2012.11.07. 19:10, Miner
Egyszer volt egy táltos, de azt nem tudta senki róla, mert csak annyit tudtak, hogy pap, de már nem prédikál. Valaki ezt mondta róla, aztán rajta maradt. Később, úgy vagy 20 év múlva, odament hozzá egy legény és azt mondta neki:
- Pap uram, avasson bé engem is papnak, mert szeretek prédikálni.
Aztán kinek prédikálsz édes fiam? - nézett rá a táltos ember és várta a választ kíváncsian.
- Hát én csak úgy magamnak, mikor kapálok a mezőn, mondogatok olyan istenes dolgokat, hogy " Állj Albert a sor elejébe... vagy olyant, hogy Béfejezted a napot becsületesen, fizesse meg néked az Isten, meg olyant is, hogy "Isten látta, jól dolgoztál, ember véleménye ne érdekeljen!"
- Hát, mit mondjak, akkor te már pap vagy, minek avassalak bé én téged, hiszen jól mondod, nem kell téged tanítani - mondta a táltos, miután rájött, hogy mit akar ez az Albert.
- Igen, de pap uram, ez még csak a kezdet, ez még csak az elmélet, de hogyan lesz ebből gyakorlat béavatás nélkül?
- Szóval elmélet, azt hiszed valóban, hogy az elmélet ilyen? Na és mit tudsz te arról, hogy gyakorlat? - kezdte faggatni Albertet a papnak hitt táltos féle. - Mondj valamit arról is, mert amíg nincs fogalmad arról, addig én el se kezdhetem.
- Hát az olyan, hogy amikor azt mondom a hegynek, hogy menjen arrébb, annak bizony el kéne menni arrébb - felelte Albert és lehajtotta a fejét - mert, hiába mind mondom, hogy menjen, az még nem gyakorlat.
- Szóval menjen a hegy amarébb? - mutatott a táltos nyugat felé.
- Nem - rázta fejét Albert, - nem arra, mert arra nyugat van, hanem arra ni dél felé, mert arra van mindig hely, vagy ha nincs, akkor meg észak felé kell küldeni.
- Ezt honnan tudod, Albert fiam? - csodálkozott a táltos. - Na jó, menjünk közelebb a hegyhez. Gyere nézzük meg, valóban úgy van-e?
S mentek, mentek, hogy kikémleljék a hegyet, hadd lássák melyik irányba kellene elküldeni.
Telt-múlt az idő, ők még mindig kerülgették, fontolgatták, hogy, s miképp lenne megoldható. Egyszer a táltos azt mondta Albertnek:
- Na, fiam, Albert tényleg igazad volt. Mindent úgy találtam, ahogyan mondtad. Hát te, akár táltos is lehetnél, de papnak még inkább ajálhatlak.
- Köszönöm pap uram, akkor megkaphatnám a beavatást?
- Meg, Albert, meg, de aztán úgy tudd meg, hogy sem elismervényt, sem bizonyítványt nem állíthatok ki számodra. Ez a béavatás, csak Isten előtt lesz nyilvános, de emberek közé, templomokba ezzel ha be is mész, pénzért nem szolgálhatsz, ezzel megélhetést nem kapsz ezért. Sőt, még rangot sem, ám ha olyan pap akarsz lenni, akkor eredj papi iskolába és annak követelményei szerint tanuld ki és kérd béavatásodat.
- Dehogy megyek - tiltakozott Albert, - jó nekem ez a titkos papi élet is. Isten csak nem hagy magamra, mert én tőle szeretnék jutalmat kapni.
- No, no - mosolyodott el a táltos féle. - No, ne túlozzunk, azért neked is meg kell ám élj valamiből. Éppen ezért javasolom, hogyha tényleg ezt választod, akkor majd azt is végezd el.
- Mondtam, hogy nem - erősködött Albert. Ne féljen, van nekem tudásom, tudok mindenféle földmíves munkát, és ezenkívül nagyapámtól tanultam kocsikereket készíteni. Legföljebb nyitok valahol egy kerekesműhelyt, vannak elképzeléseim.
- Jó - egyezett belé a táltos. - Akkor kezdhetjük? Nincs több kérdés?- - Mi lenne pap uram? Van valami ami elkerüli figyelmem?
- Van hát, - pödörte meg bajuszát a táltos. - Hát kard, bot, vagy valami kézbevaló nem kell néked? Mert hisz még egy papnak is kell valami a kezébe. Ott van például a katolikus pap, annál keresztet látni mindétig. Te mit fogsz hordani?
- Én nem is tudom. Honnan tudjam, erről még nem elmélkedtem.
- Na akkor ajánlok én neked valamit. Szerezzük meg neked a kékfegyvert.
- Kékfegyvert? Hát az micsoda? Csak nem valami gyilkoló eszköz? Vagy tán bicska lenne?
- Hát nem bicska, de ahhoz hasonló zsebbe való. Viszont szükség esetén elékapható és kézbevehető. Bizony, a kékfegyver olyan.
