Caesar kép

A harmadik nagyi


A nyitott ablakokon belopózik az őszi szél, dagasztja a frissen mosott függönyöket, hogy minél hamarabb bebújhasson a lakásba, mert dolga van, ki kell kergetnie a benti levegőt.

Kicsi ez a tetőtéri lakás, nincs sok dolga, a szobával gyorsan végez, ám a konyhával nehezebben boldogul. A frissen főzött kakaó édes illata minden áron maradni akar, egyre csak ott gőzölög a csészében, a kistányérra készített sütemény mellett, melyet papírszalvéta takar, pedig az nem is meleg.

Egyik kíváncsi szellő lányka fellebbenti a szalvétát, csippent kicsinyt a sütemény édes fahéjas alma illatából, és huss, máris viszi magával a tetőgerinc fölé, hogy lopott kincsével dicsekedhessen a kintieknek. Ma reggel könnyű kilopni a reggeli illatát, mert a háziasszony még a fürdőszobában tollászkodik, mert későn ébredt, még a kávézása is elmarad.

Csengetnek és a tizenéves fiúcska hangos csókolommal köszön, meg sem várja az asszony köszönését, máris veti le a hátizsákját, dzsekijét, felakasztja az előszobai fogasra, alá teszi a sportfelszerelését rejtő táskát, s rohan a konyhába reggelizni. Jó étvággyal majszolja a süteményt, kortyolgatja hozzá a kakaót.
- Most nem is olyan forró, mint tegnap volt. Tetszik tudni, hogy sokkal finomabb így, megfőzve. Anyának soha nincs ideje felforralni a kakaót.
- Reggelizz nyugodtan, Gábriskám, még csak negyed nyolc, van elég időnk.
- Jó, hogy tegnap este gyakoroltuk a fizika példákat. Már értem. Lehet, hogy röpdolgozatot írunk. Egy pilótának tudnia kell a fizikát, muszáj jelest kapnom.

Az asszony csak mosolyog.

Egy éve még orvos akart lenni, utána jogász, most éppen a pilóta tevékenysége érdekli. Az apja jóvoltából esténként a számítógépen repülőgép vezetést gyakorol, megvan hozzá a szimulátora. Gyakran este tízkor még fenn van a neten, s úgy szól rá Skype-on, hogy menj aludni, kisfiam, mert elalszol az iskolában.

- Bizony, és még sok minden mást is tudnod kell.
- Szerencsére Csenge erdei táborban van, így tudunk együtt tanulni.

Ez igaz. A kislány még csak harmadikos. Amint hazaér az iskolából, átöltözik, eszik valamit és fogja a könyveit, idejön tanulni, akkor is, ha otthon az anyja türelmesebb és elnézőbb lenne vele. Pedig sokszor próbálkozik, feszegeti a határokat. Leejti a radírját, majd hosszan keresi, azután éhes lesz, vagy szomjas, esetleg mindkettő, hogy megússza az olvasást, otthon felejti a könyvét. De mindegy, mert ráfarag a sompolygásra, sokkal nehezebb újságot olvasni, vagy sütemény recepteket. A szorzótáblával is kínozható, kap enni is, inni is, de a számolást nem ússza meg.

Most, hogy négy napig az osztályával az erdei iskolában múlatja az időt, a bátyjára is több idő jut. Hetedikesként önállóan tanul, szorgalmas is, csak akkor kell segíteni neki, ha megakad valamiben.

- Köszönöm a reggelit, nagyon finom volt.
- Egészségedre! Menj, mosd meg a kezed, utána indulnunk kell. Készítettem uzsonnát, tedd el.
- Köszönöm, de nem kellett volna.
- Jól jön még az a nagyszünetben.
- A tegnapi is finom volt.
- Na, ugye!

Lefelé menet az asszony megkéri a gyereket, hogy ellenőrizze, becsukta-e rendesen a lakásuk ajtaját.

