Meglepetés desszert
(az ÜNNEPI EBÉD folytatása)
Lehet, hogy a világot megrengeti a recesszió, ám Dr. Gacsal Nándorral hihetetlen sebességgel fut a szekér. Irodáját napról napra újabb megbízásokkal keresik fel, mondhatnók, hogy kézről kézre adják a névjegyét, mint olyan sikeres ügyvédét, aki minden ügyet sikerre visz, legyen az polgári per, gazdasági vita vagy éppen büntetőügy. Három ügyvédet és két ügyvédbojtárt is alkalmaz. A hatalmas előtérben egymás mellett ülnek az ügyfelek, a gyerektartást perlő elvált feleségek, a ki nem fizetett vállalkozók és a szabadlábon védekező kisebb-nagyobb bűnözők. Valamennyien hasonlítanak egymásra, mert jól öltözöttek, zsebükben milliók lapulnak, s ha mosolyognak, vakító fehér fogsoruk fogpaszta reklámnak is elkelnének.
Maga Gacsal úr csak a kezdet és a vég, mert az ügyfelek kikérdezése, az ügyek felvállalása, a tiszteletdíj megállapítása és beszedése az a tevékenység, amelyet nem enged ki a kezéből, ám az összes többit, azaz az érdemi munkát, a munkatársai végzik. Az egyszerű rutin munkákat, így a szerződéskötéseket, megállapodásokat, fizetési meghagyásokat, cégalapításokat átpasszolja a város egyetlen közjegyzői irodájának, amely a hagyatéki ügyek mellett ezekből profitál a legtöbbet.  Ellentételezésként, áttételeken keresztül, informálják Gacsalt arról, hogy ki kicsoda a megyében, mekkora valós és latens gazdasági és politikai kapcsolatokkal rendelkeznek, és azok mire használhatók.
Az is nyílt titok, hogy szereti kézben tartani a dolgokat, s jó bűvész módjára a legnehezebb helyzetekben is képes galambot elővarázsolni a cilinderjéből, vagy éppen ártatlan szemmel eltüntetni a legnyilvánvalóbb bizonyítékokat is.
A kihívások érdeklik, élvezi az ártatlan hógolyóból keletkezett lavinák kezelését, és nem utolsó sorban képes bebizonyítani a legfeketébb négerről is, hogy bőre fehérebb az albínóénál is.  
Egyenletesen hízik a svájci bankbetétje, ennek ellenére még most is a háromszobás társasházi lakásában lakik, és a régi Volvójával jár. Egyetlen lányának és hat hónapos unokájának biztosítja a megélhetését a következő száz évre. Kell ennél több?
Fél éve pénz helyett jól menő vállalkozások üzletrészét is elfogadja fizetségként. Jó szórakozás számára tulajdonosként belelátni a cégek pénzügyi machinációiba. Két hete azon töri a fejét, hogy a vagyonrészek kezelésére összehoz egy céget, csak találjon végre egy megfelelő embert.
Fizetésemelés és jutalom helyett szívesebben ad ajándékot a beosztottjainak.  Például lecseréli az alig néhány hónapos laptopját, a régit leselejtezi és neki adja a három gyerekes bejárónőjének, aki végtelenül hálás érte, pedig évek óta nem emeli a fizetését, holott mindketten tudják, hogy Katinka megérdemelné a magasabb keresetet.
De minek szórja a pénzét, ha amúgy is szorgalmasan dolgozik a fiatalasszony, akitől nem tud olyat kérni, amit nem teljesítene. Hiába, nem terem munkahely, mint gyümölcs a fán.
Mit nem adna, ha legalább egyszer összegyűrhetné vele a lepedőt! Nincsenek különösebb erkölcsi aggályai, ám hogyan venné ki magát, ha kiderülne, hogy ebbéli tehetségének fitogtatásához a kék kis pirulák beszedése vezet.  Rajta nevetne az egész város, mit az egész város, az egész megye!
