Az interneten nézegetem a Betlehemeket. Egyik szebb, mint a másik.

Aztán elálldogálok a miénknél, a kőbányai Szent László templom oldalán, az önkormányzat előtti parkban felállított mellett, s hallgatom az érzékelő által beindított lágy muzsikát.

Átpillantok a Lechner Ödön tervezte, az 1900-as év derekára elkészült és felszentelt templomra, ami nagyon hosszú ideig tartó felújítás után teljes pompájában ragyog, az Európai Örökség részeként.

A kívül-belül Zsolnay-elemekkel díszített műemléken az eredeti rézből készült ereszcsatornákat ugyan már az átadás után követlenül lelopta valaki, de a Róth Miksa-féle színes ólomüveg ablakok csodásak a rájuk vetülő halvány fényben.

A három hajós, bazilikás rendszerű templom román kori, gótikus, reneszansz, barokk, perzsa és magyar népi elemeket tartalmaz.

Az égbeszökő, karcsú templom nemcsak a környéket uralja, hanem iránytű is Budapest magasabb részeiről nézve.

Pompás látvány, míg a Betlehem szerény, s ez a vonzó benne, mert így eredeti. Mária tiszta, széparcú, a kisded a megszólalásig hasonlít egy élő gyermekre.

A nádból készült jászol egyik oldalán szerényen húzódik meg egy kiírás. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a Kőbányai Önkormányzat által létesített Betlehemből estétől-reggelig - előzetes megbeszélés alapján - viheti el egy-egy család a kisdedet. Nagy az igény rá, hiszen egy életre szóló üzenetet hordoz, hitet ad a tisztességes életre.

Az ilyen családokban felnövő gyermekek fejében nyilván nem fordul meg, hogy nem férfi-nő alkotta házasságban neveljék majd saját gyermekeiket, ne tiszteljék szüleiket és egymást.

Miután a nagycsaládokban nagyobb az erő, remélem szétsugározzák a hitet, meggyőződést, ami azokat is eléri, akik meginogtak, tétováznak vagy elfordulásra készülnek. Ne tegyék, ne féljenek az igaz élettől.

Fotó: Wikipédia