Surján László

Vásárhelyi kontra Hankiss

A Vásárhelyi kontra Hankiss per a precedensjogra épülő angol világban e néven kerülne be a jogtörténetbe. Úgy gondolom, hogy nálunk is be kell kerüljön a rendszerváltással foglalkozó történelmi és politológiai tananyagba. De addig a per nyomán felszínre került gondolatoknak a napi politikára is hatnia kell. A per jogerősen lezárult, s most gyanús csöndet érzékelek körülötte. Át kellene pedig törni a közöny falát. Sürgősen.

Nem állítom, hogy nem értem meg Vásárhelyi Máriát. Alapelv, hogy halottakról jót vagy semmit. Az pedig, hogy 2004-ben Hankiss Ágnes azt állította, hogy Vásárhelyi Miklós több terhelő adatot is mondott vallomásaiban Gimes Miklósra, jónak semmiképp nem tekinthető. Vásárhelyi Mária tehát édesapja emlékét meg akarta ettől a vádtól tisztítani, ami természetes az ő részéről.

Az már a hazai bírósági gyakorlat sanyarúsága, hogy az általa indított polgári pernek most, nyolc éves huzavona után értek a végére.

A halott ember iránti kegyelet parancsa fontos, de tudni kell, hogy minden titokra előbb utóbb fény derül. Hankiss Ágnest nem valamilyen Vásárhelyi Miklós elleni indulat vezette. Hosszú ideig nem értette, - nyilatkozott - miért kellett a Nagy Imre-perben Gimes Miklós újságírót is halálra ítélni? A per anyagának tanulmányozása során bukkant Vásárhelyi vallomására, amiről nem azt állította, hogy e vallomás miatt végezték ki Gimest, csak azt, hogy a vallomás ismeretében jobban megértette, miért kapta a legsúlyosabb ítéletet.

Vásárhelyi kontra Hankiss

A pereskedés főbb állomásait a Magyar Hírlap jól összefoglalja. Minket most csak a folyamat vége érdekel: A bíróság eredményes valóságbizonyítás után kimondta, fenn­áll az ok-okozati összefüggés Vásárhelyi Miklós terhelő vallomása és a Gimes Mik­lósra kiszabott halálos ítélet között. A vallomás tehát közrejátszott az újságíróra kiszabott halálos büntetésben.

Jelentősnek tartom, hogy a bíróságot érdekelték a tények. Mert egy ilyen kijelentés, valóságtartalmától függetlenül, lehet sértő és az illető jó hírét csökkentő hatású, s ezen az alapon meg lehet próbálni kártérítést követelni, de azért egészen más a helyzet, ha az állítás igaz, mintha tévedés vagy rágalom. Ha a bíróság ebben az esetben a valóságot nem vizsgálja, az ostor akár Hankiss Ágnesen is csattanhatott volna. Nem csattant, sőt minden egyes ítélet mellette szólt. Most éppen ötödször mentették fel.

Az egész ügy túlmutat önmagán. Ha regényíró lennék, felettébb érdekesnek találnám azok lelkialkatának vizsgálatát, akik Kádár állítólag emberarcú szocializmusában valamikor gyöngének bizonyultak. Például terhelő vallomást tettek, hogy saját bőrüket mentsék. Beálltak besúgónak, némi előnyökért vagy éppen korábbi magatartásukért várható büntetés elengedéséért. Számukra a Kádár rendszer hatalmas lelki teher lehetett. Az 1990-es fordulat során miért nem elégedtek meg azzal, hogy megszabadultak ettől? Miért akartak az új világ formálásában is részt venni? Nem ismerték a mondást, hogy akinek vaj van a fején, ne menjen a napra?

Képességeimet messze meghaladja egy ilyen mű elkészítése. Nem is vágok bele. Hankiss tanulmányai és gondolatai azonban aláhúzzák, hogy e folyamatnak nemcsak a lélektani elemzése érdekes. Hankiss Ágnesnek kutatóként módja volt tanulmányozni a III/III-as csoportfőnökség 1989-90-es parancsnoki értekezleteinek jegyzőkönyveit, amelyek meghatározóak voltak a rendszerváltás alakulása szempontjából. (MH)

Ezek visszatérő motívuma volt, hogy miként kell bizonyos személyeket lejáratni, akik például demokratikus pártokat hoznának létre. Más, „megbízható” embereket fel kell építeni, vagy ahogy a jegyzőkönyvekben szerepel, „meg kell futtatni”.

Ezek alapján az efféle vajas fejűek egy része feltehetően nem is önként kapcsolódott be az ellenzéki mozgalmakba, hanem ahogy mondani szokták, "küldetésük" volt. Ha a szociáldemokratáktól kezdve az MDF-en és a KDNP-n át a kisgazdákig megvizsgáljuk a pártok belső viharait, sok efféle küldetéstudatú emberre bukkanhatunk.

„Ez az ítélet buzdítóan hathat az ilyen jellegű kutatásokra, a tisztánlátásra, már csak azért is, mert a példában szereplő felépített megmondóemberek a mai napig itt tevékenykednek közöttünk” – mondta Hankiss Ágnes.

A Vásárhelyi kontra Hankiss pert tehát a rendszerváltás szerves részének, sőt valamiképp a lényegének tekintem. Nem értem, illetve sajnos nagyon is értem, hogy ma nem ez folyik minden médiacsapból.

forrásoldal: http://mkdsz.hu/content/view/29455/202/