtelen megtalált vízforrás. Bubus gyakorlott szerető, hol gyengéd, hol meg kemény, tud adni és kapni is. Belém habarodik, nem érdekli a közöttünk lévő huszonkét év korkülönbség. Mire visszatér Palika, mindenki tud a viszonyunkról, Bubus felesége is, meg az egész település. Pozitív a terhességi tesztem.

Lebegek, most minden gömb kék, a remény, a hűség és a becsület színe. Kitérnek előlem a gömbök, úgy kell egyikbe belerúgnom, hogy szétpattanjon és kiessen belőle keresztanyám arcképe, aki mellettem áll a válási procedúra alatt és inspirál, hogy Bubus nem csupán egy férj, hanem kórházigazgató is, akinek szép nagy klientúrája van a magánrendelőjében is és igazán nekem is nyithatna egy magánrendelőt, itt, az osztrák határ közelében. Nem lenne konkurenciám, mert reumatológus. Ennyit igazán megtehet érem, meg az immár két kislányunkért. Két évig magam dolgozom, szinte csak euróért, aztán rájövök, hogy nekem nem kell meg sem mozdítanom a kezem, ha másokat alkalmazok. Bubus fizeti a villa költségeit, a megélhetésünket is fedezi, tulajdonképpen az én vállalkozásom jövedelmére nincs szükség. veszek egy jachtot az Adrián, viszem a szüleimet és az öcséméket külföldre, alig vagyok itthon. Golfozok, versenyszerűen. Keresztanyám segít, ha kell, ezért őt is utaztatom, ha csak lehet. Most is igaza van, nem kell elkapatni az alkalmazottaimat, a lehető legkevesebbet fizessek nekik, úgy marad nekem több. Bubus öregszik, egyre kevesebbet alszik az ágyamban. És, mintha összement volna két méretet, amióta nyugdíjas.  Az idősebb fiának megszületik a második gyereke és sokszor utazik hozzájuk egy hosszú hétvégére. Bianka lányunk Grazban jár iskolába, már hetedikes, Lilla meg ötödikes, hamarosan követi a nővérét. Mi lesz velem negyvenöt évesen, ha Lilla is kimegy Grazba, a férjem meg egy öreg trotty?

Minden sötét körülöttem, mintha fekete bársony venne körül. Nem érzem a testem, elgurulnak a gömbök, csak a hangjukat hallom, amint tovasurrannak, sisteregve, mint tüzes golyók, ha vízhez érnek. Hangokat hallok, de nem értem a szavakat, aludni akarok, ebben a simogató bársonyos puhaságban. Valaki nem hagy pihenni, világít a szemembe, kezemet fogja, megszorítja, szól hozzám, de nem értem.

-          Helga, drágám, élned kell. Súlyos síbaleseted volt, megrepedt a gerinced. Meggyógyulsz, nem számít, mennyibe kerül. Eladom a rendelődet, és itt gyógykezelnek, Bécsben. Biankát kivettem az intézetből, ismét Lillával egy iskolába jár. Palikáéknál lesznek, amíg kórházban vagy, mert itt leszek veled, az operációd alatt is. Ne sajnáld a rendelőt, minden alkalmazottad felmondott. Úgysem tudnád működtetni. Tolószékhez leszel kötve, de fájdalmak nélkül élhetsz.

A fekete bársonyon apró lyuk támad, s azon át beáramlik a fény, élesen, bántón.

2013. február 2.

admin fotó