Boldog új évet kívánok a messzi távolba kedves családoddal együtt! Várom az okos -nemzeti ébredést sugalló gondolataidat, publikációidat.

Kedves Péter! Nagy tisztelőd voltam eddig is, de most -ha lehet azt mondanom, még nagyobb lettem, mert ezen írásod, felér egy vallomással, amire csak a legnagyobbak képesek. Egyetemista fiunk van, teljesmértékben azonosulni tudok a véleményeddel. Az egész családnak  Boldog Új Évet Kívánok!

Kedves Péter! Nagyon is jól látod, téged nem tud befolyásolni a sok liflander a kamuadókon. Sajnálatos, hogy itthon még mindig nem fogják fel kik készítették elő a nyomort, kik voltak a privatizőrök, kikből lettek  milliárdosok? Most is azok ügyködnek a diákokat heccelve. Ez a baj szegény népünkkel,  hogy több, mint hatvan éve nem nyílik fel a szemünk.

Jó egészséget, örömet, és sok siekrt kívánunk az újesztendőben baráti öleléssel: Jankó és Krisz

Kedves hozzászók! Köszönöm a soraitokat, így legalább tudom,hogy innen mit látok, vagy tudok rosszul. Sajnos ez a rendszer sem helyes ami itt van, a középosztály, a fizetésből élők itt sem tudják fizetni az egyetemi oktatás költségeit.

Van ugyan diákhitel, és aki igazán akar, tehetséges és szorgalmas, az diplomát szerezhet, de a kiváltságosok a gazdagok, a felső "tízezer".  Az ügyvéd, fogorvos, orvos, nagy többsége egy és ugyanazon rétegből kerül ki. Ezek az ügyvédek lesznek a későbbi bírók...A mérnökire talán könnyebb bekerülni,az nem annyira kapós,mert ott alkotni kell majd.

Gondolom értitek, hogy erősen a gazdagok oldaláról kerülnek ki az egyetemet végzettek, de még a sportolók is. Ezért írtam hogy a Gazdagokolimpiája. Az átlag keresettel rendelkező család képtelen megfizetni a klubot, a trénert.

Az elvándorlásról csak annyit, hogy biztosan mindenkinek megvan az oka, de az sem megoldás. Valamikor azt vallottam, hogy ahol a családom, ott a hazám... Önámítás volt, és itt jöttem rá, hogy semmi nem helyettesíti a családi összejöveteleket, az esküvők, keresztelők, névnapok találkozóit. Különösen a tengerentúlról, nem könnyű a hazautazás.

Nekem anyagi gondom nem volt, de spicli nem tudtam lenni, csapdát állítani a kolegáknak a szakmában. Inkább otthagytam a pazarulmenő üzlemet, a kiépült kapcsolataimat.

Mégis azt látom, hogy Magyarországot kell talpra állítani. és ebben kell segítenünk, ki ahogy tud, hogy onnan ne kelljen elvándorolni az anyagiak miatt.

Köszönöm ahozzászólásaitokat. Péter

Kedves  Péter!

Elolvastam a hozzászólásokat és  azt látom elég árnyalt lett így a kép, amit rajzoltunk Neked. Most már több oldalról láthatod mi a helyzet itthon.

Nekünk is van egy Főiskolás fiunk , aki elég jól tanul, államilag támogatott helyen van ugyan , de így se egyszerű  a helyzetünk. Neki is fel kellett vennie a diákhitelt, mert nem tudtuk volna a kollégiumot az utazását fizetni. Nagyon igyekszik a gyerek, ösztöndíjat is szokott kapni, csak azért mondtam az én példámat, hogy ha állami helyen van valaki  az sem könnyű.

(Nemrég  kezdtük újra építeni  az életünket , tönkrement a régi házunk, hitel kellett, a lányom évek óta nem talál munkát, most újra tanul, párom rokkant nyugdíjas, én dolgozom egyedül..)

Köszönöm egész éves érdeklődésedet, komoly írásaidat és a sok tájékoztatást, amit Tőled kaptunk. Boldog Új Évet és jó egészséget kívánok Neked és kedves családodnak!

Kedves Péter! Én minden szavaddal egyetértek. Sajnos a mi családunkban is van rá példa, amiről írsz, így a bőrünkön érezzük... Bizony, aki a mi forintjainkból szerez diplomát, elvárjuk, hogy a hazánkban adózzon a keresete után, amiből az utána következő generáció tanulhat... A nemzet kizsákmányolásának tartom, amikor friss diplomával a zsebben elmennek külföldre kamatoztatni tudásukat, vagy mosogatni, takarítani 3X annyiért, amit itthon kezdőként keresnének. Ha én lennék a "kormány" azt tenném. MIndenki diákhitelből tanulhatna, aminek az összege évenként teljesítmény alapu lenne. A diákhitel a diploma év+2 évig járna maximum. A visszafizetés megkezdése a munkába álláskor lenne aktuális. A hazánkban maradónak az állam átvállalná, a külföldre távozónak nem!

