Fogadjátok szeretettel a legújabb novellámat.

 

 

Hónapok teltek el az Első Kapcsolatfelvétel óta. December 21-ét írunk.

A Jóslatok szerint ez a nap nagyon fontos az emberiség történetében.

S valóban ez ma itt a Felemelkedés napja.

Sok minden történt az Első Kapcsolatfelvétel óta. Amikor Obama Elnök Úr bejelentette, hogy nem vagyunk egyedül a Világon, s bemutatkoztak Galaktikus és Belső Földi testvéreink, és a Felemelkedett Mesterek, az emberiség ujjongva üdvözölte őket.

Később azonban problémák adódtak ismét, hiszen sokaknak a hitét, gondolkodásmódját rendítette meg ez az esemény.

A Cabal – Háttérhatalom – és a bábjai sokféleképpen befolyásolták az emberek tudatát, és tudatalattiját. A céljuk az emberiség rabszolgasorsba való döntése volt.

Azt akarták elérni, hogy a 2012-es év folyamán kirobbantanak egy újabb világháborút, hogy az emberiség nagy részét kipusztítsák, s hogy csak az általuk irányított réteg maradjon életben, akik amolyan bábként engedelmeskedtek volna nekik.

Azonban minden próbálkozásukat ez irányban meghiúsították, s végül mindannyiukat letartóztatták és eltávolították a Földről.

Hisz csak ezután jöhetett létre a Kapcsolatfelvétel, a Nesara – azaz a jóléti alapok – szétosztása. A gyógyközpontok felállítása a régi kórházak és rendelők helyén.

Mind a Galaktikus testvérek, mind a Belső Földiek csodálatos technológiákat osztottak meg az emberiséggel.

Így az ingyen-energia is mindenki számára hozzáférhetővé vált. Szinte pillanatok alatt oldották meg a hajléktalan kérdést is, hiszen olyan technológiával rendelkeztek, amivel szinte pár nap alatt a semmiből házakat építettek. Ezáltal többé senki sem volt hontalan a bolygón. Természetesen erre is felkérték azokat az embereket, akik érdeklődtek az új házak építése iránt, hogy tanulják meg az új technológiát, s vegyenek részt az új házak építésében.

Így a Földi szövetségeseken kívül, valamint a Fény gyermekein kívül most már az egész emberi fajnak lehetősége volt bekapcsolódni a Föld újjáépítésébe, a vizek tisztításába, a növényzet újratelepítésébe, az új technológiák kipróbálására.

Eleinte néhányan hitetlenkedtek, hogy ennyi új csodálatos dolog hull az ölükbe, ami szebbé, jobbá varázsolja az életüket. Sokakban még ott élt a kétkedés, s a félelem, hogy hirtelen felébrednek, s mintegy álom, mindez a csodás dolog tovatűnik, s visszakerülnek a nyomorba, ahol addig is éltek.

Aztán ahogy teltek a napok, s a csodás dolgok, találmányok nemhogy eltűntek, de mindig újabbak kerültek elő, az emberek egyre vidámabbak és felszabadultabbak lettek. Egyre könnyebb lett bevonni őket, hogy próbálják ki az új találmányokat. És szinte mindenki boldogan döntött amellett, hogy fiatalosabbá „varázsolják” a testét, hiszen látták, hogy Galaktikus és Belső Földi testvéreik – bár több ezer évesek voltak – is mind fiatalnak néztek ki.

Sőt amikor szembesültek azzal is, hogy a Földi szövetségesek és a Fény gyermekei is mind megfiatalodtak, és semmiféle kínt, vagy fájdalmat nem kellett átélniük ahhoz, hogy fiatallá váljanak, nem haboztak, hogy ők is megtegyék ezt a lépést.

Senki sem szeretett volna 25-30 évesnél idősebbnek kinézni, s külön öröm volt a számukra, hogy nemcsak fiatal lett a testük, de egészséges is. Miután megkapták a fiatalos testüket, mindenkinek meg kellett ismernie azokat a tanításokat, amelyek garantálták, hogy folyamatosan fiatalon tarthassák a testüket. Az emberiség nagy részét meg kellett arra tanítani, hogy mely ételek azok, amelyek hozzájárulnak az egészséghez. Hiszen sokan voltak a múltban, akik a szervezetük számára káros életmódot folytattak. Most azonban hozzá kellett szokniuk, hogy a húsevés, a különböző édességek, chipsek, gyors éttermi ételek mind-mind roncsolják a sejtjeiket, s az energia szintjüket is alacsonyan tartják.

Az élelmiszer-replikátorok azonban kizárólag olyan ételeket állítottak elő, amelyek mindig a legmagasabb energiaszinten tartották a fiatal testüket. Az étkezés mellett azonban fontos volt a mozgás is, amit korábban szintén csak a bolygó lakosságának egy kis része végzett.

