A felelősség nem jár teherrel. Mert sokan a felelősségre, mint valami bűnt elkövetett rablóra gondolnak, akit azonnal lecsuknak, rögtönítélő bíróság el állítanak és megbüntetnek. A felelősség sok ember fejében úgy születik meg, mint a felelősségre vonás és bűnhődés, ezért ha lehet, semmiért nem vállalnak felelősséget, nehogy kiderüljön gyengeségük és hibáik. Az ilyen sunnyogó ember, aki nem vállalja saját magát, az a gyengeségéért és hibáiért kötelezi el magát.

De a felelősség eltüntetésével önmagunk nagyszerűsége is eltűnik, mert amiben nem veszünk részt, abból profitálni sem tudunk, sem érzelmileg, sem egzisztenciálisan, sem anyagilag, sem sehogy. Semmissé tesszük önmagunk nagyszerűségét azzal a félelemmel, nehogy elővegyenek minket és meghurcoljanak. Pedig a szeretetet, odafigyelést, fontosságot és még rengeteg szépséget csak az kaphatja meg, aki felelősséget vállal önmagáért.  

Felelősek vagyunk azokért a dolgokért, amit megteszünk és azokért is amit nem teszünk meg, aktívan vagy passzívan is részt veszünk saját életünkben. Imádunk kibújni a felelősség alól, ha valami nem csillog miattunk és úgy tűnik, nem emeli a fényünket. Gyakran egyszerűbb úgy tenni, hogy semmi közünk az adott helyzethez és büszkén, feszesen kihúzzuk magunkat és rákenjük másra. Ezt a sunnyogást persze ugyan úgy szinte senki nem hajlandó beismerni, mert másra mutat, magát pedig kívülállóként kezeli és alátámasztja hibátlanságát megdönthetetlen érvekkel. 

Persze ez a kívülállóként használt önmagunk, nagyon jó mentségeket képes generálni. Tökéletes, megdönthetetlen bizonyítékokat, nehogy fegyencként végezze. Jogosan magyarázkodik, amikor pl: Becsapják mások vagy megfertőzte valaki egy vírussal, hibáztatja az államot, a főnököt, az anyóst és még sorolhatnám… Természetesen nem vagyunk felelősek másokért, de az adott helyzetre való reakcióinkért igen. 

Persze vannak dolgok, amik miatt szomorkodunk, üvöltözünk és idegesek vagyunk, de nem az esemény az ami miatt így érzünk, hanem ahogy a történetet átéljük. Mindegy mi történik velünk, mi döntünk arról, miként befolyásolnak minket és mit élünk meg közben. Mert lehet tudatlanul csak egyfajta megoldást látni, vagy akár megkeresni a további hozzáállások módját, ami esetleg kellemesebb és hasznosabb. 

A felelősség képes a jó válaszokra és a számodra elismerő eredményre. Mert nem vállalni a felelősséget épp olyan butaság, mint nézni az olimpiát és bajnoknak kikiáltani magad és ezzel büszkélkedni. A válasz reakcióink, mindig a saját hatáskörünkbe tartozik, senki nem befolyásolhatja, csak ha odaadod saját magadért kapható jutalmakat. 

Mert tudom, hogy vagy olyan fontos, hogy felvállald saját magad, még ha beismerően néha nem voltak megfelelőek a reakcióid. Tudom, hogy addig kerülsz ilyen helyzetekbe, ameddig észre nem veszed saját magad fontosságát. A fontos embereket pedig elismerik, szeretik és nélkülözhetetlennek könyvelik el. A Te szavad is ilyen fontos, vállald és meglesz jussa is, mert csak azokat veszik elő és büntetik meg, akik elsunnyogják saját magukat, mindaddig, ameddig más helyett, magukra nem mutatnak.

forrásoldal:http://tudatosan.hu/felelosseg/