Katinka három éve rendes bejelentett munkavállaló a heti egyszeri bejárónői státusa helyett. Kipendült a fiatalasszony, egyre csinosabban öltözik, és úgy főz, hogy a keze alól kikerülő ételek íze szinte azonos a gyerekkori emlékeiből felsejlőkkel. A külseje mellett mentalitása is más, szinte egyenrangú félként kezeli az ügyvédet, aki ezt annak tudja be, hogy a munkaszerződés megkötése óta keresztnevükön szólítják egymást, bár szigorúan magázódnak.
A fiatalasszony hatvan kilométerről, vonattal jár dolgozni, s legkésőbb az ötórással már indul haza, bármennyi legyen is az aznapi munkája. Ez nem meglepetés. Nándi azon morfondírozik, hogy mikortól kapja folyamatosan a tanácsokat Katinkától az ügyvédi iroda apró-cseprő üzemeltetési ügyeinek racionalizálására, melynek eredményeként fél év alatt megspórolhatott félmillió forintot, melyhez hozzájön a bejárat mellé telepített büfé hasznának húsz százaléka is, nem beszélve arról, hogy az irodai dolgozóknak nincs indokuk munkaidőben kimenni a közértbe, vagy a szomszédos utcában lévő önkiszolgáló étterembe, ha éppen megéheznek, vagy innának egy igazi, erős kávét. A várakozóknak is jobban telik az idő ízletes, magyaros szendvicsek majszolása közben.
Besüt az őszi nap az ablakon. Nándi felpattan a robosztus antik íróasztala mellől, felszalad a galériára, kinyitja az ablak felső részét és rágyújt. Rajta kívül senki sem dohányozhat, még a személyes vendégeinek sem engedi a füstölést. Jómaga is kerüli a cigarettát, az olyan snassz. A méregdrága kézzel sodort szivar az igazi. Aki ilyet szív, arról fürdőgatyásan is látni, hogy gazdag úriember. Igaz, ami igaz, ezen még nagyanyja is jót nevetne, ha élne szegény, és a kapuja melletti pletykapadon kitárgyalná a szomszédasszonnyal, lám, a libalegeltető mezítlábas unokájából milyen gazdag szivarozó úriember lett.
Megkeseredik az illatos szivarfüst.
Egyszer megírja az emlékiratait, valahol a Kanári szigeteken, koktélszürcsölgetés közben nyilatkozgat a világsajtó képviselőinek, hogyan lett milliárdos a mezítlábas libapásztor gyerekből.
De ahhoz, hogy igaz legyen a történet, szorgos hangya módjára össze kellene gyűjtenie még egy fél milliárdot. Minek? Semmi értelme.
Sokkal jobban örülne az időnként jelentkező mellkasi szúró fájdalmak elmaradásának, és a spontán erekciónak.
A szivar nagy átka, hogy élvezete időt igényel és türelmet. Neki azonban egyikből sincs elég.
Elnyomja a negyedéig égett barna sodrást. Ideje dolgozni.
Reccsen léptei alatt a lépcső. Fogynia kellene, de Katinka finom főztje mellett lehetetlen, melyről képtelen lenne lemondani.
Három irattartó várja az asztalán. Semmi kedve kinyitni. Egyre csak arra gondol, hogy ma este töltött paprika várja.
Összeszalad szájában a nyál, és kötelességtudata elillan, mint zivatarban a gyertyaláng.
Felkapja a zakóját és kiviharzik az utcára. Titkárnője, a szikár nagymamakorú vénlány, rosszallóan néz utána. Sóhajt egy nagyot és felveszi a telefont. Lemondja az első két ügyfelet, mert főnöke délig nem kerül elő.

Szüksége van Létay Jani társaságára! Megnyugtatja volt iskolatársának higgadtsága, s kaján humora, amellyel gyakorta fején találja a szöget, anélkül, hogy tudná, min rágódik szívbéli barátja.
