2013.01.02. 15:30, miner
Egyszer, nem tudom már mikor formán;
de mondom egyszer mégis volt egy kicsi lélek hajócskám.
Persze, nem volt az egyébként, se nagy se kicsi -,
csak éppen akkora, amibe kényelmesen bele tudtam férni.
S mentem véle, fel a hetedik égig.
Odafent minden aranysárga, mint az arany,
csillogott fent az ég gazdagsága.
- Édes jó Istenem - mondtam elcsodálkozva:
- De szép a te hetedik eged, Uram.
engedd meg nekem, hogy itt lakhassam.
ki se mondtam, máris ott termett egy angyal,
- Mit akarsz, te vénember? - szólt haraggal.
- Jaj, ne haragudj meg, ne korholj mégse,
noha jól tudom, nem vagyok méltó semmire se.
- Elhallgass, te, - szólt rám és kezével intett,
- Hallgass, mert a lélekhajód széjjelreped.
Hú, későre kezdtem érteni, hogy amott fent
a lélekhajóban beszélni nem szabad senkinek.
Tehát befogtam számat és figyeltem szerényen.
De jól is tettem, mert így épségben lejöttem.
Ámde mikor kiszállok a hajóból, látom rajta,
hogy megrepedezett, főleg az alja....
de jó, hogy megvédett őrzőangyalom, bizony
ha lezuhantam volna, most szörnyet kéne halnom.
Gondolkodni kezdtem, miként ragasszam,
miként tüntessem el a repedéseket, s kitaláltam,
hogy békenem az egészet békanyállal.
Hát uram láss csudát, helyrehoztam szépen
s mikor ismét beléültem, békává változtam az égben.
D e a hajó meg csak vitt felfelé, s annyira féltem,
hogy kiabálni kezdtem. Jaj, lélekhajóm tönkrement
s lepottyantam, a tengerbe egyenest.
Nagy hullámok hátán, sirattam el magam,
mert azt hittem, menten meghalok a habokban.
De nem így történt, nem ám, mert egyszer csak
rádöbbentem, hogyha én béka volnék rendesen is,
Most már nem bánnék semmit, jobb az is
a halálnál, s akkor elkezdtem növekedni;
Akkora lettem, mint egy hajó
és vitt a víz előre, s a hasam sokszor
delfinek csiklandozták...
Történt aztán, hogy kiúszkáltam egy szigetre
és jöttek a bennszülöttek, felkapaszkodtak
vagy százan a hátamra és mentem velük tovább.
Nem sokkal később, közeledtek velünk szembe a bálnák,
na mondom magamban,"Ha valamelyik nekem jön,
ezeknek annyi" - Jóformán ki sem gondoltam,
máris felborított az egyik, de abban a pillanatban.
Aztán nem tudom, mi lett velük, mert én kijöttem
és haza mentem, egész rendes ember lett belőlem
Aki nem hiszi, járjon utána.
bélyegkép: szlth.int-ről
Jól szórakoztam Miki! Ez az egyik legnagyobb erénye lehet egy verses mesének, és neked sikerült ezt elérni!
Köszi kedves Vica, és Boldog Új évet kívánok, mert eddig nem írtam az idén még neked választ.