ANTE GOTOVINA HORVÁT TÁBORNOK

2O12 november 16-án, egy hete, hogy a hágai bíróság felmentette Ante Gotovína tábornokot a vád alól, és megsemmisítette az elsőfokú bíróság döntését, amely 24 évre ítélte, mint az Oluja-Vihar fedőnév alatti katonai akciót vezetőjét, melynek eredményeként felszabadultak az ideiglenesen megszállt horvát területek.

A döntés történelmi jelentőségű, mert az indoklásban a bíróság kimondta, hogy Horvátországot támadás érte, és jogában volt védekezni.  (Gyanús nekem az időzítés, mert Izrael hangoztatja, hogy jogában van védekezni)

Sajnos eddig összemosták a megtámadottat az agresszorral. 

Jugoszlávia 1974-es alkotmánya szerint a federáció tagállamainak joga volt az kiválásra, ha a referendumon a lakosság ezt megerősíti.

Valójában Tito halála után, évenként váltakoztak a republikák elnökei a jugoszláv elnöki poszton, és ez addig működött, amíg a horvát Mesićre került a sor. Őt nem engedték a szerbek kormányozni, és a referendumon a lakosság az önállóság mellett döntött. Már korábban a szlovénok is az elszakadás mellett döntöttek, de ők könnyen megúszták, alig egy hét alatt vége lett a csetepaténak. A szlovénok elismerten ország voltak az országban, a területi egységek fegyverei náluk voltak, nem adták át „zsírozásra” mint a horvátok a hadseregnek.  Egyébként is Szlovéniában a szerb halottat nem temethették el, mert a szerbek szerint ahol szerb sír van az Szerbia. Ezt a szlovénok komolyan vették. A Nagy Szerbia megálmodói nem is ragaszkodtak a szlovén területekhez, elengedték őket.

Nem voltak ilyen szerencsések a horvátok és a bosnyákok.

Horvátországban igen sok pozíciót szerbek töltöttek be, fegyverük nem volt, hogy a referendumot döntsék, megvédjék. A szerbek provokáltak, a Jugó  hadsereg mindig úgy állt közéjük, hogy a horvátoknak legyen hátrányos.  Megindították a horvát területek elfoglalását, a baranyai háromszög, Szlavónia volt az első célpont. A bácskai oldalról messzehordó ágyúkkal lőtték Vukovárt, Eszéket, és más településeket. A Pétervári vár gyomrából éjjel nappal hordták a teherautók a lőszert. Nem kímélték Dubrovnikot sem, a felette lévő hegyről ágyúzták, hogy majdan különbet építsenek.  Semmit nem kíméltek, a horvátoknak meg nem volt mivel védekezni, fegyverembargó miatt vásárolni sem tudtak. Emlékezetes, hogy a Horvát Gárda megalakulásakor kézi fegyverük sem volt. Jeszenszky Géza, akkori magyar külügyminiszter adott el 1O OOO kalisnyikovot, amiért az MSZP a lemondását követelte.

E közben Zágrábban volt Andrija Raseta főhadiszállása, onnan lövette Vukovárt.  Oda utazott Kozma atya, hogy a végső támadás előtt szabad elvonulást alkudjon ki Rasetától a vukovári 4 5OO civil lakosnak, és hét ferences szerzetesnek.

A vukováriak hősiesen védekeztek, nisi tank hadosztályt, „megemésztették” amely az egyik legelitebb egység volt, ekkor bevetették az újvidékit. Sajnos a hercegovinaiak elirányították a lőszer utánpótlást, és a védők kénytelenek voltak megadni magukat. A csetnikek, és a megvadult szerb katonák senkit nem kíméltek,  a nyugat bűne, hogy a kialkudott evakuálást nem engedték meg a Máltai Szeretetszolgálatnak. A vöröskereszt akart babérokat aratni. A vukovári kórház betegeit, 3OO embert főleg civileket összetörve a csontjaikat a város szélén az u.n Ovcsarán kivégezték.

Az épültekből csak a szerb templom, és a szerb házak maradtak épségben, a Kozma atyával jártunk ott 1996-ban, és szörnyű pusztítást láthattunk.