Az utcán bebújik zakója alá az őszi szél, mintha jómaga is fázna. Az már biztos, hogy meghívja Janit egy italra a sarki presszóba. Nem is kellene bemenni a szerkesztőségbe, csak rászólni mobilon, s Jani csapot-papot hagyva két percen belül mellette támasztaná a kocsmapultot.
Létay Jani végzettségét tekintve közgazdász, s ezt nem tudja letagadni, nem is akarja. A szakmájában egyetlen napot sem dolgozik, mert elkapja a hév, és újságíróként harminc éve keresi az igazságot, oly sikeresen, hogy állandóan fejbe vágják, hol innen, hol meg onnan, mert rendszeresen rálép valaki tyúkszemére. Megfenyegetik többször is, hogy kinyírják a családjával együtt, elválik hát a feleségétől, kétutcányira költözik. Megjelenése slampossá válik, ez egyben a védjegye is lesz. A megyei napilapok szerkesztőségében nem találni párját, persze, a saját lapja kivételével egy főszerkesztő sem szeretné munkatársának tudni.
-    Szép jó reggelt a dolgozóknak! – köszön hangosan már az ajtóból Gacsal Nándi
Belépője megteszi a hatást, mindenki felkapja a fejét és visszaköszön, vagy bólint, kivéve Létayt, aki reggelije elfogyasztására koncentrál, nem, mintha nagy élvezet lenne tíz deka párizsit magába tömni két kiflivel.
-    Nagy szarban lehetsz, Gacsal, ha már reggelizni sem hagysz! – morogja maga elé, elég hangosan ahhoz, hogy meghallja a barátja is, majd laza mozdulattal az asztalfiókba dobja szendvicsének maradékát és körülményesen feláll. – Fordulj, indulj kifelé.
A presszóban csak a pultos lány szorgoskodik, vendég nincs.
-    Jó reggelt, uraim! A szokásos lesz? Mindjárt viszem.
Öt perc múlva a két férfi előtt ott gőzölög a kávé, mellette egy deci kristályvíz, és az egyensúly kedvéért ugyanannyi konyak. Ez utóbbi felszívódását segítendő, négy mosolygós, nagy tepertős pogácsát is kapnak, melyek frissek, lévén, hogy a szomszéd pékség reggeli sütéséből kerülnek az asztalra.
-    Szép szeretőm is volt nékem, de az olyan volt, de az olyan volt, ha egy nap nem láttuk egymást, mindjárt beteg volt…- dúdolgat Jani, miközben beletölti kávéjába a konyakot, fokozandó a fekete áldásos hatását.
Nándi nem reagál, falja a pogácsát, egyiket a másik után, igaz, arcán árnyék suhan át, mert barátja újabb nótát dudorászik:
Látod édesanyám, kedves édesanyám, mért szültél a világra
Dobtál volna inkább, inkább dobtál volna a zavaros Tiszába
Tisza vize vitt volna a jeges Dunába,
Hogy ne lettem volna, sose lettem volna senki megunt babája.

-    Bökd ki Jani, mi van a begyedben! Már megint Barbara fújja a passzát szelet?
-    Ahogyan mondod, kedves barátom.
A pultos lány óhatatlanul is hallja beszélgetésüket. Persze, Gacsal úr barátnője, Barbara, nem bírja megemészteni, hogy nem lesz soha az ügyvéd felesége. Állítólag a hagyományos asszonyi szerepre alkalmatlan, a házimunka és a sütés-főzés nem szerepel a tevékenységei között.  Állítólag Gacsal úr a bejárónőjét választja, aki nagyon jól főz.
-    Nincs jelentősége, nekem mű nő nem kell.
-    Nono, Nándi, volt idő, amikor kellett, úgy viselted, mint díszzsebkendőt a zakódon…
-    Neked is tetszett, ha jól emlékszem.
