Kép: Google képek sorozatból.

(Mini dráma és humor három és fél felvonásban)

Helyszín: Vonaton és mindenhol

Játszódik a múltban, jelenben, jövőben és itt és most

Szereplők: A Narrátor, aki szomorú férfias hangon beszél, tudván, hogy ő a Hang

Az öngyilkos, aki utólag már megbánta tettét, de már akkor késő volt

A kalauz, aki kicsit hasonlít rám (Olyan okos kis feje van, és cserfes szája)

Az utasok, akik vagy elégedettek, vagy nem, de az biztos, hogy élnek

A rendőrök, akik nem vertek meg, és köszönöm nekik!

Asszony, aki segíteni akart

Hullaszállítók, akik sokat tesznek az emberiségért, de ezért alig kapnak elismerést!

Kórus: Akik sokat énekelnek, de néha feleslegesen! (De tényleg!)

És még Valaki…

Következzék hát az első felvonás…

Első felvonás

Történt egyszer, hogy egy vonat késett pár órát, és ez megváltoztatta pár ember életét, és a világ is megváltozott egy kicsit…

Narrátor: Az évek mint gyöngyök felfűzve damilra, sorban egymás után elhaladtak mellettünk, és észre se vettük, mi történik velünk. Mi lett az életünkkel? Hova lett annyi szép pillanat?
Lehunyom szemem, és egy dallamot dúdolok, mely annyira ismerős, de nem tudom, honnan. Bárcsak mindenki hallaná! Egy gitár cseng –bong, akkordokat bont, a háttérben egy zongora pötyög, zúg a szél, és hullámzik a tenger! Gyönyörű! Kár, hogy csak én hallom.
Értelmetlen szavakat suttogok magam elé, várva, hogy a káoszból rend alakuljon ki.

Kórus: -  Pamparam! Dubb dubb dubb! Igen! Óh, nem! Nevetek!

Narrátor: - Hát igen, furcsa lény az ember! Például múltkor is ülök a vonaton, velem szemben egy férfi idegesen néz ki minden állomáson, és nagyot sóhajtozik minden megálló után, és fejét csóválja. Nem bírtam tovább, megkérdeztem:- Elnézést uram! Valami baj van? Tudok segíteni?

Utas: - Ó! Hát igen! Azt hiszem, rossz vonatra szálltam!

Narrátor: - Akkor miért nem száll le, és megy vissza?

Utas: - De itt olyan jó meleg van!

Narrátor:- Aha! Értem már! Utazik az ember, valahová, de a kényelme miatt nem változtat. Utazunk mindannyian egy vonaton ülve,kötött pályán, az ismeretlen tájat látjuk elsuhanni mellettünk, de nem szállunk le, pedig mennyivel jobb lenne leszállni és gyönyörködni a varázslatos táj szépségében. Megismerni titkait. Érezni a csendet, élvezni a békét. Mi viszont csak ülünk tovább a vonaton, és robogunk, szemünk lehunyva. Következzék hát a mini dráma, humorral fűszerezve!

Kórus: - Óh! Igen! Néha nem! De tényleg! Dubb és pamparam!

Dobok….

Kalauz: - Nem gondoltam volna, hogy kiugrik! Köszöntem, visszaköszönt, mutatta a jegyét, átmentem az átjárón, ő meg zsupsz, kiugrott száznál. Azt sem gondoltam volna, hogy elvisznek majd a rendőrök, de ezt magamnak is köszönhetem. Így jártam! Kellett nekem viccelődni!

Rendőr:- Amikor szóltak, hogy kiugrott valaki a vonatból száznál, nem lepődtem meg! A mai világban bármi megtörténhet! Telefonáltam az illetékes helyekre, és nem engedtem tovább a vonatot. A kollégáim elkezdték keresni a feltehetőleg elhunytat…
Öngyilkos:-Ó! Ú! Hol vagyok? De szétszórt vagyok ma! Egyik lábam itt, a másik ott!

Második felvonás

Kórus: - Óh, borzasztó baleset! Hányingerünk van! Meséljünk részleteket? Ugye nem! Pamparam! Subidubidó! Lálálálá!

Valaki:  – Kuss!

Kórus: - Neked, te kis köcsög!

Hullaszállítók: - Mily nemes e feladat, mit teszünk érted, emberiség! (Szerintem tényleg ott vannak a csúcson! De tényleg!)

Kalauz: - Kedves asszonyom! Igen késni fogunk! Sajnálom!

Asszony:- Tudok segíteni?

Kalauz: - Ha fej nélkül lehet élni, akkor igen! Próbálja meg, kérem!

Asszony: - Értem! Most inkább kihagyom!

Utas: - De nekem repülőjegyem van! Megtérítik a káromat?

Kalauz: - Sajnos, kedves utasom! Nem! Látom neheztel! Higgye el, nem tehetek róla!

Utas: - Úgy! Ha! Soha többet nem utazok magukkal!

Kalauz. – Köszönjük, hogy a vasutat választotta eddig is! A viszontlátásra!

Kórus. Pamparapam! Bamm! Bamm! Bamm! Lalalalal!

Rendőr:  Kalauz úr! Mesélje el részletesen mi történt!

Kalauz: - Részletesen? Hm! Oké! Szóval, az úgy történt, hogy megálltunk, becsuktam az ajtókat, melyeket nyitva hagytak az utasok, és akkor láttam meg a piros pólós lányt! Meredeztek a mellbimbói! De engem ez nem érdekelt, csak a menetjegyek! Elindultunk, és észleltem, balról kél fel a nap, és jobboldalt csivitelnek a madarak, miközben játszi bárányfelhők fickándoznak fent a nagy kékségben!

Rendőr: - Aha!

Kalauz: - Szóval akkor éreztem azt, hogy valami történni fog… És igen! Merevedésem támadt!

Rendőr: – Derék, derék! De tudja mit! Majd meghallgatják a végállomáson a kollégák!

Kalauz: - Óh bassza meg!

Kórus: - Így jártál! Kellett neked viccelni!

A végállomáson elvitték a kalauzt…

Harmadik felvonás

Narrátor: Végre elérkezünk majdnem a történet végére! Feloldódnak majd a feszültségek végkifejletben! Ami nem más mint a katarzis!

Kalauz-  Ó! Nem is gondoltam volna!

Kórus: - Mi sem! Pamparam!

Valaki: - Én igen! Sőt! Már vártam is!

Narrátor: - Hát ez történt!

Három és feledik felvonás

Kórus: - Ne keressen senki tanulságot ebben a történetben, mert az nincs! Subidubidú! Pamparam! Lalalala! Jaj de szeretünk énekelni!

Ekkor lövések dörrennek, és a Kórus holtam hanyatlik a földre! Senki nem keresi a gyilkost, inkább megkönnyebbült sóhajok szakadnak fel az ajkakról.

Narrátor besétál a színpad közepére, lehajtott fejjel csak áll. Hatásszünetet tart. Egyszer csak felemeli fejét, szembe néz a közönséggel, és megszólal a Hangján, mely betölti a teret, és mindenki gerincén végigfut valami megmagyarázhatatlan borzongás:- Nem lehet e történet tanulság nélküli! Üzenem mindenkinek, hogy lefekvés előtt mosson fogat! Ímhol a végszó!

Függöny le!

Közönség halk sutyorgás kíséretében el!

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés