Szándékosan nem beszélgettem a világvégéről édesanyámmal, aki 87 éves. Amit hallott csak a Tv-ből hallotta.Nagy izgalommal telefonált, hogy petróleumot készítsek, mert 3 napig sötét lesz. Ő nem fél, vígasztalt, mert neki van lámpája, amit már régen a padláson őrzött.
 -Lányom, nem tudod véletlen hol lehet petróleumot beszerezni? Már bejártam Szegedet, benzinkutakat, de nincs sehol, mind elhordták már.
-Mamikám  én nem tudom hol lehet kapni, de ne is foglalkozzon vele, nem lesz itt sötét, sem világvége.
-Jól van, de azért gyertyákat azt készítek, mert biztos, ami biztos, és te is vegyél magadnak.-mondta
-Jól van, veszek. -megígértem neki.
Ezzel abbamaradt a dolog, nem beszéltünk róla tovább. Majd eljött a várva várt december 21. a világvége napja. Síri csend, anyukám hallgat.
Amikor hallgat, akkor valami turpisság van a dologban. Én sem kérdeztem tőle semmit. Karácsony első napján behívtam ebédre, mert ő ugyanis vidéken lakik. Ebéd közben elkezdte mesélni:
-Lányom, én csak beszereztem a petróleumot, 5 litert. Hallottam, hogy Kisteleken lehet kapni egy kis háztartási boltban. Elindultam gyalog 12 km-re levő másik városba, mert akkor éppen nem volt buszjárat. Haza úgyszintén gyalog. De csak sikerült szerezni. Igaz a lábamat alig éreztem már, de sikerült.
 Mondanom se kell, a vér is meghűlt bennem, ugyanis egy sűrű erdő mellett visz el a kövesút, ahol anyukámnak egy darabon végig kellett menni. Bármilyen baj érhette volna anyukámat.
Mondtam is neki nagy ijedten
-Mamikám, hogy tehetett ilyet, nem félt a sűrű erdő mellett hogy valami baj fog  történni?
-Ó lányom engem nem ér baj, itt van nálam a mobil és azonnal telefonáltam volna, hogy gyertek értem.
Szóval titokban azért csak beszerezte a világító petróleumot, és nem szólt, csak lapított nehogy lebeszéljük.
Amit elhatároz anyukám, azt végbe is viszi.