-    Szép az, ami érdek nélkül tetszik.
-    Miért citálod éhgyomorra szegény Immanuel Kantot?
-    Miért ne! Hallgasd csak, barátom:
Lyukas az istállóm teteje,
kilopták a lovam belőle.
Kilopták a lovam, a sárga csikót,
nem az a szeretőm, aki vót.
-    Barbara szerint a te nótád, Nándikám:
Nékem olyan asszony kell,
Ha beteg is keljen fel.
Keljen fel és főzze meg a vacsorát,
Vacsorával várja haza az urát.
A pultos lány elveszti a beszélgetés fonalát, mert dolga akad. Népesebb társaság tér be, akik éhesek és szomjúhoznak.
Jani abbahagyja a halk nótázást, végre csörög a pultos az evőeszközökkel, csenget a mikró, forr a teavíz, már nem hallhat semmit a beszélgetésükből és Jani dudorászásán sem kell a fejét törnie, hogyan is van a nóta szövege.
Szerencsére Nándi ismeri azokat, és egészen pontosan érti üzenetüket. Barbarában, a feltűnően csinos jogi doktorban, végre tudatosul, hogy nem veszi feleségül, azért azt híreszteli, hogy a bejárónője egyben a szeretője, aki háromgyermekes asszonyként a kulináris élvezetekkel csábítja el munkáltatóját. Ebből semmi sem igaz, egyszerűen nem akar Barbarából egy újabb Gacsalnét csinálni, aki valóságos vadmacska az ágyban, ám sem kedve, sem szándéka nincs a háziasszonyi teendőkhöz.
-    Tanult barátom, az csiripelik a verebek, hogy egy vagyonkezelő cég vezetője az legyen, aki pontosan tudja, hol húzódik a törvényesség határa, akinek e vonal mentén a maratoni futás meg sem kottyan. Ismerek egy ilyen pasit, aki ráadásul tud vigyázni a seggére. Húsz éve nem vetődött árnyékra. Igazi Rottweiler. Keménykezű gazdának való.  Itt a névjegye. No, megyek, nekem nincs jól menő ügyvédi irodám, két kezemmel keresem a kenyerem. Mégse lelem.
Létay körülményesen feláll, hátba veregeti Gacsalt, és kifelé menet a pultnál kér egy csomag cigarettát:
-    Írja csak a számlához, a barátom fizet.
Barátja távozása után Nándi kéri a számlát, fizet, majd visszasétál az irodájához, de nem megy be, hanem hazasétál. Katinka valószínűleg vásárol, ezért zavartalanul beállíthatja lakásában a kamerákat, és a rejtett mikrofont az ebédlő megfelelő pontjára helyezi, ahonnan minden hangot lehet rögzíteni. Banknál bérelt széfjében tíz felvételt őriz, így érzi magát biztonságban.
Délben ér vissza az ügyvédi irodába, odadobja a titkárnő asztalára a névjegyet, hogy hívja meg vacsorára az illetőt, a saját lakásában akarja vendégül látni, majd hívja fel Katinkát, és kapcsolja be hozzá.
 A három irattartó változatlanul ott szunnyad az íróasztalán.
Nekilát a munkának, mert tudja, hogy a délelőtti megbeszéléseket is be kell suvasztani még a mai napra, ráadásul két nap múlva tárgyalásuk lesz és fel kell készíteni ifjú kollégáját, akit szándéka szerint bedob a mélyvízbe. Legfeljebb elvesztik a pert, fellebbeznek és másodfokon megnyerik. Tud fizetni megbízójuk, még jól is jönne, ha kicsit ráijesztenének az elsőfokú ítélettel.
-    Főnök, kapcsolom Katinkát!
Lehet, hogy ma nem is lesz töltött paprika, mert a vendége esetleg nem szereti.