Most azonban mindenki számára lehetővé vált a sportolási lehetőség is. Mindenki szabadon választhatott, hogy mit szeretne sportolni. Senki sem volt kényszerítve semmire.

Természetesen az erőszakos sportokat – melyeket a Cabal támogatott – amikkel másoknak fájdalmat lehetett okozni, vagy túl sérülés veszélyesek voltak, száműzték a bolygóról. A csapatjátékoknál is az volt a lényeg, hogy a csapatok tagjai élvezzék a játékot, nem volt olyasmi megengedett, hogy bárki is szándékosan odaüssön, illetve belerúgjon az ellenfelébe.

A mérkőzések végén mindkét csapat elégedetten távozott. A meccseket a játék öröméért játszották, nem volt többé rivalizálás, hisz a játékosok, s a szurkolók is tudták már, hogy mindannyian egyek vagyunk.

Nem volt többé ellenségeskedés a bőrszín miatt sem. Az emberek – amikor látták, hogy a Galaktikus flottánál milyen sokféle lény dolgozik és működik együtt – felismerték, hogy felesleges egymás ellen harcolni csak azért, mert más a bőrszíne, és más a vallása.

Sőt, miután megismerték Galaktikus és Belső Földi testvéreiket is, a vallások is kezdtek elavulttá válni. A hit teljesen átértékelődött.

Az emberek – az eddigi papok által kitalált Isten helyett, aki elvárta, hogy folytán gyónják meg bűneiket, egy szerető Istent, Teremtőt kaptak, aki sosem ítélkezett senki és semmi felett.

Sosem akart senkit sem megbüntetni. Nagy szeretetét küldte a Földre látogató Galaktikus Flotta által. Minden ember, aki hajlandó volt a Szeretet és Fény útját járni, az alakuló Új Föld polgára lett.

A Fény gyermekei, a Felemelkedett Mesterek, a Belső Földiek, s a Galaktikusok spirituális beavatásokat tartottak azoknak, akik korábban a Cabal elnyomása alatt éltek.

Sokakat kellett így tanítani, hisz a Felemelkedéshez szükségük volt magasabb rezgésszintre emelkedniük. Nem volt könnyű dolguk, az évtizedek óta tartó negatív programozást kellett átalakítaniuk pozitív gondolatokra.

Mindezekre akkor került sor, amikor már a fizikai test újra a régi egészséges formában pompázott.

A Fény gyermekei, s a Galaktikus testvérek, a Belső Földiekkel, s Felemelkedett Mesterekkel együtt azonban már évek óta arra készültek, hogyha kimentik az emberiséget a sötét összeesküvés karmából, akkor bármennyi idő is álljon rendelkezésre a Felemelkedésig, átadják tudásukat a Föld bolygó lakosságának.

Már akkoriban tudták, hogy mire vállalkoznak, s boldogan teljesítették most küldetésük ezen részét is. A Belső Földön előkészített Fénykamrák vártak mindenkit, aki készen állt arra, hogy visszakapja a teljes tudatosságot.

A Fény gyermekei, s a Földi szövetségesek vállalták legelőször, hogy átesnek ezen a csodálatos élményen, hogy az emberek lássák, semmi okuk a félelemre.

Mindannyiunknak elmagyarázták, hogy mi fog történni a Fénykamrákban, s így nem volt oka senkinek sem az aggodalomra.

Jómagam és Shamballa Királynője elsőként „feküdtünk” bele ezekbe a henger alakú kamrákba, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, s hogy átalakuljunk újra Galaktikus Emberekké.

Bár mindketten ismertük már a múltunkat, mégis sok meglepetéssel szolgált még nekünk is az átalakítás.

Nemcsak a tudatunk, hanem a testünk is továbbregenerálódott. Fiatal, erőtől sugárzó kristályalapú testünk lett, a régebbi szénalapú helyett.

Gyönyörű fizikai Angyalokká váltunk.

A Belső Földön mindenkinek névre szólóan volt saját Fénykamrája, amin sokan el is csodálkoztak, mondván, honnan tudhatták a Belső Földi testvéreik, hogy ők itt lesznek majd ebben a szent pillanatban, s úgy is döntenek, hogy vállalják ezt a csodálatos műveletet.

A Belső Földiek azonban csak mosolyogtak, hiszen tudták, hogyha kijönnek a Fénykamrákból, minden tudás feltárul előttük is.

Azalatt, míg a Fénykamrákban tartózkodtunk, a felszínen Gaia átalakította önmagát, felkészülve arra, hogy az új emberiségnek az új otthona legyen.

