Admin fotó

Katinka, a valaha szép arcú, vékony alkatú fiatalasszony szeme sarkába új ránc fészkeli be magát a beletörődéstől, hogy közmunkásként kénytelen a település egyetlen általános iskolája előtti parkban virágokat ültetni, így a szünetekben gyerekei láthatják, mint hajladozik a száraz föld felett. Bartáné, a párja, ötven körüli keserű asszony, aki a gereblyére támaszkodva naphosszat szitkozódik, ahelyett, hogy akár egy fűszálat is keresztbe tenne.
Hiába kérleli a felügyelőt, hogy tegye át másik munkára, akár szemét gyűjtésre, a Tisza partra, csak ne itt legyen, az iskola előtt, mert a gyerekei minden szünetben láthatják, mennyit kell vesződnie a megélhetésre sem elég havi nettó harminchatezerért. Szigorú, de emberséges a felügyelő, hiszen megengedi Katinkának a szerdánkénti távollétet, melyet utólag majd ledolgozhat.
Férje négy éve rokkant, a sertéstelepen egyik éjszakai műszakban bekapja kezét a daráló és könyékig amputálni kell a karját. A nyolc, tíz és tizenhárom éves fiaikat fel kell nevelni, nem kérdés, hogy mindketten dolgoznának, ha lenne mit. Munkahely nincs, napszámosnak meg nem fogad fel senki félkezűt, nőt meg egyáltalán nem. Gondolnak egy nagyot, a félretett pénzükön vesznek nyolc választási malacot, ötven csirkét és harminc kacsát, majd abból kiárulják az elköltött tartalékot, a többi haszonból meg növelik a gazdaságot. A fiúk is segítenek, amiben csak tudnak, mégis befullad a befektetés, mert nem tudják megfizetni a magas takarmány árakat.
Kálmán kétségbe esik, már az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejében, amikor a városban lakó sógornőjük azzal az ötlettel jön, hogy Katinka vállaljon takarítást a megyeszékhelyen, lakik ott épp elég agglegény, Kálmán meg tenyészthetne nyulakat, annak jó a felvásárlási ára, ahhoz adnának az indulásként tenyészállatokat, meg egy havi takarmányt is.
A munkanélküli segély, a rokkantsági járadék éppen arra elég, hogy minden nap étel kerüljön az ötfős család asztalára, ám a rezsi költségekre, meg a fiúk iskoláztatására, ruházatára már nem telik, azokat a takarítás bevételéből, meg a nyúltenyésztés sovány hasznából kell fedezni.
Gyengék ezek a virágpalánták, mert az önkormányzat az alpolgármester feleségétől veszi, jó pénzért, igaz, azokat adják el a községnek, amit a városi piacról visszahoznak.
Katinka nem szereti a felesleges, haszontalan munkát, ezért a tanórák alatt bemegy az iskolába és a gondok engedélyével kannában hordja a vizet az elültetett palántákra, hadd kapjanak lábra, hátha megmaradnak. Élednek is az éltető víz hatására.
Szerdán és szombaton takarítani jár, amikor két-két lakást kell rendbe tenni, az egyik szerdainál még főznie is kell, míg a szombat délutáninál meg az ő dolga a mosás és a vasalás is.
Ma péntek van, egy órakor végez, és siet haza, főzni, két napra, mert reggel a hetes vonattal indul a városba.
A kertben szedetlen a fejtőbab, reggel meghagyja Kálmánnak, hogy kapjon össze egy főzetre valót, másodiknak meg lekváros gombócot készít, azt nagyon szeretik a gyerekek.
Vasárnap ünnepi ebédet kellene főznie, mert Gáborka tizenharmadik születésnapja lesz, meg tortát is süthetne, ahhoz van tojás, de lekvárral mégsem töltheti meg.
Ötezer forint lapul otthon a dobozban, melyben a pénzt tartják, abból ezernégyszázkilencven forint a vonatjegy a városba, ugyanannyi vissza, a maradékból egy hétig kell megélnie ötödmagával.
Ebből nem lesz ünnepi ebéd, torta sem, ajándékra pedig gondolni sem lehet.
A nyulaknak is venni kell egy zsák tápot, az is kétezer forint. A tíz anyanyúlból hatnak kicsinyei vannak, a többi meg vemhes, az apanyúlból egy van, regisztrált, fajtiszta, azt sem lehet levágni, ahogyan a tizennégy tyúknak is maradnia kell, mert az látja el a családot tojással.
Szépek a virágok, élednek a víztől, száraik kiegyenesednek, leveleik visszanyerik élénkzöld színüket és virágaik is büszkén tartják a fejüket.
Felegyenesedik Katinka, ropog a dereka.
Bartáné elnyomja a cigarettáját.
-    Menj haza, Katinka, majd én el leszek itt még egy fél órát. Ma már nem jön a felügyelő, elment Harasztiba, keresztelőre. Ha mégis keresnének, azt mondom, hogy vízért mentél.
Otthon Kálmán a gombóchoz már megfőzte hajában a krumplit, leszedte a babot, de kifejteni már nem tudta.
-    Gyere, egyél, hozott Manci néni egy nagy fazék gulyáslevest, meg három tábla csokoládét Gáborkának, mert segített neki a nyáron. Csak gombócot csinálj, a bablevest ráérsz vasárnap megfőzni.
Katinka bólint, megy megmosakodni, átöltözni, gyorsan ken magának egy fél karéj zsíros kenyeret és szétnéz a portán, ahol mindent rendben talál. Hiába, Kálmán fél kézzel is végzi a munkáját. Takaros rend mindenütt, a tiszta ólakban anyjuk árgus szeme előtt szaladoznak az öklömnyi nyulacskák, a gazdasági udvar felseperve, friss víz az itatóban, a tyúkok búzát szemezgetnek.
A kamrában-kazalban áll a nyulak szénája, de a tápos zsák alján alig van valami.
-    Kálmán, ha megebédelnek a gyerekek, menjetek el tápot venni.
-    Majd veszünk hétfőn, addig kihúzzuk.
-    Megoldjuk, menjetek csak!
A fiúk falják a gulyáslevest, nem marad abból egy cseppnyi sem az anyjuknak. A szilvás gombócnak is nagy a keletje, de a felét elteszi Katinka, hogy másnapra maradjon, ne is lássák a gyerekek, mert rá járnának, és neki nem lenne lelke rájuk szólni, hogy hagyják meg szombatra.
Reggel az ötórás vonattal elmegy, amikor még alszik a család. Ezerötszáz forintot visz magával, az oda útra elég, visszafelé legfeljebb stoppal jön.
Tíz órára végez a takarítással Szentesinél, nem nagy dolog, a modern garzonban nem a takarítás vesz el sok időt, inkább a rendrakás, mert a banki tisztviselő fiatalember rendetlen, jóformán csak aludni jár haza, akkor sem egyedül. Gumikesztyű nélkül nem nyúl semmihez. A mosogatóban egy heti mosatlan edény és a fürdőszoba is kisebb csatatér. Ha nem lenne pontos fizető, már régen ott hagyta volna, de nagyon kell a havi húszezer, és végül is két óra alatt végez. Jár a keze, mint a motolla, ma siet, szeretne időben hazaérni.
A szokásosnál egy órával korábban érkezik Gacsal doktorhoz, akinél mosni és vasalni is kell, ami persze időigényes foglalatosság. Automatikusan nyitná az ajtót, van kulcsa, egy év alatt talán, ha kétszer találkozott az ügyvéddel. Minden hónap első hetében ott várja a nappaliban, a dohányzóasztalon borítékban a fizetsége. Egyébként írásban kommunikálnak. Katinka felírja, mire van szüksége, az ügyvéd meg vagy megveszi, vagy legközelebb ott találja a pénzt az asztalon, hogy megvehesse. Ilyenkor a visszajárót, meg a blokkot visszateszi az asztalra.
Gacsal doktor magas, ötvenes, erős testalkatú férfi, állandóan öltönyben jár és képes hetente tíz-tizenkét inget is felvenni. A háromszobás lakás antik bútorai, vastag, értékes szőnyegei és a festmények keretei, no meg az értékes dísztárgyak sok munkát adnak Katinkának, pedig az ügyvéd vigyáz mindenre, néha úgy érzi, hogy nem is lakik itt, akkora rend van.
Vesz egy mély levegőt és becsenget, nincs veszteni valója, legfeljebb elzavarja Gacsal doktor, hogy jöjjön vissza később.
Sokára nyílik az ajtó, s megjelenik benne egy harminc év körüli nő.
Meglepődik Katinka, majdnem mentegetőzni kezd, amikor megszólal az ajtót nyitó:
-    Jó napot! Maga a Katinka? Jöjjön, már nagyon vártam!
Nem sokat teketóriázik, azonnal nyújtja a kezét és bemutatkozik:
-    Doktor Lantos Barbara vagyok, Nándi barátnője.
Hirtelen nem is tudja Katinka, ki az a Nándi, aztán eszébe jut, persze, az ügyvéd úr neve Gacsal Nándor.
-    Kovács Kálmánné – rebegi,- bocsánat, hogy korábban értem ide…
Barbara csak mondja a magáét, leülteti, kávéval kínálja és konyakkal, nyugodtan igya meg, már nem kell takarítania, mert azt elvégezte, mosnia sem kell, mert tisztítóba vitte a ruhákat, hanem másban kéri a segítségét, amely számára nagyon fontos, mert Nándi addig nem veszi feleségül, ameddig nem tud egy becsületes vacsorát megfőzni és igazi békebeli kelt kalácsot sütni.
Katinka csak hallgatja a hosszú műkörmös, vékony nőt, akinek szép arcát elrontja a vastag smink, lepelszerű köntöse meg valósággal repked, ahogyan buzgólkodik körülötte.
Körülnéz és megállapítja, hogy valóban valaki gondosan kitakarított, ablakot is pucolt, kifényezte a bútorokat, a szőnyegek is tiszták, mintha most hozták volna a tisztítóból a függönyökkel együtt. Ragyog az egész lakás.
-    Maga takarított, Barbara? Szép rend van!
-    Dehogy, kihívtam egy takarító céget, tegnap egész nap itt csuszkoltak!
-    És mit szólt Gacsal úr?
-    Ne aggódjon, tegnap reggel vadászni ment, csak ma este ér haza. Maga megkapja a bérét, külön, tőlem is, nagyon szépen kérem, segítsen!
Jobb, ha mégis iszik egy pohár konyakot! Érdekes egy szituáció, meglátja, mit lehet kihozni belőle.
-    Mit szeretne főzni?
-    Előételnek szalonnába tekert kacsamájat, tyúkhúslevest, sajttal töltött rántott bordát, salátát, lekváros buktát és túrós batyut. Ám, ha ez sok, akkor van még a hűtőben egy egész kacsa, őzgerinc, csirke, birkahús…
-    Zöldség is van?
-    Hát…
-    Na, nem lesz így jó! Menjünk a konyhába, körülnézek, megmondom, mire van még szükségem.
Negyedóra múlva Katinka már diktálja, hogy miket vegyen meg Barbara a vacsorához, mert sem zöldség, sem krumpli, sem elég vaj, lekvár, liszt, tojás, tej és élesztő nincs meg a hozzávalókból.
Barbara riadt szemmel rója a sorokat, nem igazán szokott bevásárolni, ha nagyon éhes, rendel egy pizzát. Látván riadalmát, Katinka nagyot sóhajt és javasolja, hogy menjenek el együtt bevásárolni.
A piac ezernyi meglepetést tartogat a lány számára. Folyamatosan kérdezgeti a fiatalasszonyt, miért kell válogatni a zöldségek között, mi a különbség a különféle burgonyák között, és egyáltalán, honnan tud ilyen sokat Katinka.
Délben kezdenek a főzési előkészületekhez. Pillanatok alatt kiderül, hogy négy centis körmökkel nem lehet zöldséget pucolni, sem krumplit hámozni, attól meg mentsen meg mindenkit a teremtő, hogy éles kést fogjanak vele.
Gyorsabb és hatékonyabb megoldásnak bizonyul, hogy Katinka végzi a munka dandárját, Barbara pedig a keze ügyébe tesz mindent, amire szüksége van, s közben mondja a magáét és kérdezgeti az asszonyt.
Megtudja, hogy három gyereke van, és másnapra ünnepi ebédet kell főznie a fia születésnapjára.
-    Korszakalkotó ötletem van! Készítsük el maguknak is a holnapi ebédet, süssük meg a tortát, legalább megtanulom, hogyan kell és szólok a barátnőmnek, hogy vigye haza magát kocsival, ne kelljen vonaton utaznia! Rendben? – kérdezi, de nem vár választ, máris nyúl a mobiljáért és hívja a barátnőjét.