A kocsiban már be sem kapcsolja a rádiót, mert a kisfiú csacsog. Az elmúlt héten az apja barátnője elfelejti kimosni a gyerek úszónadrágját és a törülközőjét, ami az uszoda öltözőjében derül ki. Gábris, hogy mentse a menthetőt, a bűzlő fürdőnadrágot megpróbálja kimosni, kevés sikerrel.
- Tessék elképzelni, milyen kellemetlen volt. Amikor megkérdeztem Zitát, miért nem mosta ki a ruhámat, azt mondta, hogy apára kimos, mert a párja, de ránk, a gyerekekre, nem köteles az idejét pazarolni. Meg is mondom apának, hogy válasszon, vagy Zita, vagy mi.
- Nem jó ötlet, Gábris. Másként kellene elboronálni a dolgot. Ti is sok borsot törtök a Zita orra alá.
- Megérdemli.
- Arra gondolj, hogy apád párja, nekik szükségük van egymásra. Szeret benneteket az apátok, mindent megkaptok, amit csak akartok.
- Akkor is, menjen el a Zita!

Az asszony nem válaszol, most úgysem tudna semmi okosat mondani, egyébként is kanyarodni kell, innen a második épület az iskola.

- Megérkeztünk. Óvatosan szállj ki, ne szaladj, az iskola megvár. Ne feledd, jövök érted, megyünk az orvoshoz.
- Tudom. Csókolom!

Szemével követi a gyereket, aki még az iskola kapujából integet.
Visszainteget és elindul hazafelé.

Útközben bevásárol a közértben, feladja a csekkeket a postán, megtankol és végre kilenc órára hazaér.

Otthon átöltözik, főz egy kávét, felteszi az ebédet főni, elmosogat és elkezdi vasalni a ruhaneműket. Barátnője szerint nincs a házban más, aki képes kivasalni az ágyneműket is, egyébként is, miért visel olyan ruhaneműt, amit vasalni kell, hiszen nyugdíjasként már nem kell kiöltözni, bármit felvehet. Nem vitatkozik vele, nincs semmi értelme, úgyis csak összevesznének.

Azért, mert a hatodik ikszet tapossák, még lehetnek csinos, ápolt nők, ennyivel tartoznak maguknak. Sanyi is azt mondaná, ha élne szegény, hogy jól áll neki a kosztüm, izgató a nyakán a leheletnyi parfüm.

Szereti a vasalt ruhák illatát, olyan megnyugtató, mintha minden rendben lenne.

Süt a nap, kicsit élesebb a fénye, mint máskor. A hőmérséklet húsz fok alatt van, mégsem fázik, sőt, kipirul.

Dolga van, már nincs egyedül, mert megy a gyerekkel az orvoshoz, utána kettesben megebédelnek, és tanulnak másnapra. Kellemes agytorna visszahozni a negyven évvel ezelőtti időket. Meglepően sok minden visszajön, olyan ismeretek is beugranak, amelyek sokáig ott szunnyadtak szürke agysejtjei mélyén, mint felesleges dolgok a szekrény aljában, amit azért tesz oda, hátha még szükség lesz rájuk, pedig tudja, hogy erre már csekély az esély.

A sors azonban nagy rendező, képes átlépni a racionalitást.

Itt a két csiripiszli, úgy csüggnek rajta, mint gyümölcs a fán, az sem baj, ha néha szigorú velük a tanulás miatt, de egyenrangú partnerük a játékban is, ha kártyáznak, vagy kimennek a parkba labdázni, és engedi őket kibontakozni, együtt sütnek süteményt, hogy a gyerekeknek még a hátuk közepe is kakaós. Játék számukra a tésztagyúrás, nyújtás, a tojással kenegetés és nincs a világon olyan szép torta, amely finomabb lenne a maguk készítette kakaós csigánál.

Csenge búcsúzáskor mindig átöleli, szeretlek, suttogja, és tudja, hogy a kislány tiszta szívből így is gondolja.

