A londoni olimpia után a háromszoros olimpiai bajnok kajakos úgy döntött, hogy jövőre inkább szerb színekben versenyezne, ezért kezdődött az alkudozás, amelynek előzményei a következők:

 

Natasa szerbként született 1982. június 24-én, első edzője édesapja, Milan Janics volt, aki kajakozóként olimpiai ezüstérmet nyert és világbajnoki aranyérmeket gyűjtött. Két fiából és lányából is kajakozót nevelt. Natasa 2000-ben még szülőhazája színeiben vett rész az olimpián. Egy évvel később Magyarországra költözött, majd felvette a magyar állampolgárságot. A 2004-es athéni olimpiára Fábiánné Rozsnyói Katalin irányításával készült fel és ott alig egy óra leforgása lett két számban is nyert: a K-1 500-on egyesben, aztán Kovács Katalinnal együtt a K-2 500 méteres versenyszámban is. Pályafutása eddigi legsikeresebb állomása után edzője úgy határozott, hogy

 

csak a kettes és négyes hajók tagjaként kell szerepelnie, amely ugyan újabb nagy sikerekkel gazdagította (2005-ben három, 2006-ban hazai pályán Szegeden pedig hat világbajnoki győzelem részese volt), de egyre erősödő vitákra adott okot a szakvezető és a sportoló között.

 

A 2007-es idényben Janics Natasa kivált a Fábiánné vezette csapatból és felkészülését Szegeden folytatta. Másfél évig nem versenyezhetett Kovács Katalinnal együtt és az olimpiai bajnok páros tagjai csak a 2008. évi olaszországi Európa-bajnokság után alkothattak újra párost, miután Kovács Katalin is elhagyta Fábiánné csoportját. Az átélt nehézségek után az athéni aranyérmesek Pekingben dupláztak és mindketten tagjai voltak annak a kvartettnek, amelyik olimpiai ezüstérmet érdemelt ki.

 

Ezt követően Natasa férjhez ment, majd kislánya született. A londoni olimpia idején 11 hónapos volt a kislánya, Milana, aki – ahogy Natasa nyilatkozott – nagyon hiányzott neki Londonban. Állítása szerint ez volt az oka annak is, hogy nem sikerült elhoznia a legfényesebb érmet, pedig azzal a céllal indult Londoba, hogy két aranyéremmel térjen majd haza. Párosban ezüst, egyesben bronzérmet nyert.

 

Erről így emlékezik:

 

“Amikor kimentem a pályára, nem éreztem magamban azt az erőt, amit szoktam” – mondta Douchev-Janics Natasa. „Lehet, hogy túl nagy volt a szél, és ez zavart. Nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények fogadnak majd a pályán. Menet közben pedig, amikor éreztem, hogy nem megy úgy a hajó, a második helyben reménykedtem, de sajnos nem sikerült. Két éremmel térek haza, de sajnos a legfényesebb nélkül. Más biztosan örülne, hogy kétszer dobogóra állhat. Most végig kell gondolnom, mit kell másként csinálnom. Azt érzem, hogy a koromhoz képest túl sokat versenyeztem az idén, és talán emiatt maradtam le az aranyról kétszer is. Kicsit elment a kedvem a kajakozástól…”

 

 

Vaskuti István, a Kajak-kenu Szövetség alelnöke elmondása szerint a szövetség mindvégig kiállt Natasa mellett, és minden lehetőséget biztosított neki, hogy megfelelően tudjon készülni az ötkarikás játékokra. „Nem akarta talán megérteni, hogy egy csapatvezetésnek más szempontjai is lehetnek, mert, ha minden csapattagnak ott lennének a hozzátartozói, akkor kezelhetetlenné vált volna ez a helyzet, és, hát nem lehet igazából ebben kivételt tenni”, de a sportoló szerettei egyközeli szállodában laktak, így minden délután találkozhatott kislányával.

 

Arról is hallani lehet, hogy 8 millió forintba került a sportoló több hónapos külföldi edzőtáborozása, amin a családtagjaival együtt vettek részt. A válogatott többi tagja viszont – a lap szerint – csak a fejenként 600 ezer forintba kerülő isztambuli táborozáson volt ott, egészen más körülmények között. Janics Natasa menedzsere szerint viszont a kajakos volt az egyetlen magyar sportoló, akinek csecsemőkorú gyermeke volt, ezért az ő esete teljesen egyedi.

 

„Gusztustalannak tartom, hogy most hánytorgatják föl a többletköltséget, úgy, hogy tavaly szeptemberben azt mondta a Kajak-kenu Szövetség vezetője, hogy nem tud olyat kérni a Natasa, amit ne kapna meg ahhoz, hogy olimpiai dobogón legyen” – mondta el Csonka Gábor, Janics Natasa menedzsere.

 

Arról, hogy mi az igazán gusztustalan, bizony megoszlanak a vélemények. Douchev-Janics Natasa az utóbbi időben az edzőnek járó javadalmazást is férjének követelte, mondván, hogy ő az edzője…

 

Kovács László, aki évekig foglalkozott Natasával értetlenül áll az eset előtt, hiszen a férj nem vett részt ténylegesen az irányításban, csupán arra kért engedélyt, hogy Kovács László mellett jelen lehessen az edzéseken. Sajnos nem volt jó hatással Natasára, és edzői papírjait sem honosíttatta, így az a bizonyos 15 millió forintos prémium semmiképpen nem őt illeti meg.

 

Közben Janics Natasa árulja ingatlanjait, családi házát és éttermét, azt tervezi, hogy vásárol egy garzont, maradjon egy bejelentett lakása Magyarországon is…

 

Valahogy túl sok minden szól a pénzről, ami megronthatja azt a szeretetteljes barátságot, ami ehhez a kiváló sportolóhoz fűzött minket. Emlékszem, ahogy az athéni olimpián sírt az örömtől, mi pedig a tévé előtt vele együtt könnyeztünk. Most pedig úgy érezzük hálátlanná vált ez a lány, és meg sem érdemli azt a sok jót, amit az országtól kapott.

 

Új hazát nyert, lehetőséget a kiváló felkészülésre, jó anyagi körülményeket – talán túl jókat is – aztán elfordult tőlünk, amikor máshol kedvezőbbnek látszik a jövő. A honvágy erre nem magyarázat…Amikor jól ment a szekér, akkor nem volt honvágya?

 

Szomorú, hogy így kell búcsúzni ettől a korábban oly rokonszenves versenyzőtől. Úgy fog emlékezni rá a magyar sportkedvelő közönség, hogy ő az a kajakos, aki az edzőket cserélgette, nem szívesen fogadta el a szabályokat, de szerette volna magának az összes kedvezményt és minél több pénzt…

 

Mi lesz veled, Natasa? Ugye nem vagy ilyen?