Karácsony előtt kezdődött a dolog, amikor malackát átsegítettük az örökkévalóságba, és férjem megérkezett a rengeteg nyersanyaggal, én pedig nekiláttam a feldolgozásnak. Malacka max. 80 kg-os volt, így zsírszalonnával nem sok gondom akadt, persze azért akadt annyi, amennyiből töpörtyű készült, ill. igazi, finom házizsír is kerül a zsíroskenyérre...

A bőrös karajt és tarját megfelelő adagokban a mélyhűtőbe tettem, hiszen a szilveszteri malacsült nálunk is hagyomány.

Malacka nyugodtan pihent már a helyén, én pedig elkezdtem a sütést: mézes süti, bejgli, gyümölcskenyér, csokis golyó...

Megérkezett a szentestére szánt hal is, egy ponty a halászlének, három pisztráng a főfogásnak. A halászlé teljesen hagyományos módon készült, a pisztrángok pedig citrommal és vajjal sültek ropogósra. Majonézes krumplisaláta lila hagymával kísérte a főfogást.

Karácsony első napján almával töltött csirkecomb volt az ebéd, párolt rizzsel. Levesként az előző napon készült halászlé maradékát fogyasztottuk.

Mikor a halászlé elfogyott, húslevest készítettem, amelyből a főtt húst vadas mártással és zsemlegombóccal fogyasztottuk el.

A szilveszteri vacsora lencseleves, füstölt oldalassal és csipetkével, utána pedig bőrös malacsült, amelyet birsalmával bolondítottam meg. Töltött dagadót is készítettem, hogy az újév első napján lehetőleg minél kevesebb időt töltsek a konyhában. Ismét krumplisalátát készítettem, mert a karácsonyinak is hatalmas sikere volt.
Mielőtt a tisztelt olvasó azt gondolná, hogy zsíros sültekkel tömtem a családot, örömmel jelentem, hogy a malacsültet is és a töltött dagadót is sörben sütöttem, minden zsiradék hozzáadása nélkül, tehát akár fogyókúrás menüben is megfelelne az így készült étel.

Persze azért sütöttem egy kis sajtos-sós rágcsálnivalót is leveles tésztából...Arra gondoltam, milyen kellemes lesz a bóléhoz, amit minden Szilveszterkor készítek, idén citrom-narancs volt az alap, és fehér borral, fehér pezsgővel állítottam össze, aztán kitettem a teraszra, és meg sem kóstoltuk, azóta is ott várja a bólésedény, hogy végre sor kerüljön rá...

Ma már január 3. van és még ott sorakoznak a husikák, sütemények, mi pedig már mozdulni sem tudunk a sok ételtől. Tegnap este telefonált az egyik barátnőm, hogy milyen fantasztikusan finom volt a szilveszteri bőrös malacsült, amihez küldtem neki egy kis húst malackából... Kértem, hogy ne részletezze, mert én legszívesebben egy jó nagy tányér főzeléket ennék, a hússal torkig vagyok.

A gondolat befészkelt az agyamba és végiggondoltam, miféle zöldségek várják sorukat a mélyhűtőben. Rábukkantam egy szép adag zöldbabra, amelyet magam készítettem elő a hűtésre, igazán gyönyörű, üde bab volt... Mivel főzeléknek kevésnek látszott, ezúttal két burgonyát tisztítottam hozzá, amelyeket valamivel később tettem a békésen főldögélő zöldbabhoz, - ugyanolyan darabokra vágva, mint a babfalatok - azután fokhagymát reszeltem hozzá, majd elkészítettem egy vöröshagymás, pirospaprikás rántást. Nem elégedtem meg ennyivel, egy keményítős, tejfölös habarást is ráküldtem a főzelékre, amelyet cukorral és almaecettel ízesítettem. Mondhatom, felségesre sikerült ez az ünnep utáni, nagyon diétás főzelék.

Admin fotó