2012.12.19. 08:39, ETERNITY
Karácsony szenteste
Elnémul a világ, hamar sötétedik.
Az eresz, nem csepeg, jégcsap meredezik.
A napfény élesebb, de meleget nem ad.
Cipőd jégen kopog, talpára, hó tapad.
Fogy alattad az út, lépdelsz csak tétován.
Nem tudhatod merre, s hogyan haladsz tovább.
Láthatatlan kéz, mely rajzolja vonalát.
Hosszan nyújtott ujjként, mutatva az irányt.
Iránytűd lőn balsors? Fatális, végzeted?
Szemed hiába lát, semmibe nézeget?
Talán felfognád, de az agyad lusta – rest?
Mire tennéd, tompán bicsaklik a test!
Kapaszkodnak ujjaid, kezed görcsbe ráng!
Ha mégis elvágódnál többé fel nem állsz!
Lelked, sorsod foglya, kalitkába szorult.
Bolond világ véled, fejére állt, borult.
De maradt még remény, s az hogy létezel
Földre hullhatsz, mert jársz, ám sosem vétkezel.
Éhesen csodára vársz, ha nem találnál.
Nem vennéd a másét, inkább éhen halnál.
Karácsony Szent estéjén, csend, s béke honol
Mintha csak az lenne vágyad most, leomol!
Frissen vakító hóra, festve fényeit.
A jövőben megtalálnak, szebb éveid.
Szobádban fenyő ontja, finom illatát.
Csengő cseng, angyal dalolja, lágy dallamát.
Kellemes meleg lakodban, ülsz hajnalig.
Míg a Krisztusi ünnep, hozzád érkezik.
Fenyő illatal telt, örömökben gazdag ,szép karácsonyt kívánok!
Szép versedhez gratulálok!