Feszeng Katinka, hogyan is fogadhatná el az ajánlatot, meg egyébként is, könnyen adakozik Barbara az ügyvéd úr hűtőszekrényének tartalmából.
-    Mit szól ügyvéd úr, ha…
-    Nándi? Mit szólna, semmit! Mindent én vettem, ami a hűtőben van!
-    Készítsük el a tortát, az ünnepi ebédet csak holnap főzném meg.
-    Rendben. Majd elviszi a kacsát és a csirkét.
Egy óra múlva már gyöngyözik a tűzhelyen a húsleves. A sajttal töltött karaj szeletek bepanírozva várnak a sütésre.  A krumpli alatt is csak a gázt kell meggyújtani.  Mialatt Barbara felforralja a tejet, addig Katinka tésztát gyúr levesbe és vékonyra metéli.
Amíg kel a kalács tészta, elkészül a piskóta.
Barbara csodálattal figyeli a fiatalasszony keze mozgását. Gyorsan és határozottan dolgozik, egyetlen felesleges mozdulata sincs. Látszik, hogy vérében van a hatékonyság, mint akinek mindig kiszámított az ideje, mint most is.
-    Hol tanultál meg főzni?
-    Még az anyámtól, meg a nagyanyámtól.
-    Mivel foglalkozol? Hol dolgozol?
-    Munkanélküliként most éppen közmunkás vagyok. Virágokat ültetünk a parkokban.
A lekváros bukták egymásra mosolyognak a sütőben, a túrós bukták várakozás közben tovább dagadnak a sütőlemezen.
-    Maradt még tészta, mit csináljunk belőle? Kakaós csigát vagy fahéjas hajtottat?
-    Fahéjast, mert a kakaó kell a tortához.
-    Igazad van. A fiúknak a csokoládétorta a kedvencük.
-    Hány gyermeked van?
-    Három.
-    És te hány gyereket szeretnél?
-    Kettőt. Talán. Majd később, mert közjegyző akarok lenni és ahhoz kell még néhány év gyakorlat.  Ám Nándit is meg kell győznöm, mert neki már van két lánya. Lassan nagyapa lesz.
Katinka rápillant az órára, mindjárt fél négy. Elkészül a fahéjas hajtott, ideje befejezni a tortát és betenni a hűtőbe. Közben meggyújtja a gázt a krumpli alatt, hadd főjön és a fényes barnára sült bukták helyére a sütőbe teszi a következő adag süteményt. A levesbetétet is meg kell főzni, és a rántott húsok sütéséhez is felteszi az olajat. Fedő alatt süti, lassú tűzön.
-    Gacsal úr valóban azt mondta neked, hogy akkor vesz el feleségül, ha megtanulsz sütni-főzni?
-    Nem viccelek. Azt mondta, elege van már a mű ételekből, az egész városban nincs egy tisztességes étterem, ahol hagyományos magyar konyha lenne. Ráadásul a gyerekkorából ismerős ízeket keresi.
Katinka tejjel és vajjal kikeveri a krumplipürét, s tulajdonképpen csak a saláta maradt hátra. Mire azzal is elkészül, öt óra lesz.
-    Ha nem kell segítenem a terítésben, és megsülnek a rántott szeletek, én el is mennék.
-    Köszönöm, Katinka, megmentettél. Szólok a barátnőmnek, hogy jöhet érted.
Mialatt Katinka rendbe szedi magát a fürdőszobában, Barbara összekészíti a húsokat, egy üveg pezsgőt és a tortát, majd kikészíti mellé a napidíjat, az ötezer forintot.
-    Nagyon köszönöm, Barbara, kedves vagy. A pénzt nem fogadhatom el…
-    Dehogynem! Még nem tudod, mit is kérek ráadásként! Ugye, megadod a telefonszámod, hogy felhívhassalak, ha szükségem lenne a tanácsodra?
-    Megadhatom, csak az a baj, hogy kikötötték, mert nem tudtuk fizetni. Mobilom meg nincs.
A ház előtt áll a barátnő, felszól telefonon, gyorsan búcsúzkodnak és Barbara lekíséri a fiatalasszonyt.
