2. rész

2.rész.

Kata eszmél. Megérkezik a pizza futár. Nem érez éhséget, az a kis nyomás a gyomrában már az izgalom jele. Fizet és int a futárnak, hogy adja Détának az ételt.
Hálás a bolond fiú, azonnal kibontja a dobozt, leül a kerítés tövébe és falatozni kezd, mohón, ahogyan a kiéhezett teszi. Csak az evésre koncentrál, ünnepi pillanata ez életének, mert friss a pizza, illatos, tiszta a doboza is.
Kata elgondolkodva sétál vissza a házba. Vékony orrcimpái kitágulnak, mint a vérebnek, amely zsákmányt érez. Idegei megfeszülnek, ettől a perctől kezdve minden rezdülést érzékel, amely a környezetében történik. Megkeresi a cigarettát, rágyújt. Hamutál is kellene, inkább hajtogat egyet papírból, hogy ne kelljen elővenni valamelyik dobozból, hiszen már nem is tudja, melyikbe tette. Leül az ebédlő asztalhoz és még egyszer elolvassa a gyűrött papírt.
A hagyaték tárgya forgalmi értékben negyvenmillió forint értékpapír, benne részvények, kincstárjegyek, kötvények, melyet a négy gyereke egyenlő arányban örököl, amennyiben a házasságkötését követően, három házasságon kívül született gyerekéről – Déri Tamásról, Kovács Helgáról és Baksa Jánosról - génvizsgálat alapján kiderül, hogy az övé. Ha nem, akkor a részük Katára száll. A végrendelet végrehajtója, akinek felügyelnie kell, hogy minden értékpapírból arányosan kapjanak az örökösök, Dr. Kósa Dávid ügyvéd.
Mindhárom gyerek az anyja nevén van. Még a nevét sem adta nekik!
Kata szeméből folyik a könny, mélyítve arcán a barázdákat, melyeket most nem véd sem alapozó, sem púder. Kártyavárként dől össze az elmúlt évtizedek minden szépsége. Pedig megszereti Csabát, a házasságuk után, de a szerelem vakít, s nem néz, nem lát semmit, csak a charmos, jóképű, elegáns, gáláns férfit, aki mellett úgy él, mint hal a vízben. Nem az anyagiakat sajnálja, van abból neki elég, csak az igazság! Évtizedekig úgy csalja a férje különböző nőkkel, hogy még csak nem is gyanakszik.
Mit tegyen? Mit tehet? Egyáltalán kell-e tennie bármit, vagy csak l'aisser fair l'aisser passé? Nem, eddig tart az engedelmes feleség szerepe, mától nem feleség, és fellázad.
Egyik cigarettáról a másikra gyújt, füstölög a lelke is. Megkeresi a férje táskáját, abban még ott van az irodájának a kulcsa. Csak reméli, hogy Dénes nem pakolja ki idő előtt, mert megállapodásuk szerint, a hagyatéki eljárás után közösen leltározzák fel és semmisítik meg a személyes iratokat. Mégsem megy be az irodába! Más lesz a megoldás kulcsa!
Felkapja a táskáját, vállára dob egy kardigánt és siet a taxihoz, amely kinn várja, a kapu előtt. Le kell higgadnia, ehhez ennie kell. Furcsállja a taxis, hogy a kisírt szemű nő a felkapott, divatos étterem címét adja meg.
Katát a főpincér ismerősként üdvözli és leülteti a félreeső asztalhoz. Miközben kiválasztja az ételt, elkortyolgat két unikumot. Bepótolja a reggelit és az ebédet is, lassan, komótosan falatozik. Felváltva iszik egy-egy korty kristályvizet és félédes vörösbort. A desszert után még elfogyaszt egy kávét és taxival hazamegy.
Kibontja a családi iratokat tartalmazó dobozt. Néhány perc alatt megtalálja, amit keres. Küld egy sms-t Kósa doktornak, hogy meggondolta magát és elmegy a hagyatéki tárgyalásra.
Reggel Déta ismét a kapuban várja.
-    Szerbusz, Gesztenye… adsz cigarettát? Szép vagy… tudod…
Csaba vajszínű öltönyében virít a fiú, kissé nagy neki. Kata elneveti magát. Ez a nap már jól kezdődik.
-    Csinos vagy, Déta! Hová mész?
-    Hivatalba… muszáj… vehetek kettőt?
-    Vegyél csak, többet is, adok gyufát hozzá.
A közjegyzői hivatal előtt sétálgat Kósa doktor, füléről le sem veszi a mobilt. Hatalmas léptekkel siet Kata elé.
-    Viszontlátásra… – kapcsolja ki a telefont. - Szervusz, Kata, nagyon sajnálom.
-    Nincs mit, nem te csináltad a gyerekeket. De Csaba sem…
-    Nem akarta, hogy megtudd.
-    Már késő.
-    Még él a meghatalmazásod, gondold meg.
-    Visszavonom.