-    Csókolom a kezed, Katinkám!  Kérlek, két személyre készíts vacsorát, mert vendégem érkezik. Üzleti megbeszélés lesz, ahhoz nem illik a töltött paprika. Hogy mit szeret a vendégem? Fogalmam sincs, ahogyan a nevére sem emlékszem. Majd visszakapcsollak a titkárságra és megmondják a pasi nevét. Még egy dolgot kérek. Légy szíves maradj itt, felszolgálod a vacsorát, és legkésőbb hétkor hazavitetlek Somlóval.
Somló kiváló és lelkes sofőr, gyorsan, mégis biztonságosan vezet, ám ügyvédbojtárként éppen abban van hiátusa, amely szakmájának alapja, azaz az ügyek hátterének pontos felderítése és a tárgyalásra való alapos felkészülés, melyeket briliáns eszével és szónoki képességével kompenzál.
Kivételesen nem bánja Katinka a túlórázást, mert éppen egy hete náluk vendégeskedik a férje húga, szeretett sógornője, lelkesen kényeztetve a bátyját és az unokaöccseit, így anyaként és részben feleségként is tehermentesíti a házi teendők alól. Számára ez felüdülés, hiszen nagyanyja halála óta neki már nincs egyetlen családtagja sem, és a Kálmánnal kötött házassága alatt Magda, sógornő helyett, nővérének tekinti magát. Tudja jól, hogy Katinkára nagy teher nehezedik, hiszen egyedüli kereső a családban, amióta bátyja munkahelyi balesete miatt fél kézzel kénytelen élni, és a három fiú felnevelése embert próbáló feladat.
Nánditól tavaly jutalomként megkapja az érintős mobilt, így a régit a férjénél hagyja, hogy tudjanak kommunikálni. Felhívja Kálmánt a túlóra miatt. Nevet a férje, rendben van, szívem, Magda egész nap szorgoskodik, már a vacsora is kész, vadas lesz zsemlegombóccal.
Ideje összeállítani a menüt, hogy legkésőbb kettőkor már a tűzhelyen főjenek, süljenek az ételek.
Felhívja Nándi titkárnőjét, aki azonnal diktálja a vendég nevét és telefonszámát, Komáromi Savanya Sándor, és harmincas mobilszám.
Lehet, hogy távoli rokon az illető, hiszen Katinka vezetékneve is Savanya, amely elég ritka vezetéknév.
Felhívja a számot:
-    Jó napot kívánok! Kovács Kálmánné vagyok, Dr. Gacsal Nándor ügyvéd úr asszisztense. A ma esti vacsora miatt keresem, hogy megkérdezzem, milyen kívánsága lenne a menüt illetően.
-    Kezeit csókolom! Örvendek! – jön a válasz és a fiatalasszony ereiben fergeteges száguldásba kezd a vér.
Ezt a mély, negédes, dörmögő hang okozza, melyet valaha oly sokszor hall: eredj, Katinka, szedj gilisztát a kertben, horgászni akarok!
-    Mindegy, hölgyem, csak hús legyen! Nem is tudtam, hogy ilyen figyelmes az ügyvéd úr!
-    Köszönöm, uram, viszontlátásra!
Katinka kimegy a fürdőszobába és percekig mossa kezéről a láthatatlan szennyeződést, amely keresztüljöhet akár a telefonon is.
Fel a fejjel, Katinka, biztatja magát, majd a konyhában eszeveszett gyorsasággal hatalmas rendetlenséget csinál. Előételnek bacon szalonnába tekert csirkemájat készít, főételnek kétszemélyes tálra gondol, melyen a rántott gombafejek és karfiol rózsák fogják közre a cigánypecsenyéket és a pirosra sütött oldalasokat, melyekhez garnírung párolt rizs és szalma krumpli lesz. Majonézt és vágott vegyes savanyút is kerül az asztalra.
Hanem a desszert, az bizony eléggé munkás. A marcipánnal és az ételszínezékkel ügyesen bánik, a piskóta alapot sem nagy kunszt elkészíteni.