Kálmán a gyerekekkel a jószágokat eteti, ilyenkor ismét vizet is cserélnek az itatókban. Összehangoltan dolgoznak a gyerekek, akiknek inkább játékos vetélkedő, mintsem munka az esti teendők elvégzése. Ugratják egymást, ha valamelyikük lemarad, mert szigorú sorrendet kell követni, nem lehet állandóan zargatni a nyúl családokat, csak egyszer lehet kinyitni a ketrec ajtaját.
-    Apa, nézd, mekkora autó állt meg a kapu előtt! – kiált fel a legkisebb gyerek.
Legnagyobb meglepetésükre a méregzöld Volvóból anyjuk száll ki egy ismeretlen nénivel, akit győzködni kell, hogy egyáltalán bejöjjön.
A vendég csuda szép fiatal nő, láttára elpirul Gáborka, s megilletődötten alig tudja elrebegni a nevét. Bezzeg a két kisebb kézen ragadja a vendéget és húzza az udvarra, nézze csak meg, milyen szépek a kisnyulak.
Kálmán széles mosollyal kezet nyújt:
-    Kezit csókolom, Kovács Kálmán vagyok. Elnézést, piszkos a kezem, csak a csuklóm fogja meg, látja, most etetjük a jószágokat.
Jutka megpróbálja titkolni meglepetését, hiszen nem tudta, hogy Katinka férjének hiányzik a fél karja.
A három gyerek egymás szavába vágva sorolja a nyulak nevét, hány kicsinyt nevelnek, melyik nem szereti a káposztát, és számtalan, a lány számára érdekes, új információt adnak a nyúltenyésztés rejtelmeiről.
Álmos már a nap, laposakat pislant, mielőtt nyugovóra tér, Jutkának még sincs mehetnékje. A gyerekek csivitelése nyugtatón hat a munkahelyén felborzolt idegeire. Fél éve aljegyző a városi önkormányzatnál.
Katinka fél szemmel figyeli a történéseket, miközben szaporán szedi le száráról a fejteni való babot, sárgarépát és zöldséget húz ki a földből, meg paprikát, paradicsomot is szed hozzá. Tíz tojást már betett a tojástartóba, meg elővett egy üveg szilvalekvárt, azokat is a vendégnek szánja. Nem várhatja el Jutkától, hogy ingyen fuvarozza, amikor nagyon drága a benzin.
Sebtében int Kálmánnak, majd bemegy a konyhába, és gyorsan készít egy tálnyi tojásos lecsót.
Szabódik Jutka, hogy sietne már haza, de nem gondolja komolyan, mert szívesen együtt vacsorázik a családdal. Finom a lecsó, éppen annyi csípős paprika van benne, amennyire szereti.
De az innivaló!
A tavalyi befőzésből megmaradt sűrű, édes szilvaszörpből negyedig tölti Katinka a kancsót, majd hideg csapvízzel hígítja és a kissé zavaros itallal megtölti a hat poharat.
Jutka utolsónak nyúl a pohara után, óvatosan kortyol egy kicsinyt, majd egy szuszra lehajtja az egészet.
-    Kérhetek még egy pohárral?
Boldog a háziasszony, hogy ízlik a vendégnek a kínált étel és ital.
-    Maradt még egy üveggel tavalyról, neked adom, ha meg nem sértelek.
Nyolc óra tájékán pironkodva búcsúzik Jutka, nem is érti, hogy miért pakol fel neki annyi mindent Katinka, hiszen ő semmit sem tett. Illetve Barbarának, a barátnőjének tett szívességet azzal, hogy hazahozta Katinkát.
Hazafelé egész úton a Kovács család jár a fejében.
Vasárnap Katinka elkészíti az ünnepi ebédet. A csirkeaprólékból húslevest főz, megsüti a kacsát és felköszöntik Gáborkát a Gacsal úrnál sütött csokoládétortával.
Egy hét múlva Katinka megint nem tud bemenni az ügyvéd lakásába. Csengetésére maga Gacsal úr nyit ajtót, úgy fogadja, mintha vendégségbe várná. Leülteti, konyakkal kínálja és előjön a farbával.
-    Haragszom magára, Katinka, ugye, tudja miért?
Elveresedik a fiatalasszony, mint akit valamely hitványságon kapnak.
