Ha vannak barátaid, sehol sem vagy egyedül.

Reggel, munkába indulás előtt, belenézek az embermagasságú előszoba tükörbe, ahonnan az őszülő halántékú, egyenes tartású, frissen borotvált, markáns arcú, elegáns öltönyös férfi néz vissza rám. Ez vagyok én, az üzletember, aki hol kérlelhetetlen, hol meg nagyvonalú, attól függ, melyik az előnyösebb.

Bírom én a gyűrődést, fut a kocsi, fék sincs rajta.

Csakhogy a reggeli értekezlet közepén láthatatlan kéz megfogja a szívem, és addig szorítja, mígnem elfogy a levegőm.  Hullámozni kezd előttem a kollégák sziluettje, mintha egy rosszul befűzött film peregne előttem. Koppanást hallok.   

Arra eszmélek, hogy valaki beszél, (tapintható systolés surranás, bal 2.pst bordaköz, carotisok, suprasternalis).

Fáradtságot érzek.  Ez csak a szokásos nyomasztó álom.

Kinyitom a szemem. Kórházban vagyok.

De élek!

Fődoki barátom három napig élvezkedik rajtam. A kórház összes szabad vezetékét és kanócát rám kötteti. Az a szerencsém, hogy senkit sem enged be hozzám. Ennyivel tartozik nekem. Milyen illúzióromboló lenne, ha így látnának! Egy életre tönkre tenne, ha ötvenkét éves koromra elveszteném a gondosan összerakott image-t. Márpedig  városunk kiváló  üzletembereként és híres, vagy inkább hírhedt szeretőként bármit elérek. Szó szerint. Akit, és amit lehet, megveszek. Minden eladó, mondja a barátom, csak az ára kérdéses. Bennfentes üzleti információk, vidéki kúriák, világkörüli körutak, kocsik és a nők. Ez utóbbiak ugyan ingyen vannak, nekik csak hazudni kell. Szerelmet, szenvedélyt, szebb jövőt.

Imádnak az ivadékaim is.  Megadom nekik mindazt, amit nem kaphattam meg, külföldi tanulást, lakást, kocsit. Kedvenc nejem úgy gondolja, hogy négy gyerek mellől már nem megyek el. Hát, nem is. Kell a jó családi háttér. Attól vagyok hiteles. Bájos feleségem a város egyik bankfiókjának az igazgatója. Megvalósítja önmagát. Szerencsére sokat dolgozik, rám sincs ideje. Csak a barátnőkre, meg a flancra, drága ruhákra meg parfümökre.  

-          Szilveszter barátom, – mondja Fődoki – összeraklak, mint egy legót, de vond ki magad a forgalomból, legalább egy hónapra. Csak egy mobilt vihetsz magaddal, amelyen naponta felhívsz. Se munka, se cigi, se pia, se nő, se tévé, se rádió, se autó. Megkérem Bandi bátyámat, hogy egy hét múlva vigyen fel a hegyre. És rád se nézzen, ha nincs vészhelyzet.

Látom a szemén, hogy komolyan beszél. Beszúrja az infúziómba az injekciós tűt és lassan belenyom két köbcenti folyadékot. Nem tudom mi az, csak az biztos, hogy nem a kedvenc konyakom.

A negyedik napon átvisznek az egyágyas szobába. Tiltakozom, mert egyedül nem lehet ultizni. Kedvenc nejem meglátogat, hoz egy egész sült csirkét, kovászos uborkával és sült krumplival. A tisztasági csomagom alján megtalálom a bontatlan pakli magyar kártyát.

Előkerül Fődoki, hogy kaján mosollyal elkobozza az ételt, és magával vigye az irodájába az asszonyt. Szinte látom, amint felfalja az én csirkémet! A sültet! A kóstolgathatná a másikat is. Igaz, az már inkább tyúk! Abba belevásna a foga! Megérdemelné, mert éheztet.

Ki látott már olyat, hogy egy zsemle két szelet vánnyadt, zöld szélű párizsival elég vacsorára egy magamfajta százhúsz kilós palinak!

