Karácsonyi történet

Csikorgott a hó a szakadt cipő alatt. Lassan lépdelt, s érezte a hideget, amint a cipő lyukain utat tör magának.
Ruhája rongyos volt fázott, és a hideg szél az arcába fújta a havat.
A kivilágított házakat nézte és gyönyörködött a színes fények látványában. Ahogyan az ablakok előtt haladt, érezte a finom ételek illatát, és hallotta a kellemes karácsonyi zenét.
Éhes volt és arra gondolt milyen jó lenne családi körben, jó meleg helyen ünnepelni a karácsonyt.

Nem mindig volt így, régen volt háza, családja, boldog volt és elégedett.
De az a nap megváltoztatta életét, egy csapásra elveszített mindent. Soha nem felejti el, ültek az autóban mind a négyen, felesége Éva és a gyerekek, Zolika és Balázska. Játszottak elevenek voltak, mint mindig. Ő csak az útra figyelt, felesége Éva regulázta a lurkókat, hogy ne hangoskodjanak ott hátul.
Ó Istenem, de szeretném most azt a hangzavart hallgatni-gondolta.
Nem emlékszik mindenre, de egyszer csak az a teherautó ott volt előtte, és nem tudott mit tenni, az ütközést már nem tudta elkerülni.
A kórházban tért magához, több bordája is eltört, a feje majd szét hasadt a fájdalomtól, de az semmi volt ahhoz a hírhez, amit az ágyánál álló orvos közölt vele.
A családja életét már nem tudták megmenteni, elmentek mind a hárman, és ő szerencsésnek mondhatja magát, hogy túlélte a balesetet.
Szerencsésnek…… na persze, úgy érezte, hogy lelke apró darabokra hull szét.
Már több mint 2 év telt el, nincsen semmije, két éve csak az alkohol tudja enyhíteni fájdalmát. Persze a rendőrség szerint nem ő volt a hibás, a teherautó sofőrje elaludt és így őt büntették meg a történtekért, de mégsem tudott magának megbocsátani. Könnycseppek futottak végig az arcán, leült nem volt ereje tovább menni, szeretet volna ő is elmenni a családja után.

Gondolataiból egy édes pici gyermek zökkentette ki, aki oda futott hozzá és szakadt kabátját rángatta.
- Bácsi kelj fel, - anyu mond neki, hogy keljen fel, mert megfázik itt a földön ülve.
A kislány édesanyja megfogta kezét és kérlelte, hogy keljen fel.
Már meghalni sem lehet - gondolta.
Felállt, a havat lesöpörte viseletes ruhájáról, a kislány és anyukája beszélgetni kezdtek vele.
- Nincs hová mennie?- kérdezték tőle
- Nincsen- felelte, nekem már nincs senkim és semmim.
- Jöjjön velünk – kérlelte az édesanya. Mi itt lakunk a közelben, nálunk megmelegedhet.
- Egyébként Kata vagyok, ő pedig a kislányom Anna.
- Józsi- mutatkozott be a férfi.
- Elindultak mind a hárman az albérlet felé, egy társasház negyedik emeletén laktak egy szobás kis lakásukban, Kata ezt a kis lakást tudta csak fenntartani amióta férje meghalt. Egyedül maradt Annával, és egy fizetésből sajnos nem tudott nagyobb luxust biztosítani maguknak.
A kis lakás nagyon otthonos volt, hangulatosan volt berendezve, egy pici kis karácsonyfa állt az ablak előtt, alatta gyümölcs, és szaloncukor.
Kata megengedte Józsinak, hogy megfürödjön és férje megmaradt ruháiból adott párat neki, Józsi jól érezte magát a tiszta rendes ruhában. Együtt megvacsoráztak, és több órán keresztül beszélgettek, Józsi elmesélte történetét Katának és mind ketten érezték szimpatikusak egymásnak.

Eltelt egy év, a kis karácsonyfát hárman állták körbe és énekelték együtt a menyből az angyalt, Józsi csak arra tudott gondolni mennyi minden történt az elmúlt egy évben.
Katával sokat beszélgettek, találkoztak, és mind ketten érezték, hogy szívükben újra gyúlt a szerelem lángja. A kis Anna is megszerette Józsit, aki rövid időn belül talált munkát magának, és Kata megengedte, hogy ott éljen velük a kis lakásban.
Végre volt értelme az életének, újra szeretett egy nőt ki viszont szerette, és a kis Anna is olyan lett neki, mint ha a saját gyermeke volna.

Egy évvel ezelőtt ott ült az utcán és meg akart halni, de Szent este jött egy angyal, aki megmentette őt.
Könnyek szöktek a szemében, miközben új családját nézte, gyermekeit és feleségét nem felejti el soha, de kapott az Úrtól egy új esélyt, a boldogságra!

bélyegkép: Caesarom-kép