-    Ne, ne mondjon semmit! Mindent tudok! Maga segített Barbarának megcsalni engem! Mit képzelt? Nem jövök rá? Na, igyon gyorsan még egy kupicával és mutatok magának valamit. Egészségére! – nyújtja koccintásra az újabb pohárka konyakot.
Terelgeti Katinkát a hálószobájába, ahol kinyitja az egyik szekrényt, amelyben kis képernyő van. bekapcsolja és lejátssza azt a konyhai jelenetet, amikor a kelt tésztát készíti.
-    Nem tudtam…
-    Nem is kellett tudnia, Katinka, de az egész lakás be van kamerázva! Jöjjön, lenne egy ajánlatom magának. Mondjuk, Barbarát már nem veszem feleségül, az egy dolog, de magára szükségem van.
Elneveti magát.
-    Nehogy pityeregjen nekem! Hozok sós tallért, az felitatja a konyakot. Egyébként is, ott hűl a pezsgő is a hűtőben, ha megegyezünk, azzal fogunk koccintani. Felveszem alkalmazottnak a cégemhez, kettőszázezer bruttóért. Ez azt jelenti, hogy havi százhatvanat visz haza. Kap tőlem ezen felül havi utazási bérletet. Ezért magának rendben kell tartania a háztartásomat, mint eddig, továbbá minden nap főznie kell, no, nem háromfogásos vacsorát, majd mindig megbeszéljük, hogy milyen ételeket, továbbá az irodámban is takarítania kell, minden nap reggel. Nincs messze, itt van egy saroknyira. Kap egy mobilt, hogy tudjam hívni. Ötnapos a munkahete, de ha szükséges, szombaton is be kell jönnie. Még egy kikötésem van, rajtam kívül senkitől sem fogadhat el megbízást, semmilyen körülmények között. Rendben van?
Elsírja magát Katinka.
-    Ne itassa az egereket. Kérem, főzzön egy kávét, megisszuk, és addig gondolkodhat. Ha rábólint, egy éves szerződést körünk, amit majd mindig meghosszabbítunk. Gondolom, a férje vállalná, hogy kicsit később ér haza, mert reggel nyolctól délután négyig igényt tartok magára. Ne feledje azt sem, hogy rendesen bejelentem, fizetem a járulékokat is. Ja, igen. Nem vagyok egy jó ember. Sőt! Ám tisztelem a becsületes embereket. És maga az! Megtisztelne, ha a keresztnevem szólítana.
A kávé illatra kimegy az ügyvéd a konyhába. Valamiért jól esik ott meginni a kávét.
-    Hogy dönt, Katinka?
-    Elvállalom. Egy hónap a felmondási időm a másik három családnál.
-    Rendben van. Elkészítem a munkaszerződését, a jövő héten itt hagyom az asztalon. Ha aláírja, elsejétől életbe lép. Most pedig jöjjön, pezsgőzünk!
-    Nem kell…felesleges… Gacsal úr…Nándi…
-    Azért mondom! Szóval arra is iszunk, hogy Barbarától megszabadultam. Nem az a baj, Katinka, hogy nem tanult meg főzni, hanem az, hogy saját maga meg sem próbált összeütni egy paprikás krumplit. Ráadásul utólag sem vallotta be, hogy Katinka főztjét eszem.
A forró fekete tovább szította a konyak hatását.
-    Mondja, Gacsal úr, ha nem jövünk ki, én nem is tudok felmondani?
-    Hm… Ha így folytatja, meg sem kötjük a munkaszerződést. Megbeszéltük, hogy a keresztnevemen szólít. De, felmondhat, egyszer, az első három hónapban, egyhetes felmondási idővel. Rendben?
Egy hét múlva Katinka már újra munkanélkülinek számít, s ha alkalmazza, igénybe veheti az adókedvezményeket. Bezárja Katinka után az ajtót és tölt magának még egy pohár pezsgőt. Megérdemli, jó üzletet kötött.
Kálmán eleinte nagyon örül, hogy feleségének jól fizető állása lesz.
Este mégis forgolódik az ágyban.
Hajnalig azon jár az esze, vajon miért alkalmazza Katinkát az ügyvéd?
Nem mindegy neked, korholja magát, kell a pénz. Nagyon kell. Egyébként is, Katinkában meg lehet bízni.
Sóhajt egy nagyot és megpróbál elaludni.