Természetesen mindezeket a műveleteket a Galaktikus testvérek, s az emberek nagyszámú csoportjai felügyelték. Ezek az emberek önként vállalkoztak a feladatra, hogy visszaállítsák a Föld eredeti felszínét, ahol majd boldogan együtt élhetnek a társaikkal, gyermekeikkel.

Plejádi testvéreimmel Én is részt vettem a Föld gyógyításában, s a Fénykamrákban visszakapott teljes tudatosságommal már képes voltam visszaemlékezni és használni mindazokat a képességeket, amelyeket Földre inkarnálódásom előtt is gyakran alkalmaztam.

Már nem voltak bennem félelmek, boldogan vállaltam új feladatomat, melyben Shamballa Királynője, s a többi Fénymunkás testvérem is segítségemre volt.

Tudtuk, és éreztük, hogy egy csodaszép világot teremtünk meg, amely az emberiség új otthona lesz a jövőben, a Felemelkedés után.

Nem volt sok időnk addig, mégis biztosak voltunk abban, hogy pontosan akkorra leszünk készen, amikorra az szükséges.

Közös erővel állítottuk helyre a bolygó felszínét, mindazokat a károkat, melyeket a sötét Cabal és csatlósaik hoztak létre, s korábban még nem került sor rá.

A kezünk – a Galaktikus barátaink, valamint a Belső Földi barátaink technológiái – által sorra megfékeztük a folyókat, melyek korábban áradásokat okoztak, helyreállítottuk a kiirtott erdőket új növényzet telepítésével.

A tengerszintet is normalizáltuk. Megfékeztük a földrengéseket, a viharokat lecsillapítottuk.

A vulkánok kitörését elfojtottuk. Többé nem volt szükség a természeti katasztrófákra, hiszen egy szerető, tudatos új emberiség volt születőben, akiknek a feladatuk lett, hogy védelmezzék, szeretetükkel óvják a Földet.

A kijelölt vezetők feladata pedig az lett, hogy soha többé ne engedjék meg, hogy bárki is leigázza a Földet, s az emberiséget.

A vezetők mellett természetesen ott álltak a Tanács tagjai, akik bármikor leválthatták a vezetőt, ha észrevették, hogy ne a bolygó ügyeit szolgálta, vagy az emberek érdekeit.

A Tanács tagjait a nép közül választották, természetesen ők is bármikor visszahívhatók voltak, ha választóik nem voltak velük megelégedve.

Ezekre a választásokra már a Fénykamrából való kijövetel után került sor. Hiszen a Fénykamrákban az emberek megismerték mind a saját, mind a társaik, mind a bolygó, s a Naprendszer történetét, s azt, hogy kik voltak ők, mielőtt a Földre születtek.

Melyik csillagcsaládhoz tartoznak, kik voltak előző életeikben.

Emellett pedig a test is megfiatalodott, genetikai kódok változtak, új csakrák épültek be.

A DNS is megváltozott. Nemcsak a végtagok, de a haj, és a fogak is visszanőttek.

Miután mindezekre fény derült, s frissen, fiatalosan kiléptek a Fénykamrákból, már várták őket a tanítóik, akik elvezették őket egy képzési tréningre, amely 7-10 napig tartott, s ahol többek között azt tanították meg az embereknek, hogyan váljanak Galaktikus polgárokká.

Megtanultak bánni a gondolataikkal, hiszen ezekkel teremteni lehet, s emiatt fontos volt, hogy az eddigi negatív gondolatok helyét pozitívak vegyék át.

Megtanultak bánni a különleges képességeikkel is, amiket szintén a Fénykamrákban kaptak vissza.

Miután mindezeken az élményeken keresztülmentünk, minden ember tökéletesen tisztában volt azzal, kicsoda is valójában, s hogy mi lesz a feladata az Új Földön a Felemelkedés után.

Élményekkel telve érkeztünk el december 21-éig, amit a Maja Naptár, s még jó néhány ősi nép megjósolt, hogy ez egy óriási fordulópont lesz a Föld, az emberiség, a Naprendszer, és az egész Univerzum történetében is.

Mindenki valami csodálatos dologra számított ezen a napon.

Rengeteg prófécia is szólt erről, hallottunk mind világvégéről, pusztításokról, katasztrófákról, egy újabb világháborúról, a népek teljes rabszolgasorsba döntéséről, de mindezek a dolgok semmissé váltak akkor, amikor a sötétség – a Cabal – kiűzetett a bolygóról.

Ekkor már csak 1-2 hónap volt vissza a bűvös napig, de amikor a Fény gyermekei elérték, hogy a Galaktikus testvérek, a Belső Földiek megmutatkozzanak, s megtörténjen az Első Kapcsolatfelvétel is, onnantól kezdve minden szinte pillanatok alatt történt meg. Szinte „varázsszóra” haladtak előre az Események.