Öt óra előtt tíz perccel Nándi már zuhanyozik. Nem tudja mire vélni, hogy Katinka nem kerül elő a konyhából, pedig hallania kell, amint nyitja az ajtót és hangosan köszönti.
Éppen annyi ideje van, hogy felöltözzön, máris megszólal a csengő, megérkezik a vendége. Még egyszer megszólal a csengő, immár eléggé erőszakosan, úgy tűnik, Katinka nem megy ajtót nyitni, magának kell betessékelnie vendégét.
Hatvan év körüli, testes, apró, ravasz szemű férfi a vendége, akin kifogástalan öltöny feszül, mégis ellentmondásosnak tűnik a megjelenése. Bemutatkoznak egymásnak. Kézfogásuk erőteljes, mint azoké, akikből nem hiányzik a magabiztosság, és pontosan tudják, mit akarnak.
Savanya Ararát konyakot hoz vendéglátójának és szinte folyamatosan beszél, abszolút semleges témákról.
Nándi hallgatja, és lassan összeáll a kép, milyen ember is a vendége. Kedvesen mosolyog, néha közbevet egy fél mondatot, s szorgalmasan töltögeti a whyskit.
Végre talál a szóáradatban egy fél mondatot, melybe belekapaszkodhat és áthívja vendégét a könyvtárszobába, megmutatandó egyetlen afrikai vadászaton szerzett trófeája.
Mire visszajönnek, a szépen terített vacsora asztal roskadozik az ételektől. Bizonyára azért nem mutatkozik Katinka, mert nincs kellően öltözve, gondolja Nándi, lám, milyen figyelmes. Egy hónappal ezelőtt a könyvelője tanácsára átsorolja asszisztensnek, amely úgy tűnik, jót tesz a fiatalasszony lelkének.
Vacsora közben kiderül, hogy Savanya pontosan az a Rottweiler típusú ember, akit Létay Jani körvonalazott, kemény kézzel kell tartani, jól kell lakatni és a sarokházat képes elhúzni a helyéről. Udvariassága, választékos szófordulatai ellenére,  Nándiban bekapcsol a vészfék, hogy ne mondjon homályos kilátásoknál többet arról, milyen cég vezetéséhez keres megfelelő embert. Mesélteti vendégét, aki boldogan dicsekszik, mint jár túl a főnökei és az adóhatóság eszén, hogyan marad tiszta a keze, miközben cége követeléseit kegyetlen módon maradéktalanul behajtja.
A desszert előtt kimennek a könyvtárszobából nyíló erkélyre dohányozni. Savanya szeme kigúvad Nándi kubai szivarja láttán, s azonnal zsebre teszi saját cigarettáját.
Megcsörren az ügyvéd mobilja, elnézést kér vendégétől és visszamegy a lakásba, lebonyolítandóa beszélgetést.
Somló telefonál, hogy a ház előtt áll a kocsival, bármikor elindulhat Katinka.
A vacsora asztalon immár újra rend honol. Közepén ott a desszert, a tálalóedényen letakarva, két új teríték között.
-    Katinka, - siet ki a konyhába, - elmehet haza, már lenn várja Somló a kocsiban.
Megrebben a fiatalasszony szeme, ahogyan akkor teszi, ha nagy ritkán zavarban van.
-    Viszlát, Nándi! Holnap találkozunk.
Vendége társaságában az erkélyről nézi, mint száll be a kocsiba Katinka.
-    Csinos fiatalasszony. Csak nem a barátnője?
-    Á, sajnos csak az asszisztensem. Egyébként valóban nagyon csinos. Vidéken lakik. Nem is gondolná, hogy három fiú édesanyja. A vacsorát is ő készítette.
-    Gacsal úr, magának nincs családja?
-    Elváltam, már húsz éve. A lányom tavaly megajándékozott egy gyönyörű unokával. Ha azt kérdezi, egyedül élek-e, akkor a válaszom igen. Savanya úr is egyedül él?
