Az én házam, az én váram
 

Az én házam, az én váram,
Minden rossz kint marad.
(dalszöveg részlet: Petrás János)


 

Feltépi sportcipőjén a tépőzárat, úgy lép be a lakás ajtaján, hogy azonnal kiléphessen belőle, mert az új lakásában hófehérek a szőnyegek. Jól mutatnak rajta a felújított, kecses antik bútorok. A falak színesek, élénk zöldek, sárgák és cseresznyepirosak.

Nem szokványos, mondja hümmögve a barátnője, amikor először meglátogatja, és harisnyában körbejárja a két szobát, majd ledobja a táskáját a hallban, és a konyhába veszi az irányt. Számára fontos helyiség, hiszen otthon abban tölti idejének nagy részét.

-          Megőrülök, Tilda, ha a konyhád is régimódi!

Menj, csak, gondolja magában, meg fogsz lepődni, de nagyon! Valóban, a konyhában a falat teljesen beborítja a legmodernebb, hófehér szekrénysor, beleépítve a rejtett világítás és minden, ami csak kell a háztartáshoz,  full szuper  hűtő, főző, sütő, szellőző, mosogató és páraelszívó készülékek. A mennyezet és a padozat halványkék, és az ablakon a függöny is azzal azonos árnyalatú.

Most nincs ideje felidézni Kata látogatásának további részleteit.

Soha nem hagyja ki az esti futást, hiszen számára ez a nap fénypontja.   Azon túl, hogy megmozgatja az üléstől eltespedt vékony, lányosan karcsú testét, gyakran sikerül elcsípnie a naplementét, melynek színei különösen szépek a folyópartról nézve. Ha bárki festményen vagy fényképen látná a horizonton lebukó napot, biztosan giccsnek tartaná.

A fürdőszobában a burkolatok Royal kékek, a szaniterek pedig fehérek. Beállítja a zuhanykabinban a víz hőfokot. Imádja, amint a vízsugarak pásztázzák a testét.

Érdekes, Kata a fürdőszobát már meg sem nézi, inkább a konyhában sorra nyitogatja a szekrényajtókat és megszemléli a porcelán étkészletet, a jénai tálakat, a kristálypoharakat, a porcelán bevonatú serpenyőket és lábosokat. Arcán a döbbenetet az irigység váltja fel.

-          Istenem, ez egy igazi álomlakás! – suttogja maga elé, és észre sem veszi, hogy a háziasszony ott áll az ajtóban és hallja, amit mond.

Tilda kamaszként három szóban összegzi vágyait: álomlakás, meseautó, szívtipró pasi. Ebből, amit pénzért lehet venni, az már megvan. Félig. Itt a lakás, a Land Rovert egy hét múlva átveheti, a szívtiprónak pedig nyoma sincs.

Finom a víz, legszívesebben egy óráig áztatná még magát, utána álomra hajtaná fejét a vízágyon.  Erre nincs idő, egy órán belül lakásavatóra jönnek a barátai.

Nem tévedés, este tízkor kezdődik a buli és reggelig tart. Legalább húszan lesznek. Öltözködés közben agyában repkednek az emlékképek az elmúlt tizenkét év korábbi, hasonló célú összejöveteleiről. Lénánál összetörik a kristálycsillár, amikor hajnaltájt főtt tojással célba dobó versenyt tartanak, Karcsi étkezőjének hófehér falán landol a töltött paprika, mert Kata megbotlik valaki lábában, mielőtt az asztalra tenné az ételt, Danutánál a mosogató helyett a mosógépbe kerülnek a tányérok, szóval nagy a rizikó, hogy nála is várható némi galiba.

Óvatosságból kivételesen a sarki kocsmában lesz a lakásavató, majd magával viszi a laptopot, rajta a lakásról készült videókkal, akit érdekel, megnézheti. Nem lesz olcsó mulatság a buli, de még mindig jobban megéri, mintha kár esne az álomlakásban.

Mi ez az éles hang, mely úgy hasít a csendbe, mint vonatfütty az éjszakába?

Tilda kinyitja a szemét. Mi történik?

Valaki csenget a bejárati ajtónál.

Körülnéz, mintha most látná először az egyetlen szobát, melyben nincs két összeillő bútor.  A frissen festett hófehér falak miatt még szegényesebbnek látszik a miliő.

A szoba túlsó felén, a falhoz tolva szárad az újra lakkozott régi gyerekágy.

Felhajtja magáról a takarót, úgy tűnik elszunnyadt.

Nehézkesen feláll, és megsimogatja hatalmas pocakját. Elindul ajtót nyitni, bár kicsit fáj a dereka.

-          Szia, kicsim, felébresztettelek? Nagyon sajnálom, de itthon felejtettem a lakáskulcsot! – üdvözli a középmagas, mosolygós férfi, aki fél kézzel átöleli, és átnyújtja neki az égővörös rózsaszálat. – Remélem, mindketten jól vagytok! – lehel egy puszit a homlokára és megsimogatja a pocakját, melynek lakója enyhe rúgással nyugtázza az érintést.

Tildából rögvest kiröppen az álom utolsó foszlánya is. Nincs álomlakás, se meseautó, se szívtipró pasi, csak egy szerető férj, egy szerény lakás, és nem lakásavató lesz, hanem babaváró buli.

Szép az élet, konstatálja, és lehajol, hogy legalább az egyik csomagot bevigye a lakásba, de a férje nem engedi.

-          Nem, nem cipekedhetsz, menj csak be, majd én beviszem a csomagokat. Semmit sem csinálhatsz, majd én elkészítem a szendvicseket. Bízz bennem, azokat nem lehet nagyon elrontani!

A rózsaszálat egy közönséges üveg vázában a vendégfogadáshoz előkészített asztal közepére teszi.

-          Drágám, hoznál vizet a virágomnak?

Mire férje megérkezik a vízzel, Tilda már ismét az álom határán jár. Érzi, amint gyengéd kezek puha pléddel betakarják és pocaklakója is kényelembe helyezi magát.

Álomtündér pilleszárnyon elrepül felette, s meglegyinti varázspálcájával.

Tűzpiros Ferrari kanyarog a kerti úton. Szőke, négy év körüli legényke hajtja a pedálját, és az aprócska kormánnyal  igyekszik a kerti úton tartani a járgányt. Fodros szoknyás leányka ül egy kupac homok tetején, önfeledten építi homokvárát, néha a kerti asztalnál ülő Tilda felé néz és nagyokat kacag.

A málladozó vakolatú háznak tárva, nyitva ajtaja, ablaka. Kihallatszik bentről a kopácsolás.

A napfénytől Tilda kezében villognak a kötőtűk. A puha, vékony, sárga  fonalból cipőcskéket köt, melyek  méretüket tekintve csecsemőnek készülnek.

A házban valaki bekapcsolja a rádiót és felhangzik az ismert dallam:

Az én házam, az én váram,
Nincs is nálam boldogabb.

bélyegkép: szlh. int.-ről