- És kit, vagy mit kell azzal célbavenni?
- Majd meglátod, előbb menjünk el, utána ha kezedbe kerül tudom, nem fogod eldobni.
- Mikor menjünk pap uram? Esetleg ma, vagy holnap induljunk útnak?
- Holnap délelőtt itt várlak. Most eredj szépen haza, készülj fel, mert ki tudja hány napig tart az út. Kétségeid ne legyenek, ha belevágtál, addig fogunk menni, míg rábukkanunk.
Na, Albert nem is ellenkezett, végül is ő kérte a béavatást, és ha már kérte, akkor nem visszakozhat. Még akkor sem, ha annak csak az a kékfegyver megszerzése a feltétele.
Másnap visszatért, és boldog volt, mert szülei elengedték, ugyanis azt mondták neki, hogyha tényleg azzal a pap úrral mész Albert, akkor elengedünk. Na ahogy megérkezett, ezt rögvest el is mondta a pap úrnak, aki már kezdte megelégelni, hogy mindig pap úrnak szólítja, így akkor arra kérte a fiút, hogy szólítsa Demeternek.
Ebbe meg is egyeztek és elindultak fel a hegyre. Ott a magasban megállt Demeter és azt mondta:
- Pihenő. Pihenjünk, Albert, mert innen kezdve lóháton folytatjuk. Akkor elévett egy ostort, háromszor megpatogtatta, nagyokat cserdült a karikás, és láss csudát, egy táltos ló ereszkedett alá a magasból. Demeter felpattant a hátára, a fiú meg a háta mögé kuporodott.
- Ne kuporogj Albert, mert lehuppansz, hanem ülj úgy, ahogyan kell és kapaszkodj, mert leesel a lóról! - mondta neki a tált és azzal elindultak.
Előbb nyugat felé, aztán kelet felé, végül dél felé vették az irányt. Nagykésőre egy kacsalábon forgó palotához érkeztek. Oda szépen bé is mentek, ls alovat ott hagyták a réten, hadd legelésszen kedvére, míg visszatérnek.
Mikor bémentek ott állt egy fiatal lány és illendően fogadta őket. Demeter megkérdezte tőle.
- Édesapád hol van te tündérlány. Csak nem a kovácsműhelyben?
- De igen, bément a kovácsműhelybe, hogy elkészítse a kékfegyvert, de ne mondd meg neki, hogy én ezt megmondtam neked.- Jó, nem mondjuk meg.
Bémentek a műhelybe és ott volt a tündér, aki készíti a kékfegyvereket. Azt hogy miért kék, ne kérdezd tőlem, mert annak titka nem a kék tűzben rejlik, és ha nem lenne kék, akkor semmit sem érne. kevesebb lenne egy konyhakésnél.
Lássuk csak, mit tud ez a kékfegyver? Először is, lemetszi a jóról a rosszat. Ez lehet testi, vagy lelki, de csak akkor ha emberi test, vagy lélek. Állat ellen nem használható. A táltos és a beavatott illendően köszöntek. A tündér fogadta őket és leültette mindkettőt jó messzire a kéktűztől, ahonnan alig láthattak valamit.
- Látod, - mondta a táltos, - nem engedi, hogy ellessük titkait. Mindezt halkan mondta, de a tündér mégis meghallotta, és amikor kész lett a kékfegyver, átadta Albertnek e szavakkal:
- Nem azért ültettelek benneteket messzire a kéktűztől, hogy ne lássátok miként készül ez az eszköz. Hiszen ha megtehettem volna, szerettem volna, hogy lássátok közelebbről, de nem lehet emberi mivoltotok gyengesége miatt. A kék tűz arra kényszerítené testeteket, (mivelhogy benne van a kékség hatalma,) hogy forróságát elveszítse, és akkor belőletek elszáll az élet.
Sokáig magyarázott a tündér, sokáig. Eleinte Albertnek nehezére esett felfogni, de kis idő múlva, hirtelen megértette, miről is van szó. Ekkor a kékfegyvert zsebébe rejtette és intett a táltosnak, hogy mehetnek haza. A táltos hétrét görnyedve köszönte meg a tündér ajándékát. Albert is úgy tett, látva a táltos alázatát, megtanulta, hogyan fejezze ki háláját az égieknek
Visszafelé jövet, a táltosló hátán, mindketten azon töprengtek, vajon Magyarország melyik felén tegye le őket a ló? Vajon hol nagyobb a kényszerűség, vajon hol félelmetesebb a szükség.
Így jönnek, közelednek egyre gyorsabban még most is a föld felé, és adja isten, hogy ott szálljanak le, ott használják leghamarabb a kékfegyvert, ahol a legnagyobb szükség van rá. Legyenek a ti vendégeitek, is ha isten úgy akarja.
kép: szlth. internetről
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
*
ember
Köszönöm szépen , mindig újat tanítasz meséddel!