Segítségre senkinek nincs szüksége! Tudod miért gondolod másképp? Mert sok sok elesett, összetört, segítségre szorult embert látsz, akiket szeretnél megmenteni vagy magadat szeretnéd kisegíteni más által úgy, hogy kapsz valakitől valamit. Nem vagy elesett és mások sem azok, még ha meggyőzően is, de másképp látod. Az érvek rendszerint olyan körülmények, amikbe látszólag nincs beleszólása a résztvevőnek. Látszólag…de nem ez az igazság. A segítség nyújtással és kéréssel is becsapod magad és másokat is! 

Mindenki “álló” és önmagáért “tehető! Olyan képességekkel, amik meggyőzik a kényszeres segítséget arról, hogy semmi keresnivalójuk senki életében. Mert aki elesett, annak tanulásra, új utak megismerésére, önállóságra van szüksége és nem a segítséget várni, valaki vagy valami mástól önállótlanul, másra támaszkodva, kivonva a történésekből önmagát.

Aki segítséget szeretne nyújtani: annak tudnia kell, ha ezt ha rendszeresen teszi, akkor az összetörtséget és az elesettséget támogatja, ami olyan értékhez jut általad, hogy lesz értelme fenntartania azt az élethelyzetet, ami azt sugallja: “segíts, mert én egyedül képtelen vagyok!” Beletaszítod abba a függőségbe, ami látszólagos biztonságot nyújt általad. A felelősség a segítséggel rád száll a másikért, mert általad jut értékhez és nélküled jut értéktelenséghez is. A segítséggel az elesettség értelmet kap, mert nyereséghez jut! És minden nyereséges helyzet, annyira jó üzlet, hogy van értelme fenntartani az összetörtséget és elesettséget.

Ha segítséget kérsz: akkor lemondasz a saját életed feletti hatalmadról. Mert nagyon sokan várnak valakire vagy valamire, ami megmenti őket. A várakozás másra, olyan mintha várnál tétlenül egy hegyre, hogy alád másszon és általa juss fel a csúcsra. Rosszabb mint a drog, mert ha belekóstolsz a kényelembe és másokra támaszkodva jutsz el valahová, lemondasz arról, hogy: tehetsz magadért valamit!

Mert valóban tehetsz magadért és a körülményeidért. A segítség, erről való lemondásról szól. Persze rengetegen magyarázzák a körülményeikkel, miért képtelenek valamire…és persze várnak a csodára, hátha megváltozik a politika, a család, a pénztárca mérete, a főnök, a gyerek, a körülmények… de az egyetlen biztos pont Te vagy. Te mindegyik szituációban ott vagy és ha Te nem változol, rendszerint segítségre szorulsz, mert a segítségben látod a megoldást és nem azon tehetségedbe, ami veled született képességed mégpedig az, hogy igen is tehetsz azért, hogy szép életed legyen, függetlenül a körülményeidtől.

Felejtsd el a segítségre várást, de ha jön örülj Neki, fogadd el szeretettel, de ne várd az érkezését, mert a várakozás függőséget okoz és tehetetlenségbe, nyomorba sodor. A tehetetlenség pedig olyan mint amikor hason csúszva lefelé a csúzdán arra várnál, hogy valaki elkap, de ha elkaptak, egészen biztos, hogy el fognak engedni és nagyot puffansz.

Benned is tehetség van és olyan tudatosság, ami ahhoz a képességeidhez vezet, amik lappangva van jelen, de nyilvánosságra vágyik. Használd a képességeidet, de mindenekelőtt tedd a dolgod és ne támaszkodj a segítségre! Merj új dolgokat tanulni, megismerni, olyat is, amihez úgy érzed nincs tehetséged, mert megismerésével, Te is profivá válsz.

Ismerd meg a “önismereti” filmem, ide kattintva

forrás: http://tudatosan.hu/