A Galaktikusok és a Belső Földiek értették a dolgukat, s bár mi Fénymunkások sokszor kételkedtünk abban, hogy minden embert meg lehet nyerni a Fénynek, a Szeretetnek, ők tudták, hogy előbb-utóbb a bolygó lakossága meghozza a döntést, s a Felemelkedést választja.

S valóban így is lett, ahogy a Fénykamrákból kijöttek, már készen álltak arra, hogy Galaktikus emberré váljanak. Átestek még néhány oktatáson is, amelyen megtanulták, hogyan viselkedik egy 5-ik dimenziós lény.

Így december 21-én minden készen állt ahhoz, hogy felemelkedjünk az 5-ik dimenzióba.

Pontosan ezen a napon nyílt meg egy csodálatosan szép dimenziókapu.

Galaktikus és Belső Földi testvéreink elmagyarázták mindenkinek, hogy csak az léphet át az aranyszínű kapun, akinek tiszta a szíve, a többiek jobb, ha meg sem próbálják, mert azonnal „megsemmisülnek”.

Nem volt szabad sem haragot, dühöt, félelmet, sem egyéb más negatív érzelmet érezni.

Így elsőként mi Fénygyermekek próbáltuk meg az „átkelést” egymás kezét fogva sugárzó mosollyal az ajkunkon.

Miután ezt az akadályt sikerrel vettük, az emberek követve példánkat, kezüket nyújtva egymásnak, hosszú láncot alkotva, Szeretetben egyesülve léptek át a kapun, hogy aztán a túloldalon felbukkanva egy csodálatos új világban találják magukat.

Amikor mindenki „átért”, a Kapu örökre bezárult, s a 3-ik dimenziós Föld megszűnt létezni.

Már csak az emlékeinkben létezett, ott is csak azért, hogy egy nap elmesélhessük az Új Föld gyermekeinek, illetve a Galaxis más bolygóin élő Humanoidoknak, vagy más Életformáknak a mi kalandjainkat, melyeket akkor éltünk át, amikor még ott éltünk.

Az 5-ik dimenziós Föld pontosan úgy nézett ki, ahogy az elmúlt napokban, hetekben átalakítottuk a régi Földet.

Gyönyörűséges Kristály- és Fényvárosok tarkították a Bolygót, melyet Plejádi testvéreink valósítottak meg. A kristálytiszta vizű folyókat és tengereket, tavakat Siriusi fivéreink és nővéreink ajándékozták nekünk.A levegő ózondús tisztaságát Arktúriaiaktól kaptuk, Andromédai barátaink a zöldellő növényzetért voltak felelősek.

Emellett a Galaxisban létező több millió rokoni faj ajándékozott valamit az emberiségnek hálából azért, hogy kivívták a szabadságukat, leszámoltak a sötétség megmaradt képviselőivel, s ezzel nemcsak a Földet, de az egész Galaxist megmentették.

A legnagyobb megtiszteltetés az emberiségnek viszont az volt, hogy feloldották a Földet körülvevő Karantént, s a Bolygó és lakói megbecsült tagjai lettek a Galaktikus Konföderációnak.

A Földön ezzel kezdetét vette az Aranykor, ahol a Galaktikus emberiség békében, bőségben, szeretetben, egészségben, boldogságban, s egységben élte tovább az életét.

A Felemelkedés azonban ezzel még csak elkezdődött, hiszen mindenkinek adott volt a lehetőség, hogy továbbfolytassa útját a magasabb dimenziók felé.

Az 5-ik dimenzió csak a kezdet volt, azonban itt már nem létezett sem betegség, sem öregedés, sem halál. Mindezek a 3-ik dimenziós Földdel együtt megszűntek, már csak az Akasha Krónikában szerepeltek, mint történelem.

Az új Emberiség pedig benépesítette az Új Földet, s élvezte megérdemelt jutalmát.

A Felemelkedés után egy rövid ideig Shamballa Királynője és jómagam is az új Galaktikus Földön maradtunk, élveztük az általunk és barátaink által kivívott Szabadságot és Békét.

Aztán egy nap mindketten úgy döntöttünk, hogy továbbállunk.

Ő visszatért a Belső Földre, Shamballába, míg Én földi szüleimtől és testvéremtől elbúcsúzva, Sananda oldalán az időközben – plejádi segítséggel – megfogant és megszületett lányommal és férjemmel együtt a Plejádok felé vettem az irányt, hogy ott pihenjem ki a földi kalandokat.

Hiszen jól tudtam, hogy újabb bolygók várnak megmentésre, s már alig vártam az újabb kalandokat.

 

VÉGE

 

Pécs, 2012. június 18 – november 2.

kép: Caesarom

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.