Egyszer, amikor kettesben tanulnak és éppen gyümölcsevő szünetet tartanak, felpattan a kislány, odamegy hozzá, komolyan a szemébe néz:
- Kérlek, legyél az én harmadik nagymamám!
Meglepődik, alig tud megszólalni:
- Örömmel leszek a nagymamád, kicsim!

Attól kezdve Csenge gyakran nagyinak szólítja, akkor is, ha ott van velük az anyja és annak az élettársa is. Amikor kap az apjától önálló telefont, szalad az asszonyhoz, hogy írja be a mobiljába a számát:
- De úgy írd be, hogy unoka Csenge!

Két hét múlva Gábris remegő hangon megkérdezi:
- Én is lehetek az unokája? Hiszen a Csenge bátyja vagyok!

Így azután kétszeres örökbefogadott nagymamaként egyre több időt töltenek nála a gyerekek. És elmondanak neki mindent, ami csak kis lelküket zaklatja.

Márpedig abból van éppen elég.

Hetes vetésforgóban élnek, az anyánál és az élettársánál vannak a gyerekek egy hétig, majd ugyanannyi időt töltenek az apjuknál és annak barátnőjénél. Az igazi nagymamáknál is gyakran megfordulnak, ha az ügyeletes szülő nem ér rá, ám hiába a nagy szeretet és trakta, a bezzeg anyád, bezzeg apád kezdetű mondatok miatt bezáródnak, mint a kagylók, melyek az igazgyöngyöt, a szüleik iránti szeretetüket, védik.

Ideje indulni, mert kettőig lesz a gyerek bőrgyógyász orvos, akinek meg kell mutatni a gyerek homlokán nőtt szemölcsöt.

A rendelőben fél kettőkor már nincs egyetlen beteg sem.
Aggódik az asszony, hogy ott legyen még az orvos.
Negyedóra várakozás után kinéz a nővér:
- Ide várnak, asszonyom?
- Igen – válaszolja, mégsem mondhatja, hogy csak időtöltés miatt üldögélnek az orvosi rendelőben.

Morcos az orvos, péntek délután rendszerint sikerül hamarabb lelépni, de ebben most megakadályozzuk.

Gumikesztyűt húz, úgy vizsgálja Gábrist.
- Milyen betegségei voltak a gyereknek? – fordul hozzám.
Erre nem tudok válaszolni, de Gábris máris mondja:
- Engem tessék kérdezni, nagyi nem tudhatja, csak egy éve a fogadott nagymamám.
Sorolja a gyerek, bokaficam, megrándult a csukló, s további, kisebb sportsérülés, miután sportiskolába jár.

Morcos orvos receptet ír, kenőcsöt, egy hónap múlva ismét látni szeretné.

Igyekeznek haza a kenőccsel, annál is inkább, mert az iskolai ebéd után éhes a gyerek. Mire megterít, megérkezik az édesanyja, velük ebédel.
Gábris részletesen elmeséli az orvosnál történteket.
- Köszönöm, hogy Gábrist elvitted a bőrgyógyászhoz! Látod, a volt anyósom orvos, és hónapok óta nem képes egyik kollégájához elvinni a gyereket!
- Még jó, hogy van egy harmadik nagymamánk is!

A háziasszony elmegy kezet mosni.
- Gyere, kisfiam, mosd meg az arcod, utána kipróbáljuk a kenőcsöt.
Szalad Gábris, ha már a nagyi mondja.

A háziasszony kinéz az ablakon.

Sötétedik. Szemerkél az eső.

Silabizálja a kenőcs leírását. Egy hónap alatt eltünteti a futó szemölcsöt.
- Holnap hazajön Csenge. Nagyi, sütünk neki palacsintát?
- Persze, hogy sütünk.

A kenőcs illata irritálja, könny szökik a szemébe és facsarja az orrát.

Odamegy az ablakhoz és mélyeket lélegzik az esőillatú levegőből.