-    Kiscsabit mindenképpen képviselnem kell..
-    Képviseld.
Az asszony hátat fordít az ügyvédnek és bemegy az irodába. Kósa doktor sápadtan néz utána.
Minden az eljárásnak megfelelően indul. Kata visszavonja a megbízását. Kovács Helga tizenöt éves ifjú hölgy, édesanyja kezét szorongatja. Baksa János ötéves, anyja ölében ül és bámul ki az ablakon. Sokkal érdekesebb, hogy a szomszéd óvoda udvarán játszanak a gyerekek. Déri Tamás, harmincöt éves, nem jelent meg, állapítja meg a közjegyző.
Kata szemrebbenés nélkül hallgatja. Déri életkoróra felkapja a fejét. Ő még a házasságuk előtt született. Meglepődik. Idegesen felhúzza a szemöldökét és ráncba szalad a homloka. Erre nem számított.
Végszóra nyílik az ajtó és megjelenik Déta.
-    Anyám mondta, jönnöm kell…
-    Jó napot kívánok! Hogy hívják, fiatalember?
-    Déta vagyok… itt vagy, Gesztenye? Neked is jönnöd kellett? Elfogyott a cigarettám…
Csak Kata nevetett, először halkan, fojtottan, utána hangosan, idegesen kacagva.
Úgy néztek Détára, ahogyan a marslakókra szoktak.
-    Mutassa, kérem, az igazolványát. Megmondaná, hogy ki a gyámja?
Déta a kérdést sem érti. Félszegen Katát figyeli, igazán segíthetne.
-    Közjegyző asszony, ismerem a fiatalembert. Ha lehetséges, szívesen képviselem az érdekeit.
Jó ideig vitatkoznak a dolgon, hiszen csak Déta gyámja adhatna megbízást a korlátoltan cselekvőképes fiatalember képviseletére, de a jelen lévők elfogadják Katát képviselőnek, mintsem még egyszer el kelljen jönniük. Kósa doktor is beleegyezik, bár nagyon feszeng. A közjegyző diktálja a jegyzőkönyvet, közben kezében a végrendelet, melyet egy szuszra felolvas, hangsúlyváltás nélkül. Késésben van, és délben együtt akar ebédelni a fiával, nem szeretne elkésni.
-    A végrendelet szerint apasági vizsgálatot kell végezni valamennyi házasságon kívül született gyerek esetében. Elrendelem a vizsgálatot, a megyei kórházban Bakos doktor osztásán elvégzik. Az eredmény kézhezvételéig az eljárást felfüggesztem. A folytatásra új határnapot hivatalból később tűzök ki.
A közjegyzőnő közben már pakolja össze az iratokat, öt perc múlva dél. Kata szót kér.
-    Lehetséges, hogy nem lesz szükség az apasági vizsgálatra. Szeretnék átadni a közjegyző asszonynak egy orvosi látleletet, mely szerint a férjem elkapta a mumpszot a fiunktól és nemzőképtelen lett, huszonöt évvel ezelőtt. Ebből adódóan Kovács Helga és Baksa János, életkorukból adódóan, nem lehet a férjem gyermeke. Déri Tamás esetében nem vitatom a férjem apaságát, hiszen a házasságkötésünk előtt született. Nála szükségtelen a vizsgálat.
Kósa doktor sápadtan hallgatja az asszony higgadt fejtegetését. Úristen, ez a Csaba egy hülye, fogalma sem volt, mekkora kincs a felesége. Fél órás perpatvar után kihirdetésre kerül a végzés. Kiscsabi és Déta fele-fele arányban öröklik az értékpapírokat. Fellebbezésnek van helye.
-    Déta, kérsz egy cigarettát?
-    Akkor a Gróf úr, az apám?
-    Igen, az.
-    Biztos?
-    Kimegyek a temetőbe a sírjához. Eljössz velem?
-    Autóval?megyek..nincs nálad csoki? Azt is szeretem.
A temetőben a hideg márvány síremléket nézi Déta, ám el sem tudja képzelni, hová bújt az apja.
-    Itt van, Déta. Gyere, fogd meg a kezem és együtt meg apádnak, hogy a fia vagy. Az egyetlen édes gyermeked. Ha életedben tudtad volna…
-    Akkor én meg vagyok cukrozva?...édes vagyok….édes vagyok…
Kikapja Kata kezéből a kezét és lakli kamasz módjára táncot lejt a sír körül. Az asszony csak nézi, mosolygva, és arra gondol, hogy Kiscsabinak sohasem mondja el, hogy nem a férje az igazi apja, hanem a Nagy Jóska, a falubeli szomszéd fiú. Még az is lehet, hogy Déta sem a Csaba gyereke. De legyen csak így. Neki megér húszmilliót. Értékpapírban.
-    Gyere Déta, hazaviszlek. Legalább megismerem az anyádat.
Közben arra gondol, még szerencse, hogy a férje mumpszot kapott és nem lett közös gyerekük.
 

folyt. köv.