2012.11.23. 12:35, hana
Lassan csendbe burkolózik a táj, a sötét éjben meg-megrebbenő dermedt csillagok fénye mutatja az utat Mikulásország felé, ahol már javában folyik a készülődés.
Az égi posta nap mint nap zsákszámra hordja a leveleket, melyeket a gyermekek küldenek a Télapónak. Szegény alig győzi az olvasást, majd kiadja a parancsot a szorgos manóinak, hogy az ajándékok mielőbb a puttonyba kerüljenek. Odafenn már egy talpalatnyi hely sincs, annyi a kis csomag. Lassan ideje útnak indulni, mert bizony sokat kell ám fordulni, mire minden gyermek csizmájába kerül az ajándék.
Fogta is magát Télapó és szánjára pattant. A rénszarvasok vezérszóra megindultak és repültek egyenesen észak felé. Amint földet értek, átadták a küldeményt a helyi Mikulásnak, aki majd tovább indul velük.
Visszafelé szélsebesen száguldottak, hiszen üres a szán, majd újabb csomagokkal dél felé vették az irányt. Ez így folytatódott mindaddig, amíg keletre és nyugatra is megérkezett a csomag.
Ekkor Télapó egy újabb rakománnyal a föld középső tájára hajtott, majd megrázta csengőjét aztán nagy szakállát és a világ minden táján elindultak a Mikulások, hogy teletömjék a kis csizmákat.
Csak, hogy Télapó már igen megöregedett, ezért aztán megesett, hogy összekeverte a csizmákat. Így történt meg, hogy Csanádka csizmájába egy sírós baba, Julicskáéba egy szép fakard került. Értetlenül néztek a gyerekek, majd jót nevettek és kicserélték az ajándékot. Télapó elrestellte magát, majd kajánul Julcsikára kacsintott. Julcsika ekkor nagyapja mosolyát vélte felfedezni a Télapó arcán, de mire szólhatott volna, az öreg már odébb is állt.
Nagy pelyhekben hullott a hó. Télapó kabátujjába bújt a hideg szél, szakállát is időnként jól megrázta. Lépteit szaporázta, hogy mielőbb eljusson az utolsó házhoz is.
Na, de ott aztán a sok csizma teljesen megzavarta.
Rebeka kis cipőjébe került a kamion, Zsoltikáé lett a hajas baba.
Botond kapott egy jókora zsák békességet, Benjamin egy zsák egészséget, az anyuka a csizmájába egy nyílpuskát, az apuka pedig egy villanyvonatot.
: Most mi tévők legyenek? Rebeka cserélt Zsoltikával és örömmel szorították magukhoz az ajándékot.
Na, de hogyan tovább? Nem vehetik el Botondtól a békességet, Benjamintól az egészséget, de hát ők még kicsik, így nem értik meg, hogy valójában ők kapták a legnagyobb ajándékot.
Megszeppent arccal nézték a csizmájukat.
Látta ezt Télapó, elszégyellte magát és visszalépett. Gyorsan Botond csizmájába tette a nyílpuskát, Benjaminéba a villanyvasutat, majd szétosztotta a békességet és az egészséget a család között, aztán még megtoldotta egy zsák szeretettel.
Örültek a gyermekek, örült az egész család és Télapó is megnyugodva folytathatta útját. Mire éjfélt ütött az óra, Télapó már úgy elfáradt, hogy alig tudott felmászni a szánjára. Aztán amilyen hirtelen jött, ugyanolyan észrevétlenül tűnt el az éjszaka homályában.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
*
ember
De aranyos Györgyikém! Rég láttalak itt. Köszönöm szép meséd!