Tény, hogy a negyedik nap reggel beállít kedvenc feleségem két nagy bőrönddel és krokodilkönnyeket hullatva elbúcsúzik tőlem. Megígéri, hogy meglátogat. Hevesen tiltakozom. Megérti, ha én is megértem, hogy neki sürgősen római shoppingolásba kell fojtania az aggódását. Ott lehet a legszebb fehérneműket venni. Azért veszi, hogy jobban tetsszen nekem. Mit mondjak, felesleges pénzkidobás. Ha úgy nézek rá, úgyis gyorsan leveti.

Fődoki a kezembe nyom egy zacskó gyógyszert.

-          Ráírtam, melyikből mennyit kell szedned. Ne feledd, szigorún tilos az alkoholfogyasztás! Mozogj sokat a tiszta levegőn, sétálj nagyokat az erdőben. Inkább többször egyél, de könnyű ételeket. Minden reggel hívj fel, hogyan érzed magad! Az újévet és a névnapodat már együtt ünnepeljük.

Ha megérem, teszem hozzá magamban.

Bandi bácsi terepjárója tömve csomagokkal. Tetejükön, egész úton ott billeg a két bőröndöm. Veszélyesen vezet az öreg. Sebesség váltásnál csikorognak a fogaskerekek. Egyébként is akkora a kocsi motorzaja, hogy alig hallom, amit mond.

-          Aztán a vízzel takarékoskodjon. Hólét melegítsen mosakodni.  Hetente feljövök, hozok frisset, meg kenyeret is, tojást, húst, gyufát. Vágtam két napra való fát. Utána magának kell felhasogatni, lesz ott fejsze, kicsi is, nagy is. A vastag fahasáb általában göcsörtös, azzal vigyázzon. Az első begyújtáskor nyisson ki ajtót, ablakot, mert még nem száradt meg a kályhacsőlakk. A vaskályha tetején főzhet. Ott olvaszthatja ki mosdáshoz a havat is. Folyamatosan tüzeljen, mert gyorsan kihűl az épület. Vigyázzon a parázsra, ne essen ki a kályhából,  mert bennéghet. Áram sincs, csak zseblámpa. Hoztam tartalék elemeket is. Amit hidegen akar tartani, tegye ki a teraszra, de fedje le és tegyen rá köveket. Jó nehezeket, nehogy ellopják reggelig a rókák.  Vagy a vaddisznók. Négy kilométer a falu, gyalog leér másfél óra alatt még ebben a nagy hóban is.

Húszcentisre hízott hótakaró alatt szunnyad a táj. Az erdő felől kiindulva, állatok nyomai szelik át a földutat.

Feltűnik a Fődoki apjának vadászháza, mely négy hétig az otthonom lesz.   Bandi bácsi jóvoltából tisztaság és rend fogad. Rönkfából készült a berendezés, négy fekhely, középen nagy kerek asztal székekkel, stelázsi fazekakkal, tányérokkal, evőeszközökkel. Az egyik sarokban mosdóállvány lavórral, a másikban meg a frissen festett öntöttvas kályha.  Puritán, majdhogynem szegényes az egész.

Bandi bácsi begyújtja a kályhát,  kinyitja az ablakokat és a terepjáróról behordja a csomagokat.  Nem engedi, hogy segítsek neki.

-          Abban a két fonott kosárban találja az élelmet. No, Isten áldja! Egy hét múlva jövök.

Köszönésem már nem is hallja.

Itt állok a teraszon, magányosan, a mozdulatlan, békés téli táj közepén. Zajhoz szokott fülembe hasít a csend.

Mit csinálok itt egyedül, december negyedikétől harmincadikáig?

Fejem felett, a terasz tetején aprót roppan a hó.

Pár pillanat múlva burukkolást hallok. Hiszen ez vadgalamb!

Óvatosan megnézem a rozsdabarna tollast. Apró fejét oldalra billenti, úgy figyeli minden mozdulatom.  Pár pillanatig barátságosan méregetjük egymást.

Éhes lehet szegény. Bemegyek a házba, kipakolom a kosarak tartalmát. Megvágom a nagyobbik kenyeret, apróra tépkedem a belét és kiteszem az ablak külső párkányára. Bezárom az ablakokat, már melegszik  a ház és a kályhacsőlakk illata is elillant. Fát teszek a tűzre, és a kályha tetején teavizet forralok. A rostélyok között pár percig  figyelem, mint nyaldossák a lángnyelvek a fahasábokat.

Mire elrendezkedem, magam is megéhezek.