Összegezve, aki itt adózna legalább öt évig, annak így tényleges ingyenes lenne a képzés, a többi meg fizesse vissza.

Kedves Péter!

Nekigyűrkőzöm egy újabb hozzászólásnak, mert az előző valamely oknák fogva, elszállt az éterben.

Tehát, azzal kezdeném, hogy roppant tehetséges nemzet vagyunk és remélem azok is maradunk.

Lehet, hogy Kanadában nem gond egy átlagpolgárnak kifizetni a gyereke tandíját, de itt, nálunk, ez nem egészen így van. Ebből a havi bruttó 220 ezer forintos átlagjövedelemből, egy négytagú család nem tudja kigazdálkodni a tandíjat. Láttam a kolléganőmön, hogy majdnem éheznek, csakhogy a fiuk el tudja végezni a fizetős jogász szakot.

Lenne itt más megoldás is, mintsem a magas tandíj bevezetése, csakhogy ahhoz gondolkodni kellene, hosszútávon, amely nem a politikusaink legnagyobb erénye. Vissza kellene venni a diplomaadás jogosultságát azoktól a felsőfokú intézményektől, amelyek altal kiadott diploma annyit sem ér,  mint a papír, amire rányomták, és máris kevesebb helyet kellene finanszírozni, és nem termelnék sem ingyen, sem fizetős helyeken azokat, akik azt hiszik, hogy értenek valamihez.

A másik, hogy pénzért lehetne külföldi diákokat oktatni, jönnének pl. Indiából is, ha tudnának, márpedig az ottani gazdag emberek, lássuk be, nem igazán szegények.

Azzal, hogy sok felesleges akkreditált felsőfokú intézmény van, azzal is jár, hogy nincs annyi egyetemi tanár, mint kellene, és oktatnak olyanok is, akiknek nem kellene.

a 3+2 módszert nem tartom jónak, mert első három év után kap egy papírt a gygerek, de még semmihez sem ért, ám mehet a mester szakra, bárhová, ahová felveszik.

Itt a magyar vállalkozások többségének nem igen kell diplomás ember, mert csak végrehajtó személyzetre tartanak igényt. Az államapparátus már megtelt, a multik pedig nem tudnak minden diplomást felvenni, válogathatnak a legjobbak közül és aki beválik, azt máris viszik külföldi telehelyeikre dolgozni.

Szóval, sokkal ányaltabb a kép innen, mint azt ott láthatod.

Akinek pedig nem gond megfizetni a magas tandíjat, az már inkább külföldön taníttatja a gyerekét.

Üdvözlettel: Yolla

Teljesen egyetértek Veled, kedves Péter, mint ahogy alább én is megírtam. Itthon is fizetik némely cégek a fiatalok felsőoktatását, addig ott is maradnak, aztán tova suhannak a civil szférában boldogulni. Valóban kötelezni kellene mindenkit, hogy vagy visszafizeti a tanköltségeket, vagy tisztességgel marad a cégnél, nem pedig bedőlni az idegen, megtévesztő propagandának.

Kedves Péter! Mindenben egyetértek, de sajnos most vagyunk a nagyobb bajban mi pld. Az unokám most végez az egyetemen. Mondanom se kell a tandíjat nyögve fizettük ki.( Mondjuk csak az én " nagymama segédletével sikerült " ) Munkahely nincs kilátásba, a gyerek diákhitelből tanult, ( albérlet miegymás költségek ). Ha végzett el kell kezdeni a hiteltörlesztést. Munkahely nincs! Egész szünidőben dolgozott de nem fizettek neki. Kénytelen volt, hogy gyakorlatot szerezzen. Az anya egyedül neveli a két gyereket. Szóval sok nehézség van.Nem tudjuk mi lesz. Közben lakáshitel törlesztés, drága megélhetés stb.Persze ez nem vonatkozik a gazdagokra , akik tudják az időt húzni az egyetemen. Nem tudom mennyien lehetnek.De mi csak a mi nehézségeinket tudjuk. Persze a gyereket mi nem engedtük el a tüntetésre, és neki sem volt jó véleménye az egészről a nehézségek ellenére sem. Addig még voltak állami vállalatok, könnyen mentünk a vállalat pénzén továbbtanulni. Én is úgy tanultam. Úgy mint ahogy írod  ott Kanadában is így van. De már mivel nincsennek állami vállalatok, mint itt Szegeden   a nagy gyárak is voltak, szinte minden maszek kézben van, senki nem fogja fizetni tanulmányait egy egy alkalmazottnak.Hiszen még a szabadságát és a betegszabadságát sem fizeti ki, nem hogy az iskoláztatását!

Ebben a témában tartózkodó vagyok, de van még két 13 éves,egy 18 éves és egy 8 éves unoka akiknek a jövője még kilátástalan tanulás szempontjából.Nem tudom élek e még addig, hogy tudjak segíteni nekik is.

Üdvözlettel Inci