A képzelet játéka2012.11.05. 19:01, Turul
-Házunk táján - Életképek

A múlt héten érdekes hírt hallottunk, egy amerikai nő megvette a lottót, de a kesztyűtartóban maradt a feladóvevény.
Csak akkor jött rá, hogy ő lehet a nyertes, amikor már keresték azt a szerencsés embert, aki a 23 millió dollárt felvehetné... A lányával nézték a tévét és a lány, aki a szelvényt megvette, magára ismert... Így az utolsó pillanatban átvették a nyereményt.
Férjem a hír hatására éjjel, álmában azzal foglalkozott, hogy mihez kezdene ő egy ilyen összeggel, ami forintban 5 milliárd forint lehet... Végiggondolta, hogy a családtagok közül kit, hogyan segítene, cégeket vásárolna, stb. Az anyagi gondoktól valószínűleg megszabadulna minden rokon...
Reggel elmesélte nekem is az álmát, és már ketten játszottunk a gondolattal. Saját magunkról sem felejtkeznénk meg, tehát bejelentettem, hogy én egy tóparti kastélyban szeretnék élni, ha ennyire megszaladna... Férjem mindjárt mondta, hogy akkora házhoz személyzet is szükséges. Közben elkezdtem főzni az ebédet, és a konyhában folytattuk az ábrándozást. Mindjárt mondtam, hogy kastély ide, nagy konyha oda, én bizony a főzésről nem szeretnék lemondani...
A leveszöldséget én egy-egy nagyobb mennyiségben szerzem be, aztán tisztítom, aprítom, lefagyasztom, így konyhakészen várja a főzést. (Tavaly megpróbáltam homokban tárolni, de nagyon megszáradt, összeaszalódott, pedig hetente permeteztem egy-egy kis vízzel, így ezt a megoldást már nem követem.) Elképzeltem, hogy a "nagy" konyha vitelénél milyen adagokat kellene lefagyasztani a zöldségből?
Egyáltalán milyen "személyzetre" volna szükség? Takarítás, konyhai segítés, kertész, és hirtelem bevillant, hogy bizony a biztonságunkra is figyelni kellene, hiszen a kastély környékén bűnözők is megjelenhetnek... Biztonsági szolgálat kell tehát? Amikor a piacra megyek, akkor mellettem magasodik a testőr? Ez több, mint kínos... Az anyagi vonatkozásairól ne is beszéljünk...
Milyen autónk lenne? - kérdeztem férjemet, aki máris Rolls-Rollsról beszélt, mire én megemlítettem a Ferrarit... Aztán mindketten legyintettünk, hogy minek az a nagy feltűnés? Ilyen autót nem is lehet csak úgy ott hagyni valahol, amíg bevásárolunk, vagy bemegyünk bárhová...
Az autóban is őrző-ember üldögélne ilyenkor? Ezek szerint nem lehetnénk magunkban szinte soha...
Ábrándozás közben azért benéztem a konyhaszekrénybe és megállapítottam, hogy kevés a kenyerünk, tehát legjobb lesz kimenni a boltba. Kiskutyánkat is magunkkal vittük, így amíg férjem a boltban volt, addig mi a napon sétálgattunk. Bonifác a világon a legaranyosabb kiskutya, minden járókelő szeretettel mosolyog rá. Mi volna vele, ha egy kastélyparkban sétálgatna, ahol idegen embereket nem tud naponta megismerni, pedig ő imád "cimbizni"...
Még az is lehet, hogy elrabolnák őt, vagy bármelyik családtagot, és váltságdíjat kérnének... Fenyegetnének minket, félelemben élnénk...
Aggodalmamat máris mondtam a férjemnek, aki nem vitatkozott, elismerte, hogy a gazdagoknál ez bizony benne van a pakliban...
Séta után hazaértünk és az utolsó, mindent eldöntő érvet mondtam ki: "hol vásárolnék ruhafélét, hiszen én imádok turiba járni, akkor pedig ezt nem tehetném"...
Azt a pazarlást, hogy méregdrága ruhákra szórjam a pénzt, egyszerűen fölöslegesnek tartom.
Amikor idáig jutottam, már szinte örültem, hogy nem mi nyertünk 5 milliárd forintot, és nem kell kastélyba költözni, életmódot váltani.
kép: Google képtár
|
Mindannyian végig játsszuk párszor az életünkben a csodát, csak nem tudjuk ilyen szépen leírni. Kedves Turul olyan sokat olvastalak valamikor. Hiányoznak vitriolos írásaid.