Bandi bátyám felesége, Terka néném,  okos asszony, minden, amit küldött, praktikus: két vekni kenyér, egy oldal szalonna, három szál szikkadt kolbász, komplett első füstölt sonka, hagyma, pirospaprika, bors, só, tíz kiló krumpli, egy-egy vászonzacskó szárazbab meg feles borsó, teafű, citrom, cukor, liszt, kétliteres üveg savanyúság és ötliteres üveg szilvabefőtt, meg tíz darab hatalmas birsalma és tucatnyi tojás.

Bezzeg kedvenc nejem szerint tíz nagy csomag extrudált kenyérrel, sebtében összevásárolt különböző konzervekkel és két doboz margarinnal kellene elvernem az éhem.

Sebtében serpenyőben megsütök két szelet sonkát, két szelet vastag szalonna kíséretében. Kell a zsír a főzéshez, meg egyébként is, valamiből energiát kell merítenem. Ideje felfedezni a környéket, addig, amíg világos van.

Vadgalambom csőrével kocogtatja az ablakot. Látom, nincs egyedül, megérkezett a párja is. Kettecskén burukkolnak, ott sertepertélnek az ablakpárkányon. Bólogatnak a fejükkel, mintha megköszönnék az élelmet.

Milyen érdekes is az állat!

Bezzeg a gyerekeim csak követelőzni tudnak. Bármit kapnak, laptopot, utazást, kocsit, lakást, meg sem köszönik igazán, mert az jár nekik. Annak örüljek, megengedhetem magamnak, hogy megvegyem nekik. Világos, ugye?

Két órát sétálok, körbejárom a környéket. Surranóm alatt ropog a hó. Mélyeket lélegzem a tiszta levegőből.  Pezsdül a vérem, jobban, mint három szeretőm bármelyikének láttán. Vagy érintésükre.

Szeretnek egyáltalán? Engem, a férfit, aki gyengédségre vágyik?

-          Huhúúú – hallom a bagoly távoli hangját.

Sötétedik. Sietnem kell, nem hoztam zseblámpát.

Hú, bizony, ha őszinte vagyok, kihasználnak a nők. Szexért cserébe új állás kell, vagy pozíció, esetleg pótszer vagyok az impotens férj mellett. Élő vibrátor! Hogy lelkem is van, nem érdekes.

Leégett a tűz, hűl ki a házikó.

A hamu alatt még találok parázst. Fűtenem kell éjjel is, jobb, ha beviszek még egy öl fát.

A farakás alól surranó hang hallatszik. Megzavarom fészkében a sün mama és gyermeke pihenését. A hold fényénél sün mama megpróbál eltéríteni a fészke közeléből. Másfelé araszol.

Felbontok egy húskonzervet, had’ egyenek. Kis tálkában viszek nekik vizet is. Csak remélni tudom, hogy isznak belőle, mielőtt megfagyna.

Éjjel végre nyugodtan alszom. Nincsenek rémálmaim.

Pihenten és frissen ébredek.

Kiszedem a kályhából a hamut és begyújtok.

Szellőztetek, kiszórom az ablakpárkányra vadgalamb barátaimnak a kenyérmorzsát. Konzervet bontok, mert a sünik éjszaka elfogyasztották az előzőt. A vizet is kiitták.

Míg megmelegszik a kályha tetején a mosdóvíz, felhívom Fődokit. Nincs térerő.

Reggeli után beveszem a gyógyszereket és elindulok sétálni.

Kétórás kószálás után visszatérve, két és négylábú barátaim fogadnak.

Ebédre bablevest főzök, egy nagy szelet sonkával.

Késő délután az apróra vágott sonkabőrt szervírozom a süniknek. A kicsi bújik elő, apró orrával beleszimatol, majd elkezdi enni.

Vadgalambjaim összetört extrudált kenyeret kapnak.

Másnap reggel vékony kis ágat találok az ablakpárkányon. Rajta két szem csipkebogyóval.

Meghatódok.

Ha vannak barátaid, sehol sem vagy egyedül.

Még fenn, a hegyen sem.

Előveszem a kártyát.  Pasziánszozok.

Közben olyan jól lehet gondolkodni. Elemezni a jelent. Fontos, mert arra épül a jövő.

Ha lesz.

kép: szlth.internetről