-    Á, nem bírom én a magányt. Öt éves a kisfiam, harminc a feleségem.
-    Későn nősült.
-    Későn. De mentségemre szolgáljon, hogy negyedszer próbálkoztam.
-    Jöjjön, hűvösödik és vár ránk a desszert.
Savanya siet befelé, reméli, hogy a desszert rétes lesz, vagy valami hasonló sütemény. Mohón figyeli, mint veszi a desszertről a fedelet a házigazda, és szinte felemelkedik ültéből, úgy nézi, mi kerül elő a fedél alól.
Kerek piskóta alapon kékszínű krém, rajta zöld és sárga marcipán falevelek, közepén egy hatalmas, vastag hullámzó testű, szintén marcipánból készült gilisztával, szájában csokiból készült horoggal.
Nándi elneveti magát.
-    Úgy látom, ezt jól kifogtuk! Vicces kedvű az asszisztensem, de illatát tekintve biztos vagyok benne, hogy nagyon finom lesz a desszert. Mi a baj, Savanya úr? Nehogy rosszul legyen nekem, inkább igyon egy pohár konyakot!
Iszik, kettőt is, de arca sápadtsága mit sem változik.
-    Az unokám születését Katinka gólya tortával köszöntötte. Csőrében abroszba kötött csecsemőt tartott. A vejemmel kettesben még aznap este megettük. Egy szem morzsa sem maradt belőle. Így lesz ez most is. Adja a tányérját, kóstoljuk meg a kukacot!
Ám Savanya szeme előtt mozogni kezd a hatalmas kukac, majd szétesik, és tucatnyi vékony giliszta szeli a torta kék krémjét. Kirohan a mosdóba, liluló fejjel kiadja magából a vacsorát.
A WC mögül előbújik egy ötéves, félénk, szőke kislány, akinek remeg a szája széle, amint átnyújtja neki a pasztás dobozba gyűjtött gilisztákat:
-    Neked szedtem.  Szeretlek, Apa.
Nándi jóízűen falatozza a desszertet, szed még egy adagot, annak is már a felénél jár, amikor az órára néz. Vendége tíz perce nem kerül elő. Utána megy.
Percek alatt megérkezik a szirénázó mentő. Szélütés.
Dr. Gacsal Nándor, a híres, hírhedett, felkapott ügyvéd, fél óra múlva a kórház kertjéből felhívja asszisztensét és ordítva leszidja a desszert miatt.
Mikor kifullad és maga is kapkodja a levegőt, megszólal a fiatalasszony a vonal túlsó végén.
-    Nem magának szólt, Nándi. Hanem az apámnak, aki anyám halála után leadott anyai nagyanyámnak, mint egy feleslegessé vált csomagot. Ennek harminc éve. Azóta ma láttam először. Nyugodjon le, Gacsal úr. Holnap kilépek a cégtől.
-    Majd akkor lép ki, Kovácsné, ha én megengedem! December 31-ig tart a szerződése!
Somló lehúzódik a kocsival az út szélére és leállítja a motort.
-    Gyere, Katinka, szálljunk ki pár percre. Nyugodj meg, Gacsal egy gátlástalan féreg. Az ügyvédi szakvizsgámból még egy tárgy van hátra. Azt is leteszem a jövő hónapban. Január 1-től betársulok a nagybátyám füredi ügyvédi irodájába, és magammal viszlek. Csak addig bírd ki, mert képes lenne beperelni téged szerződésszegésért. Imádom a humorodat! Azt azért megnéztem volna, milyen képet vágtak az urak a gilisztádhoz!
Kálmán észreveszi felesége sápadtságát, szeme pirosságát. Csak nem sírt valamiért? Kimondatlan kérdésére Somló adja meg a választ:
-    Kálmán bátyám, megbocsáss, elkövettem egy nagy hibát. Huzatot csináltam a kocsiban, és miután eléggé felvertem az út porát, tele ment vele szemünk, szánk.