Három vagy négy télen keresztül pusztultak tovább a romok, a sérült épületek, melyekről, amelyiken maradt tető leszedték,  a gerendákat, ajtókat, ablakokat kiszerelték, a téglákat vitték. Az épületekből a TV és a háztartási felszereléseket piacokon árulták a szerbek...

Érdemes megjegyezni, hogy a Vukovár eleste után a szerbek a Jugoszláv hadsereggel Szentlászlóra fordult, abban a hiszemben, hogy az ellenállás egy nap alatt megszűnik. Nagyot csalódtak: az asszonyokat, és a gyerekeket kimenekítették a körülzárásból, a maréknyi férfi pedig ellenállt majd egy hónapig. Ott jártamkor egyetlen ház volt épségben, a megdühödött szerbek mindent lőttek, ami mozgott, és ami nem, ahogy a parancs szólt. Amikor elfogyott a lézerük, az éj leple alatt csodával határosan  sikeresen evakuálták magukat, pedig egy millió aknával zártak körül őket. 38 magyar az életét áldozta településük védelmében.  Újkori  Szigetvár címmel írtam  akkoriban a hős magyarokról.

Az ENSZ sóhivatala  semmit nem tett a rendezésre. Úgy tűnt, hogy Ciprus sorsára kerülnek a meghódított területek, miközben a szerbek szorgalmasan ciríl feliratú utcatáblákkal cserélték fel a latin betűseket. A tájékozatlan nyugat meg el is hitte volna, hogy azok szerb lakta területek voltak.

A horvátok Tudman elnökkel az élen úgy döntöttek, hogy kezükbe veszik a sorsukat, és Oluja fedőnév alatt megindították a területeik felszabadítását.

Erre a krajinai szerbek  ekzódussal feleltek, azt állítva, hogy a horvátok elűzik őket. Krajina a törökök elől elmenekült szerblakta terület volt,  Bosznia nyugati határán.  Aki nem akart menni, azt megölték, és a házát rágyújtották. A nyugat könnyen elhitte, hogy ezt csakis a horvátok tehették. Közben a rádió állandóan közvetítette Tudman elnök felhívását, hogy akinek vér nem tapad a kezéhez, maradjon, nem lesz bántódása.  

Ennek ellenére 18O OOO szerb lepte el Bácskát, egyenesen magyar címekkel érkeztek az újonnan épült házakhoz, melyeket a Németországban dolgozó magyarok építettek.

Persze a nyugati mindent tudók hatalmas tiltakozásba kezdtek a horvátok illegálisan szerzett fegyvereik miatt, és hogy merészelték a saját területeiket felszabadítani.

A szerbek vádat emeltek a horvát vezetők ellen, a hadművelet katonai vezetőit népirtással, és etnikai tisztogatással vádolva. Mesic elnök árulása folytán a vádlók hozzájutottak bizonyos hangfelvételhez, melyet a hadművelet megszervezésekor vettek fel.

Az EU-ba igyekvő Horvátországot megzsarolták, a tárgyalások megkezdésének feltételei között szerepelt Ante Gotovina és Mladen Makrac tábornokok kiadása. Tudomásom szerint a két tábornok önként ment Hágába, hogy megvédjék az igazukat, és  Horvátországnak a védekezésre való jogát. Gotovina az idegen Légióból tért haza a Hazája védelmére, könnyen vissza is mehetett volna...

Tavaly első fokon elmarasztalta Őket a Hágai Bíróság, mint háborús bűnöst Gotovinát 24 év szabadság vesztésre ítélte. Fellebbezésükre tárgyalták másodfokon, és 3:2 arányban felmentette őket a Hágai Bíróság. Az olasz, és az angol szavazott a felmentés ellen. A két tábornok hét évet raboskodott Hágában a hazájuk érdekében, melyet a repülőtéri fogadáson kiemelten megköszönt a Köztársasági Elnök, hogy kitartottak.

A horvát kormány külön repülőt küldött értük Zágrábban, háromnapos ünnepet rendeltek el, és az ország örömmámora leírhatatlan.

Történelmi precedens született Hágában, mert ha marad a korábbi megbélyegzés, és az elsőfokú ítélet, akkor kimert volna a jövőben fegyveresen védekezni a hazáját megtámadókkal szemben.

Vinczer S. Péter