-    Köszönöm, hogy hazahoztad a feleségemet. Vonattal csak éjfélre ért volna haza. Gyere beljebb, vacsorázz velünk. Vadast főzött a húgom.
-    Nem akarlak zavarni benneteket.
-    Örülnék, ha bejönnél. Ritka madár felénk a vendég. A gyerekek már ágyban vannak.
Vacsora után a nők elvonulnak mosogatni. Magára marad a két férfi.
Pukkadásig jól lakottan Somlónak semmi kedve útnak indulni.
-    Tudod mit, ifjú barátom, igyunk egy pohár bort. Szólok az asszonyoknak, hogy rendezzék át a terepet, itt alszol és reggel együtt mentek dolgozni Katinkával. Rendben?
-    Köszönöm, Kálmán bátyám.
A konyhába menet Kálmán bekapcsolja a televíziót, melyben a megyei televízió magazin műsora pereg.
Egy perc sem telik el, kezében két pohárral, hóna alatt egy üveg borral visszatér, és Somló segítségével felbontják a bort.
Somlónak természetes, hogy Kálmán bal karja hiányzik. Úgy tekintenek egymásra, mint évtizedes barátok.
Koccintanak, alig isznak egy kortyot, a televízióban a megyei kórház homlokzatát mutatják.
-    Szélütéssel a megyei kórházba szállították Komáromi Savanya Sándort, a cégfelszámolásokról elhíresült vállalkozót, aki rosszul lett a Gacsal Nándor ismert ügyvédnél elköltött üzleti vacsorán. Az eddigi vizsgálatok alapján kiderült, hogy Komári rendszeres orvosi kezelés alatt áll, és agyérgörcse nincs összefüggésben a vacsorára fogyasztott ételekkel. Annál inkább izgalmas kérdés, vajon milyen üzleti kapcsolat fűzi össze a megye üzleti éltének két markáns szereplőjét. Neve elhallgatását kérő informátorunk szerint, Gacsalnak újságíró barátja ajánlotta figyelmébe Komáromit, mint a cégrészesedéseinek potenciális kezelőjét. Feltehetően erről tárgyaltak a balul sikerült üzleti vacsorán.
Kikapcsolja Kálmán a televíziót.
-    Jó ügyvéd leszel, Somló, ártatlan képpel hazudsz, mint a vízfolyás. Ki a farbával, mi történt?
A fiatalember magabiztossága elpárolog, és megszeppent kisfiúként elmeséli a desszert történetét.
Kálmán figyelmesen hallgatja. Végül megjegyzi:
-    Nem tudtad, hogy Katinka érettségi után cukrász szakmát tanult? Ráadásul kis feleségem memóriája is kiváló. Azzal fogadta, amivel harminc éve eltűnt az apja.
Nyílik az ajtó, s a konyhából két tálca frissen sült pogácsával érkezik a két asszony. Krumplissal és tepertőssel.
-    Hoztunk borkorcsolyát, hátha minket is megkínáltok! – bazsalyog sejtelmesen Katinka.
-    Egyetek, mert szükség lesz a tiszta fejetekre! Eladom a városi lakásomat, veszek itt egy kisebb házat és a különbözetből nyitunk Katinkával egy cukrászdát Füreden. Somlókám, te leszel a jogi képviselőnk. Azonnal kapsz két megbízást, céget kell alapítani és megszabadítani Katinkát Gacsaltól.
Kálmán kajánul vigyorog a lányokra:
-    Úgy legyen. Erre koccintsunk, csak elébb hozzatok magatoknak poharat! Nekem tele van az egyetlen kezem!
Átkarolja feleségét és puszit ad a homlokára:
-    Te kis gilisztakirálynő! A jövő hónapban kapok a leadott nyulak után kétszázezer forint minőségi felárat. Azt is beteheted a vállalkozásba!